Meghívás az üdvösségre – misszionárius Egyház - P. Szabó Ferenc elmélkedése az évközi 28. vasárnapra

Ezen a vasárnapon a királyi menyegzőről szóló jézusi példabeszédet olvassuk. Vigasztaló és egyben félelmetes a Mester tanítása. Vigasztaló: mert Isten mindenkit meghív az üdvösségre. Úgy szerette a világot, bennünket, hogy egyszülött Fiát küldte, adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása által az üdvösség lehetősége adva van: az Atya mindenkit meghív a mennyei lakomára, az isteni életre. De e hívásra válaszolni kell hittel és szeretettel. Kitárulni a Szentlélek működésének, bűnbánattal és hittel be kell fogadni az üdvözítő kegyelmét, hogy a bűntől való szabadulás és a megistenülés valóban megtörténjék bennünk. Akik hittel befogadják a megtestesült Ige kegyemét, eljutnak az üdvösségre. De akik becsukódnak önző világukba, akik jobban szeretik a sötétséget, mint a világosságot, akik valami lehetetlen önmegváltást keresnek, akik a pénzt, a gyönyört és a hatalmat bálványozzák, azok önmagukat rekesztik ki az üdvösségből.

Félelmetes igazság: a kárhozat lehetősége mindig megmarad, bár nem a szerető és irgalmas Isten taszítja a lázadókat és önimádókat a kárhozatba, hanem ők maguk teremtik poklukat. Ez elsősorban azokra áll, akiknek már hirdették az Evangéliumot, megismerték Krisztust, és érezték hívását. Akiket megkereszteltek, sőt egyháziak, vezetők is, akik – Ferenc pápa ismételt felhívására sem ismerik el magukat bűnösöknek. Másokat is hívnak a menyegzőre: a misszionárius Egyház sürgető feladata az evangelizálás, az üdvösség örömhírének hirdetése.

Megtörténik, hogy a még nem hívők, az útkereszteződéseken tétován keresők jutnak be a menyegzőre: megtérnek, Jézus hívei lesznek, míg a már megkereszteltek kirekesztődnek a külső sötétségre. Ha megkeményítik szívüket, ha gőgjükben megátalkodnak. Az egyház missziós küldetésében minden megkereszteltnek részt kell vállalnia itt és most, sajátos hivatása szerint, elsősorban hiteles tanúságtételével.

Ugyanakkor támogatnunk kell az ún. külmissziókat tehetségünk szerint anyagiakkal és imáinkkal. Lisieux-i Szent Teréz a zárda falai között is misszionárius volt imádságos és bűnbánó életével, és méltán lett a missziók védőszentje. Ha minden „szerv” szerepét nem vállalhatta Krisztus Testében, ahogy vágyakozott rá, nagy szeretetével az Egyház szíveként apostolkodott.
(Mt 22, 1-14)