Október 9-én, csütörtökön délelőtt a hetedik általános munkaülésen jelen volt a Szentatya
és 184 szinódusi atya. Két szakaszra osztották a felszólalásokat: először folytatták
a szerda délutáni téma megvitatását: „nehéz lelkipásztori helyzetek; családi helyzetek
egynemű személyek együttélése tekintetében”. A második szakaszban a pasztorális kihívásokról
volt szó az életre való nyitottság témájában.
Így az első részben az elvált
újraházasodottak szentáldozáshoz járulásáról esett szó: hangsúlyozták a házasság kompromisszumok
nélkül értendő felbonthatatlanságát, amely arra alapul, hogy a szentségi kötelék egy
objektív valóság, Krisztus műve az Egyházban. Ezt az értéket védeni, megfelelő házasság
előtti katekézissel kell gondozni, hogy a felek teljes mértékben tudatában legyenek
e kötelék szentségi jellegének és annak, hogy a házasság hivatás. Időszerű továbbá
a párok esküvő utáni kísérete is.
Ugyanakkor az is elhangzott, hogy az egyes
eseteket kell figyelembe venni, tehát a konkrét helyzeteket, a súlyos szenvedést,
különbséget téve a között, aki elhagyta házastársát és az elhagyott fél között. Ez
létező probléma, – hangzott el sok alkalommal az aulában – és az Egyház nem akarja
figyelmen kívül hagyni. A lelkipásztori munkának nem szabad kizáró jellegűnek lennie,
nem lehet „mindent vagy semmit”-alapú, hanem irgalmasnak kell lennie, mert az Egyház
misztériuma a kiengesztelődés misztériuma.
A munkaülés résztvevői felhívták
a figyelmet arra, hogy az elvált újraházasodottak számára az, hogy nem járulhatnak
az Eucharisztia szentségéhez, nem azt jelenti, hogy nem lennének tagjai az egyházi
közösségnek, sőt kifejezték, hogy vannak különböző felelősségek, amelyeket ők is vállalhatnak.
Továbbá hangsúlyozták, hogy a házasság érvénytelenségének kinyilvánítási eljárását
gyorsítani és egyszerűsíteni kell.
Szó esett arról is, hogy az élettársi együttélés
bizonyos régiókban gyakran a gazdasági és szociális helyzetnek, nem pedig az Egyház
tanítása előli menekülésnek tudható be. Az ilyen és hasonló együttélési helyzetek
gyakran párosulnak a keresztény életre való vágyakozással, és ezért megfelelő pasztorációt
kívánnak meg. Az egyneműek házasságának elismerése lehetetlen – mondták, azonban hangsúlyozták,
hogy tisztelettel és diszkrimináció nélkül kell tekinteni a homoszexuálisokra.
Egy
további téma volt a vegyes házasságok kérdése, amelyben kiemelték, hogy a nehézségek
mellett jó figyelmet szentelni a lehetőségeknek is, amelyeket kínálnak a harmónia
és a vallásközi párbeszéd megélésére.
A nyelvezetet illetően kifejezték: annak
érdekében, hogy az Egyház be tudjon vonni mind hívőket és nem hívőket, mind pedig
minden jóakaratú embert, hogy a családi élet olyan modelljeit terjessze, amelyek támogatják
az emberi személy fejlődését és a társadalom javára szolgálnak. A szinódusi atyák
megállapították, hogy az „egyszerűség nyelvtanával” kell beszélni a családról.
A
munkaülés második felében többek között a felelős apaságról esett szó. Megerősítették
hogy az élet ajándéka (csakúgy, mint a szüzesség erénye) a keresztény házasság alapvető
értéke, és hangsúlyozták egy olyan bűntett súlyosságát, mint az abortusz. Beszéltek
továbbá azokról a drámai helyzetekről, amelyekben sok családnak élnie kell, például,
hogy bizonyos ázsiai környezetekben, ahol csecsemőgyilkosság, nők ellen elkövetett
erőszak és emberkereskedelem nehezít meg sok élethelyzetet. A család alapvető erényei
közül szükséges kiemelni az igazságosság eszményét.
A vita során hangsúlyozták
a szülők gyermekeik vallásos nevelésében vállalt felelősségét – ez egy ősfelelősség
és fontos megfelelő figyelmet szentelni neki. Szó esett továbbá arról is, hogy hogyan
teremthetne a gyermekpasztoráció kapcsolatot a nehéz helyzetben lévő családokkal.
A
gyermekek kapcsán beszéltek a fogamzásgátlásnak a társadalomra gyakorolt negatív hatásáról,
amely a születésszám csökkenését eredményezte. Ebben a helyzetben a katolikusoknak
nem szabad hallgatniuk, hanem a remény üzenetét kell közvetíteniük: a gyermekek fontosak,
életet és örömöt ajándékoznak szüleiknek, és megerősítik a hitet és a vallás gyakorlását.
A
családszinódus hetedik munkaülésének résztvevői végül kiemelték a világiaknak és a
világi mozgalmaknak a családevangelizációban és a nehéz helyzetben élő családok támogatásában
vállalt létfontosságú szerepét.