„Nemet mondunk az álszentségre: aki szegénységi fogadalmat tett, nem élhet gazdagságban”
– Ferenc pápa beszéde az Istennek szentelt személyekhez
„Az Istennek szentelt élet értékes ajándék az egyház és a világ számára” – hangsúlyozta
a pápa azon a találkozón, amelyre a koreai szerzetesi közösségekkel került sor a kkottongnae-i
„Szeretet Iskolája” auditóriumában.
A pápa figyelmeztetett: nem lehet szegénységi
fogadalmat tenni és közben gazdagságban élni. Olyan álszent dologról van szó, amely
kárt okoz az egyháznak. A találkozón ötezer szerzetes és szerzetesnő vett részt, akik
lelkipásztori szolgálatot teljesítenek Koreában. Időhiány miatt, mivel a pápa és a
fogyatékkal élő gyermekek találkozója hosszabbra nyúlt a tervezettnél, nem imádkozták
el a programban szereplő vesperást.
Egy koreai nyelven felhangzó Üdvözlégy
Mária nyitotta meg a rövidebb, de intenzív és jelentőségteljes találkozót.
Ferenc
pápa beszédében hangsúlyozta, hogy a hivatások középpontjában ez a szilárd bizonyosság
áll: Isten szeret bennünket: Isten országa jelenlétének kézzel fogható jeleinek lenni
mások számára, a mennyek örökkévaló örömét elővételezik. Csak akkor tudjuk az embereket
Krisztushoz vonzani, ha tanúságtételünk örömmel teljes.
Ez az öröm olyan ajándék,
amely az imaéletből, Isten Szaváról való elmélkedésből, a szentségek ünnepléséből
és a közösségi életből táplálkozik. Amikor ezek hiányoznak, felmerülnek a gyengeségek
és nehézségek, amelyek elhomályosítják az örömet, amelyet olyan bensőségesen megismertünk
utunk elején.
Az Istennek szentelt személyek számára ez az öröm az Atya
irgalmának misztériumában gyökerezik, amelyet Krisztus keresztáldozatában nyilatkoztatott
ki. Akár szemlélődő, akár tevékeny életet éltek, az a kihívás számotokra, hogy váljatok
az isteni irgalmasság „szakértőivé” éppen a közösségi élet révén. „Tapasztalatból
tudom, hogy a közösségi élet nem mindig könnyű” – folytatta beszédét a pápa – azonban
gondviselésszerű talaj a szívek képzéséhez. Nem reális, ha nem számolunk a konfliktusokkal:
fellépnek értetlenségek, amelyekkel szembe kell néznünk. De a nehézségek ellenére
a közösségi életben kell növekednünk az irgalmasságban, a türelemben és a tökéletes
szeretetben.
Ferenc pápa ezután megállapította: az Istennek szentelt életben
a szegénység egy fal és ugyanakkor egy anya. Egy fal, mert védelmezi a megszentelt
életet, és egy anya, mert segíti a növekedésben és a helyes útra vezeti azt.
Azoknak
az Istennek szentelt férfiaknak és nőknek a képmutatása, akik szegénységi fogadalmat
tesznek és ennek ellenére gazdagokként élnek, sebet ejt a hívek lelkén, és kárt okoz
az egyháznak. Veszélyes az a kísértés is, hogy magunkévá tesszük a pusztán funkcionális
és világi gondolkodást, amely arra késztet, hogy reményünket csak emberi eszközökbe
helyezzük, és romba dönti a szegénységről tett tanúságot, amelyet a mi Urunk, Jézus
Krisztus élt és tanított.
A pápa köszönetét fejezte ki a koreai szerzetesi
elöljáróknak és elöljárónőknek, akik üdvözlő beszéddel fordultak hozzá, mivel arról
a veszélyről szóltak, amelyet a globalizáció és a fogyasztói szemlélet jelent a szerzetesi
szegénység számára.
„Nincsenek egérutak” – hangoztatta a pápa. Isten maradéktalanul
akarja szívünket, és ez azt jelenti, hogy egyre jobban el kell szakadnunk önmagunktól.
A tisztaság fogadalma azt fejezi ki, hogy a szerzetesek kizárólag Isten szeretetének
adják át önmagukat. Az ezen a téren tapasztalható kísértések Istenbe vetett alázatos
bizalmat, éber őrködést és kitartást igényelnek.
Végül a pápa a következő
szavakkal bátorította az Istennek szentelt személyeket:
„Kedves testvérek,
nagy alázattal, tegyetek meg minden tőletek telhetőt, hogy megmutassátok: az Istennek
szentelt élet értékes ajándék az egyház és a világ számára. Ne tartsátok ezt meg saját
magatok számára; osszátok meg másokkal, vigyétek el Krisztust ennek a szeretett országnak
minden sarkába. Hagyjátok, hogy örömötök továbbra is kifejeződjön erőfeszítéseitekben,
hogy hivatásokat vonzzatok és ápoljatok, elismerve, hogy mindnyájatoknak része van
a jövő nemzedék Istennek szentelt személyeinek képzésében”.