Az Egyház ereje nem a szervezőképességből és a struktúrákból származik, hanem Krisztus
szeretete az erőssége – Ferenc pápa katekézise a szerdai általános audiencián
Ferenc pápa a szerda
délelőtti általános kihallgatáson albániai apostoli útjára emlékezett, hálád adva
Istennek.
A zarándokok reggel szemerkélő esőben gyülekeztek a Szent Péter
téren, de szerencsére kezdett kiderülni, mire a Szentatya megérkezett a térre. A pápa
szokása szerint körbe járt a zarándokok között, üdvözölve, megáldva a lelkes híveket,
megsimogatva a feléje emelt kisgyermekeket.
Visszaérkezve a bazilika előtt
elhelyezett fedett emelvényhez, köszöntötte a kihallgatáson jelen levő főpásztorokat,
majd egy bibliai szöveg felolvasásával megkezdődött a szerdai általános kihallgatás.
Ferenc
pápa visszaemlékezve vasárnapi albániai villámlátogatására, mindenekelőtt hálát adott
Istennek ezért az útjáért, amelynek során fizikailag, érintési közelbe került ehhez
a néphez. Újra köszönetet mondott az albán főpásztoroknak, papoknak, szerzeteseknek
buzgó apostoli munkájukért. Végül háláját fejezte ki az állami hatóságoknak a szívélyes
fogadtatásért és útja megszervezőinek.
Nagyon vágyott arra, hogy ellátogasson
egy olyan országba, amely az ateista és embertelen rendszer elnyomásától szenvedett,
de most már megtapasztalja a békés együttélést a különböző vallású népességben. Buzdítani
akarta a népet, hogy folytassa szívósan ezt az utat a közjava érdekében. Utazása középpontjában
a vallásközi találkozó állt: ezen örömmel megállapíthatta, hogy a különböző vallásokhoz
tartozó személyek és közösségek közti békés és gyümölcsöző együttélés nemcsak kívánatos,
hanem lehetséges és megvalósítható. Igazi és gyümölcsöző párbeszédről van szó, amely
elkerüli a relativizmust és számol mindenki önazonosságával. A közös cél valamennyi
felekezetnél: a jóakarat, hogy keressük a másik, a felebarát javát.
Ferenc
pápa ezután örömmel emlékezett találkozójára a papokkal, szerzetesekkel, szeminaristákkal
és a világi mozgalmakkal: „megindultan értesült a sok vértanú szenvedéséről. Jelen
volt néhány idős személy, akik testükön is megtapasztalták a szörnyű üldöztetést,
és akik hősiesen kitartottak Krisztus mellett.” (Meghallgatta két idős túlélő tanúságtételét.)
A Jézussal való egység, az ő szeretete volt az erőforrás a vértanúk száméra, hogy
szembenézzenek a fájdalmas történésekkel. „Ma is, mint tegnap az Egyház ereje nem
a szervezőképességből és a struktúrákból származik, bár ezek is szükségesek, hanem
Krisztus szeretete az erőssége! Ez az erő a támaszunk a nehéz pillanatokban, ez lelkesít
az apostoli munkában, hogy mindenkinek felajánljuk a jóságot és a megbocsátást, tanúskodva
így Isten irgalmasságáról.”
Amikor a repülőtérről Tirana központja felé tartott,
Ferenc pápa látta annak a negyven papnak a fényképét, akiket a kommunista diktatúra
alatt megöltek, és akinek boldoggá avatási eljárása megkezdődött. Ők a sok száz keresztény
és muzulmán hitű személyhez tartoznak, akiket megöltek, megkínoztak, bebörtönöztek,
internáltak csak azért, mert hittek Istenben. A sok sötét év során a földig letaposták
a vallásszabadságot, amikor tilos volt Istenben hinni, amikor sok ezer templomot és
mecsetet leromboltak, raktárrá alakítottak, vagy marxista ideológiát terjesztő mozi
helyiséggé alakítottak át. A vallásos könyveket elégették, a szülőknek megtiltották,
hogy gyermekeiknek keresztény neveket adjanak. Ezeknek a drámai eseményeknek emlékezete
lényeges egy nép jövője szempontjából. A vértanúk emlékezete, akik kitartottak a hitben,
Albánia sorsának garanciája. Mert vérüket nem hullatták hiába, mert ez a magvetés
a béke és a testvéri együttműködés gyümölcseit termi. Csakugyan ma Albánia nemcsak
az Egyház újjászületésének példája, hanem a vallások közötti békés együttélésé is.
A vértanúk nem elbukottak, hanem győztesek: hősies tanúságtételük Isten mindenhatóságát
tükrözi, aki mindig megvigasztalja népét, és új utakat nyit, a reménység új távlatait.
„A
reménységnek ezt az üzenetét, amely a Krisztusba vetett hiten és a múlt emlékezetén
alapul, rábíztam az egész albán népre, amely nagy lelkesedéssel élte meg a találkozókat,
liturgiákat és üdvözölt, amikor az utcákon elhaladtam. Buzdítottam mindenkit, hogy
merítsen új energiákat a feltámadt Úrból, hogy az evangélium kovásza lehessen a társadalomban,
és folytassa karitatív és nevelői tevékenységét.”
Ferenc pápa szerdai beszéde
végén ismét hálát adott az Úrnak albániai útjáért, buzdította az ország híveit, hogy
bátran építsék hazájuk és Európa jövőjét, mindannyiukat Mária, a Jótanács Anyja oltalmába
ajánlotta, akit Scutari szentélyében tisztelnek. Ő vezesse útján ezt a vértanú-népet,
hogy a múlt kemény tapasztalata jobban megnyissa a testvérek, különösen is a gyengék
felé, és tegye a szeretet dinamizmusának főszereplőjévé, amely annyira szükséges a
mai társadalmi-kulturális helyzetben.
Miután felolvasta beszédét, Ferenc pápa
felszólította a hívősereget, hogy innen köszöntsék a kedves albán népet. Felszólítását
kitörő taps kísérte.