A szeretet hullámhosszán – P. Szabó Ferenc SJ sorozata 8. rész: Helyzetfelmérés
A Ferenc pápa által
meghirdetett püspöki szinódus a családról két szakaszból áll: a most októberi rendkívüli
összejövetel elsősorban a helyzetfelmérés (világméretű közvélemény-kutatás) kiértékelésével
foglalkozik; egy év múlva, 2015 októberében, a rendes püspöki szinóduson kerül sor
a lelkipásztori kérdések/feladatok megvitatására. Az október 5. és 19. között megtartandó
III. rendkívüli püspöki szinódus témája: „A családpasztoráció kihívásai az evangelizálás
összefüggésében”. Az I. rendkívüli szinódust 1969-ben tartották a püspöki kollegialitás
témájáról, a másodikat 1985-ben a II. Vatikáni zsinat recepciójáról, tanítása gyakorlati
megvalósításáról.
P. Lombardi sajtókonferenciája
Bevezetésül emlékeztetek
Federico Lombardi egyik (tavaly okt. 10-i) sajtókonferenciájára. Federico Lombardi
SJ nagy jelentőségűnek nevezte a rendkívüli szinódus meghirdetését. A Szentatya kifejezte
abbéli szándékát, hogy a világ különböző részeit képviselő püspökök részvételével
mélyítsék el a család kérdéseit. Helyénvaló, hogy az Egyház együtt elmélkedjen és
imádkozzon, valamint közös lelkipásztori intézkedéseket hozzon a legfontosabb témákban
– mint amilyen a családpasztoráció –, a pápa és a püspökök irányításával. A rendkívüli
szinódus meghirdetése világosan ebbe az irányba mutat – mondta a szóvivő.
A
rendkívüli szinóduson részt vesznek: a keleti katolikus egyházak pátriárkái, nagyérsekei,
sui iuris metropolitái, valamint az egyes országok püspöki konferenciák elnökei, a
több nemzetet egybefogó püspöki konferenciák elnökei (amelyeknek nincs saját nemzeti
püspöki konferenciájuk), három szerzetes a klerikusi szerzetesi intézmények képviseletében,
akiket a legfőbb szerzetesi elöljárók Uniója választ meg, továbbá a Római Kúria dikasztériumainak
vezetői.
Megjegyzések a közvélemény-kutatások
eredményeihez
A III. rendkívüli szinódus előkészítő dokumentuma (2013) először
vázolja a házasság és a család mai válságos helyzetét, külön megemlítve az utóbbi
években jelentkező új tényeket, problémákat: szabad együttélések, beleértve a hasonló
neműek „házasságát”, sőt gyakran ez utóbbiaknak engedik a gyermekek örökbefogadását
is.
De számos más súlyos helyzet/probléma lelkipásztori gondozása/megoldása
is sürgető: vegyes házasságok keresztények között vagy más vallásúakkal, poligámia
(többnejűség), egy szülő általi gyermeknevelés (válások!), kasztrendszerből eredő
problémák, radikális feminizmus és a házasság intézményének megkérdőjelezése, relativista/pluralista
erkölcsi felfogás a szexuális erkölcs terén, keresztényellenes törvényhozás, például
a válások kimondása az abortusz engedélyezése kérdéseiben; de az egyházon belül, a
hívő keresztények körében is megfogyatkozott a szentségi házasság helyes megértése
és értékelése, illetve a bűnbánat szentségéhez és az Eucharisztia vételéhez való hívő
járulás gyakorlata.
És itt rögtön megemlítjük az elvált és újraházasodott,
de hívő, megtért és gyakorló katolikus felek helyzetét: a szentáldozáshoz való járulás
tilalmát, amely a mindjárt ismertetett felmérés eredményei között általában az első
helyen áll, mint sürgősen megoldandó lelkipásztori probléma. Természetesen a felmérés,
megkérdezés, illetve helyzetjelentés a szinódusi atyák tájékoztatására szolgál, és
maga a püspöki szinódus sem hivatott arra, hogy morálteológiai döntéseket hozzon ebben
a kérdésben vagy a házassági szexuális erkölcs, például születésszabályozás normáinak
újrafogalmazásában.
A szinódust előkészítő dokumentum II. része összefoglalja
az Egyház tanítását a házasságról és a családról, idézve a Szentírás, a II. Vatikáni
zsinat (Gaudium et spes) és Szent II. János Pál Familiaris consortio kezdetű dokumentuma,
valamint a Katolikus Egyház Katekizmusa főbb pontjait, hangsúlyozva a teremtő Isten
eredeti tervének és a Jézus Krisztus által helyreállított eszmény: a szerelem, a házasság
és a család szépségét. Ehhez a II. részhez kapcsolódik a III., a helyi egyházakba
szétküldött kérdőív, amelyből most csak ez egyes kérdéscsoportok címét idézem:
1)
Mennyire ismerik a hívek a Szentírás és az egyházi dokumentumok tanítását a házasságról
és a családról, mennyire fogadják el és viszik át a gyakorlatba? És az Egyházon kívüliek
véleménye, kritikája?
2) Milyen helyet foglal el a természettörvény a civil
törvényhozásban, intézményekben, iskolai oktatásban és akadémiai tanításban?
3)
Az utolsó évtizedekben milyen tapasztalatokat gyűjtöttek a család-lelkipásztorkodásban,
a házasságra való előkészítésben és az evangelizálásban? (Hit átadása, nemzedékek
közötti különbség stb.)
4) Néhány nehéz házassági probléma a lelkipásztorkodásban:
„élettársi”, házasság nélküli együttélés, elvált és újraházasodottak helyzete (ezek
a hívők mit várnak az Egyháztól, hogy az Eucharisztiához járulhassanak?), házasságok
semmisségének egyházi kimondása, stb.
5) Homoszexuálisok házassága, általuk
gyermekek örökbefogadása.
6) Gyermekek keresztény nevelése rendezetlen házasságok
helyzetében.
7) Gyermekáldás vállalása, születésszabályozás Humanae vitae körlevél
tanítása.
8) Keresztény hit a családban, mai hit-válság.
9) Egyéb kihívások,
javaslatok.
A közvélemény-kutatás eredményei
I. A háromnyelvű
svájci kérdőív eredményei
Kereken 25 000 válasz érkezett be. Átlagos életkor
54 év, 47 % férfi, 53 % nő; ezeknek kétharmada gyermekes. A válaszolók nagy többsége
egyházi, plébániai médián keresztül kapta meg a kérdőívet. A konzultáció tehát az
Egyházhoz közel állók véleményét tükrözi (egyházi házasságot kötöttek, gyermekeiket
vallásosan nevelik). Jellemzőjük, hogy ismerik az Egyház házasságra és családra vonatkozó
tanítását, mégis nagyon kritikus véleménynek adtak hangot vele szemben.
A válaszolók
80 %-a számára fontos az egyházi házasság, 97 % vallásos nevelést akar adni gyermekeiknek.
A hit fontos szerepet játszik a családi nevelésben, ennek jele, hogy Svájcban a keresztelések
száma nagyon magas. De ez a nyitottság a vallás és a hit felé nem jelenti azt, hogy
feltétlenül, kritika nélkül elfogadják az Egyháznak a szexualitásról, házasságról
és családról szóló tanítását.
Néhány példa a svájci válaszokból
Nagy
az egyetértés abban, hogy nem értik és elutasítják az Egyház hivatalos álláspontját
az elvált és újraházasodott felek szentségektől való eltiltásában. A katolikusok 90
%-a azt várja az Egyháztól, hogy elismerje és megáldja az ilyen párok új házasságát.
Az Egyháztól több keresztényi szeretetet és megértést várnak az elvált hívők irányában.
Különös módon a svájciak kb. 60 % százaléka megértő a homoszexuálisok házassága iránt,
ugyanakkor 40 % határozottan elutasítja azt.
A születésszabályozásról vallott
egyházi álláspontot (mesterséges születéskorlátozás tiltása) a katolikusok nagy többsége
nem fogadja el; már régóta szakadék van e téren a hívő házasfelek körében az egyházi
tanítás és a gyakorlat között. Egyébként ez a „szakadék” kisebb mértékben vonatkozik
általában az Egyháznak a szexualitásról, szerelemről, házasságról és családról vallott
tanítására. Ez sürgetővé teszi e tanítás revideálását a család-lelkipásztorkodásban.
Fontos lenne a lényeges tanítás megkülönböztetése az aprólékos (revideálható) előírásoktól.
A
svájci felmérés összegezése megállapítja: nagyon meglepő a hívők körében a konvergencia,
az egyetértés a házasság-család kérdésköreire adott válaszokban: fiatalok és idősek,
férfiak és nők, német, francia és olasz nyelvűek gyakorlatilag ugyanolyan válaszokat
adtak fontos kérdésekre.
Németország – német nyelvterületek Stimmen der
Zeit, 2014/7, K. Hilpert cikke
Hasonló válaszok érkeztek a német egyházmegyékből
is a kérdőívekre. K. Hilpert hangsúlyozza: szakadék van a hivatalos egyházi tanítás
és a választ adó hívő katolikusok életvitele, gyakorlata között! Külön figyelmet érdemel
20 morálteológus és pasztorál teológus professzor szakszerű válasza a vatikáni kérdésekre.
Most összesítésként – leegyszerűsítve – csak néhány választ emelek ki.
A házasság
előtti szexuális kapcsolatokra, a mesterséges születéskorlátozó eszközök elítélésére,
az elvált és újraházasodott hívők Eucharisztiától való eltiltására, valamint a homoszexuális
párok „házasságának” elvetésére vonatkozó egyházi tanítást a német katolikusok élesen
bírálják, e morált élettől idegennek, maradinak, túlhaladottnak minősítik, ugyanakkor
a házasság szentségét, a házastársi hűség és szerelem kizárólagosságát, valamint a
gyermekáldást nagyra értékelik.
A cikkíró szerint nem meglepő a közvélemény-kutatásnak
ez az eredménye, hiszen az említett és más problémák már az 1968-as Humanae vitae
kezdetű körlevél után kirobbant tekintélyi és kulturális válság, valamint morálteológiai
viták során terítéken voltak, és – legalábbis lelkipásztori szempontból – ma is megoldásra
várnak. Persze egy püspöki szinódus nem oldhat meg egy csapásra morálteológiai problémákat,
nem revideálhatja a katolikus szexuális tanítást, de tájékoztathatja a Tanítóhivatalt
a valóságról, a hivatalos tanítás és a hívők gyakorlati élete közötti szakadékról,
valamint a családlelkipásztorkodás sürgető feladatairól, éspedig megőrizve az egyházi
tanítás folytonosságát.
Ferenc pápa Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításában
(222-223. pontok) megfogalmazta az alapelvet az evangelizáláshoz: „Az idő a tér fölött
áll.” „Elsőbbséget adni az időnek azt jelenti, hogy inkább a folyamatok elindításával,
mint a terek birtoklásával foglalkozunk.”
Befejezésül
Lombardi
atya adásom elején idézett sajtókonferenciáján – utalva arra a dokumentumra, amelyet
a freiburgi egyházmegye egyik lelkipásztori hivatala adott ki az elváltak és újraházasodottak
kérdésére vonatkozóan – megjegyezte: Ebben az összefüggésben zavart okozhat olyan
lelkipásztori megoldások felvetése, amelyek egyes személyek vagy helyi intézmények
részéről fogalmazódnak meg. Hangsúlyozni kell az egyházi közösség teljes egységben
való előrehaladásának jelentőségét.
Ferenc pápa több ízben felhívta a figyelmet
a család témakörének jelentőségére, különösen ami a házasságok semmissé tételét és
a második házasságokat illeti. Ezt a problémát már XVI. Benedek pápa is a szívén viselte
– emlékeztetett rá maga Ferenc pápa szeptember 16-án, amikor találkozott a római papsággal.
Szabad-e áldozniuk vagy sem? A kérdést nem lehet így leegyszerűsíteni, mert
aki ezt teszi, az nem érti a probléma lényegét – figyelmeztet Ferenc pápa. Az Egyház
felelősségének súlyos kérdése ez, amellyel az érintett családoknak tartozik. Az Egyháznak
most tennie kell valamit, hogy megoldja a házasságok semmisségének problémáját. Ez
a lét valódi perifériája – jegyezte meg a pápa.