A püspöki szinódus csütörtök délelőtti munkaülése

Október 9-én, csütörtökön délelőtt a hetedik általános munkaülésen jelen volt a Szentatya és 184 szinódusi atya. Két szakaszra osztották a felszólalásokat: először folytatták a szerda délutáni téma megvitatását: „nehéz lelkipásztori helyzetek; családi helyzetek egynemű személyek együttélése tekintetében”. A második szakaszban a pasztorális kihívásokról volt szó az életre való nyitottság témájában.

Így az első részben az elvált újraházasodottak szentáldozáshoz járulásáról esett szó: hangsúlyozták a házasság kompromisszumok nélkül értendő felbonthatatlanságát, amely arra alapul, hogy a szentségi kötelék egy objektív valóság, Krisztus műve az Egyházban. Ezt az értéket védeni, megfelelő házasság előtti katekézissel kell gondozni, hogy a felek teljes mértékben tudatában legyenek e kötelék szentségi jellegének és annak, hogy a házasság hivatás. Időszerű továbbá a párok esküvő utáni kísérete is.

Ugyanakkor az is elhangzott, hogy az egyes eseteket kell figyelembe venni, tehát a konkrét helyzeteket, a súlyos szenvedést, különbséget téve a között, aki elhagyta házastársát és az elhagyott fél között. Ez létező probléma, – hangzott el sok alkalommal az aulában – és az Egyház nem akarja figyelmen kívül hagyni. A lelkipásztori munkának nem szabad kizáró jellegűnek lennie, nem lehet „mindent vagy semmit”-alapú, hanem irgalmasnak kell lennie, mert az Egyház misztériuma a kiengesztelődés misztériuma.

A munkaülés résztvevői felhívták a figyelmet arra, hogy az elvált újraházasodottak számára az, hogy nem járulhatnak az Eucharisztia szentségéhez, nem azt jelenti, hogy nem lennének tagjai az egyházi közösségnek, sőt kifejezték, hogy vannak különböző felelősségek, amelyeket ők is vállalhatnak. Továbbá hangsúlyozták, hogy a házasság érvénytelenségének kinyilvánítási eljárását gyorsítani és egyszerűsíteni kell.

Szó esett arról is, hogy az élettársi együttélés bizonyos régiókban gyakran a gazdasági és szociális helyzetnek, nem pedig az Egyház tanítása előli menekülésnek tudható be. Az ilyen és hasonló együttélési helyzetek gyakran párosulnak a keresztény életre való vágyakozással, és ezért megfelelő pasztorációt kívánnak meg. Az egyneműek házasságának elismerése lehetetlen – mondták, azonban hangsúlyozták, hogy tisztelettel és diszkrimináció nélkül kell tekinteni a homoszexuálisokra.

Egy további téma volt a vegyes házasságok kérdése, amelyben kiemelték, hogy a nehézségek mellett jó figyelmet szentelni a lehetőségeknek is, amelyeket kínálnak a harmónia és a vallásközi párbeszéd megélésére.

A nyelvezetet illetően kifejezték: annak érdekében, hogy az Egyház be tudjon vonni mind hívőket és nem hívőket, mind pedig minden jóakaratú embert, hogy a családi élet olyan modelljeit terjessze, amelyek támogatják az emberi személy fejlődését és a társadalom javára szolgálnak. A szinódusi atyák megállapították, hogy az „egyszerűség nyelvtanával” kell beszélni a családról.

A munkaülés második felében többek között a felelős apaságról esett szó. Megerősítették hogy az élet ajándéka (csakúgy, mint a szüzesség erénye) a keresztény házasság alapvető értéke, és hangsúlyozták egy olyan bűntett súlyosságát, mint az abortusz. Beszéltek továbbá azokról a drámai helyzetekről, amelyekben sok családnak élnie kell, például, hogy bizonyos ázsiai környezetekben, ahol csecsemőgyilkosság, nők ellen elkövetett erőszak és emberkereskedelem nehezít meg sok élethelyzetet. A család alapvető erényei közül szükséges kiemelni az igazságosság eszményét.

A vita során hangsúlyozták a szülők gyermekeik vallásos nevelésében vállalt felelősségét – ez egy ősfelelősség és fontos megfelelő figyelmet szentelni neki. Szó esett továbbá arról is, hogy hogyan teremthetne a gyermekpasztoráció kapcsolatot a nehéz helyzetben lévő családokkal.

A gyermekek kapcsán beszéltek a fogamzásgátlásnak a társadalomra gyakorolt negatív hatásáról, amely a születésszám csökkenését eredményezte. Ebben a helyzetben a katolikusoknak nem szabad hallgatniuk, hanem a remény üzenetét kell közvetíteniük: a gyermekek fontosak, életet és örömöt ajándékoznak szüleiknek, és megerősítik a hitet és a vallás gyakorlását.

A családszinódus hetedik munkaülésének résztvevői végül kiemelték a világiaknak és a világi mozgalmaknak a családevangelizációban és a nehéz helyzetben élő családok támogatásában vállalt létfontosságú szerepét.

(vt)