A Rimini Meeting hétfői napja – A bécsi Collegium Pázmáneum rektora, Varga János atya tudósít a helyszínről

Hétfőn a Meeting második napjának délelőtti kerekasztal beszélgetésén a téma a migráció volt. A találkozó címe: „A migráció és a másik ember szükséglete: Olaszország, Európa, a világ.” A résztvevők – Michele Pennisi, Monreale érseke, Silvano Maria Tomasi érsek, az ENSZ állandó genfi szentszéki megfigyelője, Sandro Gozi, az olasz kormány európai uniós államtitkára és Carla Trommino a kíséret nélkül érkező kiskorúak fogadására, védelmére alakult AccoglieRete, „védőháló” elnevezésű szervezet elnöke - egyetértettek az emigráció növekvő jelentőségében és abban, hogy ez egy extrém kihívás, amely nemcsak Szicíliát és Olaszországot érinti.

Elhangzott, a Mare Nostrum, az ország és az EU történetében példátlan humanitárius művelet arra szolgál, hogy megakadályozzák, hogy a Földközi-tenger egy óriási temetővé váljon, ugyanakkor a növekvő bevándorlásnak nem ez az oka, hanem a háborúk és a humanitárius vészhelyzetek.
Monreale érseke kritikusan szólt a témához: „Az aktuális kormányzati politika nem tesz jót a menekültekkel, amikor a nagy befogadó központokat részesíti előnyben – mondta. Személynek kell tekinteni az érkezőket és emberi körülményeket teremteni a befogadásukra. Növelni kellene a menekültek jogainak védelmét, segíteni a beilleszkedésüket, személyre szabott lehetőségeket adva: tanfolyamok, próbaidős munka, nyelvkurzus.”

Sandro Gozi megjegyezte: „Európa nem tanult a múltjából! Európának meg kell mutatnia, hogy nemcsak egy pénzügyi egység, hanem van elképzelése a saját jövőjéről és a világéról is, aminek érdekében közvetlen érdekeket is fel kell áldozni.” Mint mondta: „Teljesen egyetért Angelino Alfano olasz belügyminiszterrel, aki a pillanat sürgősségét hangsúlyozza. Hatni kell a politikai akaratra, hogy az Európai Közösség átvegye a teljes felelősséget.”
Tomasi érsek kiemelte: „realistának kell lenni! A helyén kell kezelni ezt a jelenséget és jövőnket ezekkel a testvéreinkkel alakítani. Meg kell szüntetni a szakadékot a meghirdetett humanitárius elvek és a valóság között. Némi iróniával tette hozzá: A nyugatiak jók a jog meghatározásában, törvények, rendeletek szerződések alkotásában – papíron, de a gyakorlat sokszor másként alakul. Közösen kell kezelni a migráció problémáját, beleértve azt is, hogy mindenki véleményének teret adjunk. A testvériség kemény dió, de az integráció csak erre épülhet.”

Carla Trommino elmondta: „kiterjedt és decentralizált segítségre van szükség a legkisebbek védelme érdekében. Szervezetük meghív minden személyt, családot, szervezetet, intézményt, hogy kivegye a részét ebből a munkából.”
Az ENSZ állandó genfi szentszéki megfigyelője a Meetingen jelentette be: az iraki béke feltételeinek megteremtése érdekében előkészítés alatt áll a keleti pátriárkák találkozója Leonardo Sandri bíboros a Keleti Egyházak Kongregációjának prefektusa és az amerikai püspökök részvételével.

Megérkezett, és a tömegben elvegyülve vett rész a Meetingen George Pell ausztrál bíboros: „sokat hallottam a ti rendezvényetekről, mindig el akartam jönni megnézni és megérteni, mi élteti” – mondta. Arra a kérdésre, hogy mit mesél el ebből, amit itt látott a pápának, azt mondta: „azt, hogy ez a nép követni akarja az ő felhívását, hogy egy nyitott egyház legyenek.”

Belpolitikai témák is napirendre kerültek, oktatásügy, az olasz étkezéskultúra, mint egy innovatív hagyomány, valamint a vállalkozások és a piac kihívása, és tanúságtételek hangzottak el „Az ember fontosabb, mint a betegsége!” témában.

Weiler professzor a Biblia néhány perifériális szereplőjéről beszélt, „Mindig meglepő” címmel. Lót leányai, Támár, Ruth, Boász alakja bőséges teret enged az olvasó számára a tovább gondolásra. Viselkedésükben mindig van egy másik szempont, ami titokzatos, de ésszerű. Weiler hangsúlyozta: „Az üdvösség tervében nincs kárhozat, csak az igazságosság, amely nem mindig fogható fel azonnal az ember számára. A Biblia Istenénél nem létezik olyan, hogy »örökre«, csak a megbocsájtás és a rehabilitáció lehetősége örök.”
Don Stefano Alberto a Milanói Szent Szív egyetem docense hozzátette: „Isten nem hagyta magára az embert. Ez nem kényszert jelent, hanem magában foglalja a feladatot, hogy mindnyájan az Úr szándéka szerint alakítsuk életünket. Isten mindent felhasznál, az ellentmondást, a rosszat is. Az ítélkezés nem a mi feladatunk. Szükséges, hogy a félelmet legyőzze annak tudomásul vétele, hogy az Úr az Úr, s főként az Irgalom.”

Az idei mottót kifejtő nagy érdeklődést kiváltó előadást Alekszander Filonyenko, a Harkovi Egyetem filozófia professzora tartotta, aki már 2002-ben és tavaly is vendége volt a Meetingnek. Az első alkalom a Meeting történetében, hogy a témáról szóló nagy előadást egy nem katolikus tarja. „Az ukrán atomfizikus, filozófus, teológus ortodox kultúrájával közel áll Don Giussani karizmájához” – mondta a bevezetőben Emilia Guarnieri a Meeting Alapítvány elnöke, majd hozzátette: „Don Giussani mindig hangsúlyozta ortodox testvéreink mély közösségi tapasztalatát és a Krisztus központúság tudatosságát.”

Filonyenko megköszönte a vasárnap, Ukrajna nemzeti ünnepén a pápával közösen elmondott imát hazájáért és elmondta, Ukrajna neve szó szerint annyit jelent: „ami a periférián található”. „A periféria nem egy földrajzi terület, hanem a találkozás helye, amely élővé tesz – kezdte gondolatmenetét az előadó. Ezekről a végső határokról elmondta: ott lehet találkozni Jézussal, hogy a fojtogató magányból ki tudjunk lépni az univerzalitásba. A periféria leginkább az óceán partjához hasonlít – folytatta – ahol megélhetjük a Misztérium felé való megnyílást”. A végső határok rejtett kincsét költői képekkel írta le Filonyenko, majd elmondta, milyen az az ember, aki így él. „Olyan, mint a koldus, aki sebezhető, szabad a félelemtől, és gyengeségében is bátor. Ez az ember kér, türelmesen és tudatosan imádkozik, dicsőíti Istent a megpróbáltatások közepette is, mert tudja, hogy minden vihar mögött ott van Krisztus. Az ilyen ember mindent megköszön és ajándéknak tekint, cserébe pedig ingyenesen megtapasztalja az Isten országát. Az ilyen ember háladalt énekel. Az előadó kiemelte: az ének nem egyszerűen csak művészet, hanem megmutatja, mi következik az Istenről való beszédből. Ha nem éneklünk, fejtegetéseink csak szavak maradnak. Az ember, aki énekel, a Mester szemével ítéli meg a valóságot, tanúságot tesz arról, hogy meg akarja osztani a Jelenlét tüzét másokkal. Az ilyen személy képes táplálni az együttérzést és a gyengédséget másokban, együtt ünnepel, megosztva azt, ami élővé teszi.
A periférián élő ember olyan, mint a kertész, aki Isten szeretetéből él, alázatosan megműveli a világot és evvel kultúrát teremt. Benne egyrészt egyesül az összes képesség, másrészt tisztelettel van a természet iránt, a valami újat hozó mag iránt. Ezt csak úgy lehet szolgálni, ha nem számolgatunk, méricskélünk, nem akarjuk birtokolni, hanem reméljük” – fejezte be gondolatait az ukrán professzor.

Több könyvbemutatóra is sor került: Obama leckéi, hogyan lehet újra választást nyerni 2.0, A létezés határán – olvasni a történelemben, olvasni a csillagok között. Tedd, hogy ez az út soha ne érjen véget.
Este filmvetítések és baszk dalok bemutatója mellett a Kenyából érkezett nagysikerű Koinonia akrobatikus mozgás színház előadását csodálhatták meg a résztvevők „Egy éhség, amelybe beleütközünk” címmel.
A Meeting, amelyre egyre többen érkeznek, szombatig fogadja a látogatókat.