Szeretettel és alázattal javítsuk ki testvérünk hibáit – buzdít péntek reggeli szentbeszédében
Ferenc pápa
A valódi testvéri
korrekció fájdalmas, mert igaz, szeretettel és alázattal teli. Ha örömet érzünk másuk
kijavításában, akkor az nem Istentől ered. Ezt állapította meg a Szentatya pénteken
reggel, a Szűz Mária Szent neve ünnepén bemutatott szentmisén. A mai evangéliumban
Jézus megrója azokat, akik testvérük szemében meglátják a szálkát, a magukéban viszont
a gerendát sem veszik észre. Ezt kommentálva Ferenc pápa a testvéri feddés helyességéről
beszélt. Először is fontos, hogy a korrekció szeretetből induljon ki:
„Nem
lehet egy embert szeretet nélkül kijavítani. Nem lehet sebészi műtétet végrehajtani
fájdalomcsillapítás nélkül, mert a beteg belehal a fájdalomba. A szeretet pedig, mint
egy fájdalomcsillapító segít a gyógyításban és a javítás elfogadásában. Félre kell
vonni testvérünket és szelíden, szeretettel beszélni vele”.
Fontos az igazság
is: sose mondjunk olyat, ami nem igaz. Hányszor előfordul közösségeinkben, hogy valaki
igaztalanul beszél a másikról, megrágalmazva őt. Vagy ha igaz is, amit mond, rossz
hírét kelti. A pletyka sebeket üt a személy jó hírnevén, megsebzi szívét.
A
harmadik dolog, amire oda kell figyelnünk: az alázat. Ha egy apró hibát akarunk szóvá
tenni a másik embernek, gondoljunk arra, hogy mi sokkal nagyobbakat vétkezünk. „A
testvéri korrekció segít meggyógyítani az egyház testét. Segít bevarrni a rajta keletkezett
lyukat, ahogyan az édesanyák és nagymamák befoltozzák a szakadt ruhát, óvatosan, finoman.
Ha nem tudod szeretettel, igaz módon és alázattal kijavítani testvéredet, akkor megsérted
őt és álszent leszel, mint az a vak, akiről Jézus beszélt. Képmutató! Vesd ki előbb
a magad szeméből a gerendát, és csak azután fogj hozzá, hogy kivedd a szálkát testvéred
szeméből! (vö. Lk 6,39-42) Ismerd el, hogy te bűnösebb vagy a másiknál, de testvérként
segítened kell kijavítani hibáit”. Van egy jel, ami segíthet abban, hogy tudjuk,
valóban Istentől származik-e a sugallat a másik korrigálására. Ha ugyanis egyfajta
örömmel tölt el minket fölfedezni, hogy a másik hibázott, akkor biztosak lehetünk
benne, hogy nem az Úrtól jön.
Az Úrban ugyanis mindig ott van a kereszt, a
jó cselekedet nehézsége. Nem ítélkezésre buzdít minket, hanem szeretettel és szelíden
küld testvérünkhöz. Mi, keresztények hajlamosak vagyunk orvosként kívül helyezkedni
a bűn és a kegyelem játékán, mintha angyalok volnánk. Ez azonban hiba! Ezáltal leértékeljük
keresztényi mivoltunkat, éretlenségről teszünk tanúbizonyságot. „Fohászkodjunk az
Úrhoz: segítsen minket ebben a testvéri szolgálatban, mely egyszerre szép és fájdalmas,
hogy ezáltal fivéreink és nővéreink jobb emberek lehessenek. Fohászkodjunk, hogy ezt
mindig szeretettel, igaz módon és alázatosan tegyük” – fejezte be péntek reggeli homíliáját
Ferenc pápa.