A jezsuiták hálaadása: Te Deum a római Il Gesù-templomban Ferenc pápával

Jézus Társasága az idén emlékezik arra, hogy VII. Piusz pápa 200 évvel ezelőtt, 1814. augusztus 7-én visszaállította az 1773-ban XIV. Kelemen pápa által feloszlatott rendet. Erre az évfordulóra emlékezve szeptember 27-én délután Rómában az Il Gesù-templomban a jezsuiták Ferenc pápával ünnepélyes vesperás keretében hálát adtak Istennek – Te Deum-ot énekeltek.

VII. Piusz „Sollicitudo omnium ecclesiarum” kezdetű bullája 1814. augusztus 7-én a harmadik, utolsó állomás volt Jézus Társasága helyreállításának az egész Egyházban. A bulla visszavonta XIV. Kelemen 1773-as feloszlató rendelkezését.

A szombati Vesperás elején részleteket olvastak fel P. Jan Roothaan (1785-1853), a 21. jezsuita generálisnak az egész Jézus Társaságához intézett leveléből, amelyben a rendfőnök a rend visszaállítása után arról írt, hogy mit nyújt tagjainak a Társaság, és mit kíván a jezsuitáktól Jézus Társasága szeretete. A levél Szent Ignác Lelkigyakorlataira és a Rendalkotmányra hivatkozik, amikor az ignáci szellem, lelkiség lényegét kiemelve buzdítja a végleg visszaállított Társaság tagjait.

A levélrészletek felolvasása után a kommentátor ezt mondta: „Krisztus zászlaja, a kereszt zászlaja alatt egyetlen menetet alkotunk minden földrajzi, társadalmi, kulturális és egzisztenciális területről összegyűlve, elődeink nyomán haladunk ad maiorem Dei gloriam.”
Ezután az egyetemes Társaság jelképeként – a földrészek és a központi Kúria képviselői - hét kis lámpást helyeztek el a Szent Ignác és az első társak által kedvelt a Madonna della Strada, Úti Boldogasszony kegyképe előtt. A mai jezsuiták is Mária oltalmába helyezték evangéliumi szolgálatukat.

Az Evangélium felolvasása után Ferenc pápa homíliát mondott. Majd a Rómában élő, dolgozó és tanuló mintegy félezer jezsuita Ferenc pápa jelenlétében megújította szerzetesi fogadalmát.

Ezt a mozzanatot P. Generális így vezette be: „Szentatya, amikor az első társak a születő Társaságot bemutatták tiszteletreméltó elődeidnek, III. Pálnak és III. Gyulának, biztosak voltak abban, hogy Istent és az Egyházat szolgálják a római pápának engedelmeskedve. Ezt a választást az Apostoli Szék iránti nagyobb engedelmesség szelleme és akaratuk nagyobb megtagadása, valamint a Szentlélek biztosabb vezetése sugallta. – Mi ma, emlékezve testvéreinknek erre az elkötelezettségére, és hálát adva az Isteni Gondviselésnek a Társaság 200 évvel ezelőtti visszaállításáért, meg akarjuk újítani Előtted, Szentatyánk, Ferenc pápa elkötelezettségünket, hogy Istenért harcolunk a kereszt zászlaja alatt.”

A fogadalomújítás után elénekeltük a Sume et suscipe ignáci imát, majd Ferenc pápa átnyújtotta P. Generálisnak az evangéliumos könyvet annak jeléül, hogy a Társaságnak küldetése van az evangelizálásra, hogy az üdvösség igéjével lángra lobbantsa a világot.

A Szentatya így vezette be a könyörgéseket: „Az Úr irgalmasságában visszaállította Jézus Társaságát, hogy Krisztus küldetésének szolgálatában legyen, ezért most kérjük segítségét, hogy mindannyian hűségesen teljesítsük azt a munkát, amelyre meghívattunk.” - Ezután különböző nyelveken könyörgések következtek, majd a jelenlevők – a pápa felszólítására - elénekelték a Pater Noster-t.

Utána a Szentatya így könyörgött: „Istenünk, aki megígérted, (Szent Ignácnak), hogy kegyes leszel e kicsiny Társasághoz, fordítsd kegyes tekintetedet valamennyiünkre, akik ma örömmel megújítjuk szándékunkat, hogy neked szolgáljunk, és hallgasd meg könyörgésünket. Krisztus, a te Fiad és a mi Urunk által.”

Következtek P. Adolfo Nicolás generális köszönő szavai, majd felhangzott a Te Deum éneke. Ezt a Szentatya könyörgése zárta:

„Könyörögjünk! Irgalmas és örök Istenünk, aki megújítod ezt a kis Társaságot lelki és emberi ajándékaiddal: növeld tagjaiban a bölcsesség szellemét, hogy mindig egyesülve Fiaddal, hűséges munkásai legyenek szőlődnek, neved nagyobb dicsőségére. Krisztus, a mi Urunk által.”

Az ünnepélyes hálaadó Vesperás Ferenc pápa apostoli áldásával zárult.

(szf)