Az evangélium alapvető lényege az irgalmasság – Ferenc pápa katekézise
Szeptember 10-én, szerdán délelőtt Ferenc pápa folytatta katekézisét az egyházról.
Az elmúlt alkalommal azt hangsúlyoztuk, hogy az egyház, mint anya, Isten Szavának
világosságával és erejével nevel bennünket, megmutatja az üdvösség útját és megvéd
bennünket a gonosztól – kezdte beszédét a pápa, majd így folytatta:
„Ma szeretném
egy sajátos aspektusát kiemelni Anyaszentegyházunk oktató tevékenységének, vagyis
azt, hogy hogyan tanítja meg nekünk az irgalmasság műveit. Egy jó nevelő a lényegre
összpontosít. Nem vész el a részletekben, hanem azt akarja átadni, ami valóban fontos,
hogy gyermeke, vagy neveltje megtalálja az élet értelmét és örömét. Ez az igazság.
Az evangélium szerint alapvetően fontos az irgalmasság. Isten elküldte Fiát, Isten
emberré lett, hogy üdvözítsen bennünket, vagyis hogy nekünk adja irgalmasságát. Jézus
világosan kifejti ezt, amikor összefoglalja tanítását tanítványainak: „Legyetek tehát
irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas” (Lk 6,36).
Létezhet olyan keresztény,
aki nem irgalmas? Nem. A keresztény szükségszerűen irgalmas, mert ez az evangélium
középpontja. Ehhez a tanításhoz hűségesen, az egyház ugyanezt ismétli gyermekeinek:
„Legyetek irgalmasok”, mint amilyen irgalmas az Atya, mint amilyen irgalmas volt Jézus.
Az egyház tehát úgy viselkedik, mint Jézus. Nem elméleti előadásokat tart
a szeretetről és az irgalmasságról. Nem terjeszt a világban egy filozófiát, a bölcsesség
egy útját… Természetesen a kereszténység ezt is jelenti, de ez következményként
fakad belőle. Az Anyaszentegyház, mint Jézus, példájával tanít. A szavak arra szolgálnak,
hogy megvilágítsák tettei jelentőségét.
Az Anyaszentegyház azt tanítja, hogy
adjunk enni és inni annak, aki éhezik és szomjazik, öltöztessük fel azt, aki mezítelen.
És hogyan teszi mindezt? Sok szent férfi és nő példájával, akik ezt a gyakorlatban
megmutatták; de teszi ezt sok-sok apuka és anyuka példájával, akik azt tanítják gyermekeiknek,
hogy ami nekünk fölösleges, az hiányzik a szükséget szenvedőknek. Fontos, hogy ezt
tudjuk. A legegyszerűbb keresztény családokban is mindig jelen volt a vendégszeretet
szent szabálya: soha nem hiányzik egy tányér és egy ágy a szükséget szenvedőnek.
Egyszer
egy anyuka a másik egyházmegyémben elmesélte, hogy meg akarta tanítani gyermekeinek:
adjanak enni az éhezőknek. Három gyermeke volt. Egy napon déltájt, a papa munkahelyén
dolgozott, nem volt otthon, az anyuka egyedül volt három kisgyermekével, akik 7, 5
és 4 év körüliek lehettek. Kopogtattak az ajtón és egy férfi állt kint, aki enni kért.
Az anyuka így válaszolt neki: Várj egy kicsit. Visszament a lakásba és ezt
mondta gyermekeinek: „Egy bácsi enni kér, mit tegyünk?” „Adjunk neki enni, anyuka!”
– válaszolták kórusban a gyerekek. Mindegyiknek a tányérján volt egy szelet hús sült
krumplival. „Rendben van, akkor felezzétek meg mindnyájan a tányérotokon lévő szelet
húst és adjuk oda neki!” – „Nem, anyuka, ez így nem jó”. De igen, neked kell adnod
a sajátodból! És így ez az anyuka megtanította a gyermekeinek, hogy a sajátjukból
adjanak. Ez egy szép példa, ami sokat segített nekem – mondta a pápa.
„Ezt
tanítja nekünk az Anyaszentegyház. És ti, sok-sok anyuka, tudjátok, hogy mit kell
tennetek, hogy megtanítsátok gyermekeiteknek: osszák meg amijük van a rászorulókkal.
Az Anyaszentegyház azt tanítja, hogy gondoskodjunk a betegekről. Hány szent férfi
és nő szolgálta Jézust ilyen módon! És hány egyszerű férfi és nő, valósítja meg minden
nap a gyakorlatban ezt az irgalmassági cselekedetet egy kórteremben, egy idősotthonban
vagy saját otthonában, ellátva egy beteg személyt.
Az Anyaszentegyház azt
tanítja, hogy álljunk közel a bebörtönzöttekhez. „De Atyám, - mondhatná valaki
– ez veszélyes dolog, azok rossz emberek”. Jól figyeljetek – folytatta a pápa: mi
mindnyájan képesek vagyunk arra, hogy megtegyük azt, amit az a férfi, vagy az a nő,
aki börtönben van, elkövetett. Mindnyájan képesek vagyunk bűnt elkövetni és ugyanazt
megtenni, képesek vagyunk tévedni az életben. Az az ember nem rosszabb nálad, vagy
nálam!
Az irgalmasság leküzd minden falat, minden korlátot, és arra késztet,
hogy mindig keressük az emberek, a személyek arcát. Az irgalmasság az, ami megváltoztatja
szívünket és életünket, amely jobbá tehet egy személyt, és megadhatja a lehetőséget
számára, hogy ismét beilleszkedjen a társadalomba.
Az Anyaszentegyház azt
tanítja, hogy álljunk közel a magányosokhoz, azokhoz, akik magukra hagyatva halnak
meg. Ezt tette Boldog Teréz anya Kalkutta utcáin; ezt tette és teszi sok-sok keresztény,
aki nem fél attól, hogy megszorítsa annak a kezét, aki távozni készül ebből a világból.
Ebben az esetben is az irgalmasság békét ad annak, aki távozik és annak, aki marad.
Megérezteti, hogy Isten nagyobb a halálnál, és ha Őbenne maradunk, akkor a végső elválás
is egy „viszontlátásra”-búcsúzás. Jól megértette ezt Boldog Teréz anya.
Azt
mondták neki: „De Anyánk, ezzel vesztegetjük az időnket!”. Ő pedig megkereste az utcán
haldoklókat, akiknek testét már az egerek rágcsálták és házába vitte őket, hogy tisztán,
nyugodtan, simogatásokkal, békében haljanak meg. Mindenkitől „viszontlátásra” köszöntéssel
búcsúzott. És annyi férfi és nő tette ezt, hozzá hasonlóan. Várják őket a mennyek
kapujában, hogy kinyissák nekik a kaput. Segítsük az embereket, hogy jól, békében
haljanak meg – mondta katekézisében Ferenc pápa.
Kedves testvérek, az egyház
tehát anya, aki megtanítja gyermekeit az irgalmasság cselekedeteire. Jézustól tanulta
ezt az utat, megtanulta, hogy ez alapvetően fontos az üdvösséghez. Nem elég, hogy
csak azt szeressük, aki szeret minket. Jézus azt mondja, hogy a pogányok is ezt teszik.
Nem elég, hogy csak azzal tegyünk jót, aki jót tesz nekünk. Ahhoz, hogy megváltoztassuk
a világot, jót kell tennünk azzal is, aki nem képes arra, hogy viszonozza tettünket,
mint ahogy az Atya tette velünk, amikor Jézust nekünk adta. Mi mennyit fizettünk megváltásunkért?
Semmit, minden ingyenes! Tegyünk jót, anélkül, hogy viszonzást várnánk. Ezt tette
velünk az Atya és nekünk is ezt kell tennünk. Tégy jót és haladj előre! Milyen szép
az egyházban élni, Anyaszentegyházunkban, aki megtanítja nekünk ezeket a dolgokat,
amiket Jézus tanított.
Adjunk hálát az Úrnak azért a kegyelméért, hogy az
egyház az anyánk, aki megtanítja nekünk az irgalmasság útját, amely az élet útja.
Adjunk hálát az Úrnak – fejezte be szerda délelőtti katekézisét Ferenc pápa.