Hivatás, képzés, evangelizálás - Ferenc pápa a papi hivatásról
Ferenc pápa pénteken délben fogadta a Papi Kongregáció teljes ülésének résztvevőit.
Beszédében három témát fejtett ki a szentszéki hivatal hármas célkitűzésére utalva:
hivatás, kiképzés, evangelizálás.
A hivatás Máté evangélista (13, 44)
hasonlata szerint olyan, mint „a mezőn elrejtett kincs”: olyan kincs, amelyet Isten
néhány férfi szívébe rejt, akiket kiválaszt és meghív erre a különleges életállapotra.
Ez a kincs, amelyet fel kell fedezni és napvilágra hozni, nem arra való, hogy valaki
egyedül meggazdagodjék általa. A meghívott nem „ura” hivatásának, hanem Isten ajándékának
szétosztója, „adminisztrátora” az egész nép számára, minden ember számára, még azoknak
is, aki eltávolodtak a vallásgyakorlattól vagy nem vallják meg a hitet Krisztusban.
Ugyanakkor az egész keresztény közösség őrzője ennek a kincsnek, hivatásnak, amely
szolgálatára van rendelve.
Isten állandóan hív egyeseket a szolgálati papságra,
akiket ki kell képeznünk. Ez az ember, az Egyház válasza Isten ajándékára, a hivatásra.
Megőrizni, növelni és érlelni a hivatásokat, hogy gyümölcsöt hozzanak. Csiszolni kell
ezt a gyémántot, hogy ragyogó legyen Isten népe körében. A kiképzés nemcsak abban
áll, hogy teológiai és lelkiségi tanítást adunk át. Jézus nem azt mondta: „Gyertek,
kioktatlak benneteket!”, hanem ezt: „Gyertek, kövessetek! Tegyetek úgy, ahogy én!”
Ezt a módszert akarja ma is követni az Egyház a papjelöltek kiképzésében. A tanítvány
tapasztalata ez, aki Krisztust követve egyre inkább hasonul hozzá.
Ferenc
pápa itt a következő megjegyzéseket tette a papságra készülésről: sokszor elsietjük
a képzést vagy határozatlanok vagyunk, megállunk vagy elesünk, de folytatjuk utunkat.
A „tanítvánnyá-levés” igazában egész élete során elkíséri a papot, vonatkozik egész
személyisége, szellemi, emberi és lelki mivolta alakítására. A kezdeti és az állandó
képzés két összetartozó része egyetlen valóságnak, folyamatnak.
A harmadik
szempont az evangelizálás: a papi hivatás a küldetésért van, a felszentelt pap az
evangelizálás különféle formáira kap küldetést. A papok a felszentelés erejében testvériséget
alkotnak, az evangelizálás első formája: tanúskodnak a testvériségről, az egymás közötti
és a püspökkel való egységről. Ilyen szeretetegységből forrásozhat az erős missziós
lendület: ez megszabadítja a papot attól, hogy mások tetszését és saját jólétét keresse,
mert a lelkipásztori szeretet sarkallja, hogy hirdesse az Evangéliumot egészen a távoli
peremvidékekig.
Az evangelizáló küldetésben a papoknak tudatosítaniuk kell,
hogy a néphez hívott pásztorok, hogy az Eucharisztia révén jelenvalóvá tegyék az Urat.
Papoknak kell lenniük, nem csupán papi feladatokat végezniük, szabadnak lenni minden
világiasságtól, tetteik előtt életükkel kell evangelizálniuk. Mily öröm a hivatásukban
örvendező papokat látni, akik derűsek maradnak még a fáradság vagy a szenvedés óráiban
is. És ez nem lehetséges imádság nélkül, amely a szív párbeszéde az Úrral. Ez az imakapcsolat
a szíve a papi életnek.