A gonosz és hű szőlőművesek – P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése az évk. 27. vasárnapra

A bibliai hasonlatok, példabeszédek gyakran szólnak arról, hogy Istennek szőleje van, éspedig Izrael, választott népe, amelyet a szövetség révén eljegyzett magának, de a nép hűtlen lett, a szőlő terméketlen lett, elkorcsosult, ezért kitépik, eltapossák. De a hűséges Isten majd megmenti a végső pusztulástól. A hűtlen vincellérek, szőlőmunkások hasonlatát Jézus is átveszi, amikor a saját küldetéséről beszél: a hitetlen zsidó vezetőkre utalva a vasárnap példabeszédben elmondja: Isten szüntelenül várta szőleje gyümölcsét, de a vincellérek nem hallgattak a próféták szavára, rosszul bántak velük. Végül saját Fiát küldte el, a szőlő örökösét, akit hűtlenségük betetőzéseként megöltek. A bűnösök ezért elnyerték büntetésüket, de a Fiú halála Isten szándékainak új korszakát nyitja meg: a szőlőt hűséges vincellérekre bízza, és az majd végül megtermi gyümölcsét.

A Fiú, Jézus élete feláldozásával, a szeretet legnagyobb tettével megvalósítja az Atya örök tervét, az igazi szőlőtő meghozza gyümölcsét, ahogy Jézus maga mondja el János evangéliumában (Jn 15, 1k, vö. 10,10k). Ő a Szőlőtő, mi Testének tagjai, akik az Egyházat alkotjuk a szőlővesszők, akik termékenyek vagyunk, ha eleven kapcsolatban maradunk Vele: a szeretet gyümölcseit teremjük. - Látjuk, hogy a Bibliának kedves szőlő-szőlőtő-szőlővesszők, a hű és hűtlen vincellérek allegóriája összefoglalja az Ó- és Újszövetségben leírt üdvösségtörténetet.

Szívleljük meg Jézus szavait mi, akik hisszük, hogy ő az Isten Fia, az igazi Szőlőtő: „Nélkülem semmit sem tehettek, ha nem maradtok eleven kapcsolatban velem!” A keresztség által beoltattunk e Szőlőtőbe, így eleven szőlővesszők vagyunk, ha hiszünk és a kegyelem állapotában maradunk a szeretet gyümölcseit hozzuk. A Szőlősgazda néha megmetszi a tőkéket, lenyesi a száraz venyigéket, hogy bőségesebb legyen a termés. A bennünket ért bajok, a testi-lelki szenvedések is üdvünkre válnak, ha hiszünk. Persze nem értjük a rossz, a szenvedés e misztériumát, de hisszük, hogy Isten szeret bennünket, és hogy az Istent szeretőknek minden a javukra válik: „omnia cooperantur in bonum” (Róm 8, 28) és Szent Ágoston hozzáfűzte: „etiam peccata”, még a megbánt bűnök is, mert a bűnbocsánatban az irgalmas Istennel találkozunk. (Mt 21, 33-43)

Befejezésül Tóth Árpád szenvedésben született „Isten oltókése” c. verséből idézek:
Tudom és érzem, hogy szeretsz:
Próbáid áldott oltó-kése bennem
Téged szolgál, mert míg szivembe metsz,
Új szépséget teremni sebez engem.

Összeszorítom ajkam, ha nehéz
A kín, mert tudom, tied az én harcom,
És győztes távolokba néz
Könnyekkel szépült, orcád-fényü arcom.