"Ne büntessétek, hanem vigasztaljátok Isten népét!" - Ferenc pápa programon kívüli
látogatása a szöuli Jezsuita Egyetemen
Augusztus 15-én, pénteken este Ferenc pápa, az ázsiai fiatalokkal való találkozása
után, Daejeonból a szöuli apostoli nunciatúra felé tartva, megállt a Sogang Egyetemen,
amelyet a jezsuiták alapítottak 1960-ban.
„Ne büntessétek, hanem vigasztaljátok
Isten népét!” – ezzel a buzdítással fordult Ferenc pápa a papokhoz, megerősítve meggyőződését,
hogy Isten népének vigasztalásra van szüksége a sok seb miatt. „Sokszor mi, gyakorló
katolikusok, az egyházi szolgálatot teljesítők okozzuk ezeket a sebeket. Gyakran klerikális
a magatartásunk és a klerikalizmus nagyon árt az egyháznak”- mondta a pápa.
„A
vigasztalás szép annak, akihez szól, de nehéz vigaszt nyújtani. Azonban nincsenek
olyan sebek, amelyeket ne lehetne megvigasztalni Isten szeretete által. A papok arra
kaptak meghívást, hogy begyógyítsák a sebeket, azzal a bizonyossággal, hogy Isten
mindig vigasztal, mindig remél, mindig elfelejti a rosszat, mindig megbocsát”. A
gyóntatószékben ne feledjétek, hogy Isten soha nem fárad bele a megbocsátásba. Legyetek
irgalmasok!”- hangzott a pápa buzdítása.
A látogatáson jelen volt a pápa kíséretében
P. Antonio Spadaro, a „La Civiltà Cattolica” c. olasz jezsuita folyóirat igazgatója
is, aki interjút adott a Vatikáni Rádió helyszínen tartózkodó tudósítójának:
„A
pápa úgy döntött, hogy meglátogatja jezsuita rendtársait és ezt a kívánságát tegnap
közölte. Tehát teljesen meglepetésszerű volt számukra ez a bejelentés, nem tudták,
hogyan és mit készítsenek (a vendég számára). Valójában egy hihetetlenül egyszerű
találkozó volt, ami az otthon, a család, az abszolút nagy és hatalmas hétköznapiság
jegyében zajlott.
A pápa belépett az épületbe és – ahogy el lehet képzelni
– nagy tapssal fogadták, mindenki jelen volt. Egyenként bemutatkoztak a pápának, kezdetben
hozzátéve azt is, hogy milyen tevékenységet folytatnak: elé járultak a képzésben lévő
fiatalok, a novíciusok, majd azok, akik a spirituális apostolkodással, az ifjúság
körében végzett pasztorációval foglalkoznak.
Valóban nagyon szép ünnep volt.
A pápa nagyon örült ennek a légkörnek, majd néhány bevezető üdvözlés után beszélni
kezdett, természetesen rögtönzött szavakkal. Egyszerű és nagyhatású beszéd volt: egyetlen
szóra – a vigasztalásra – összpontosult, ami számunkra, jezsuiták számára alapvető
szó: a spirituális vigasztalás nyújtása.
A pápa azt mondta, hogy mi a vigasztalás
szolgálatát végezzük. Az egyházban olykor megtapasztaljuk a fáradtságot, a sérelmeket,
sebeket, olykor az embereket az egyházi szolgálatot végzők sebesítik meg. Megismételte
azt a kifejezést, amelyet már használt, amikor interjút készítettem vele "– folytatta
tudósítását P. Spadaro SJ. „Az egyház egy tábori kórház”. Megerősítette, megismételte.
Ez az egyházról alkotott nézete.
Tehát nekünk, jezsuitáknak – de általában
véve az evangélium szolgáinak, a papoknak, a szerzeteseknek - az a feladatunk, hogy
a vigasztalás emberei legyünk, akik békét szereznek az embereknek, enyhítik sebeiket.
Ezt ismételte meg a pápa különféle módokon, erőteljesen hangsúlyozva, mindenkit magával
ragadva – nyilatkozta a jezsuita folyóirat igazgatója.
Arra a kérdésre, hogy
a pápa tett-e valamilyen utalást a koreai helyzetre, látogatásának céljaira, P. Spadaro
a következőket válaszolta:
„Nem beszélt általában véve látogatásáról, de utalt
egy sajátos helyzetre, mert a fiatalokkal való találkozón egy kambodzsai lány, említést
tett arról, hogy hazájában nincs kanonizált szent. Valójában van egy vértanú, az első
püspök, akinek boldoggá avatási eljárása folyamatban van, ezt a pápa tökéletesen tudja.
A pápát mélyen meghatotta, hogy egy ilyen fiatal lány ezt a kérdést tette
fel. Ez nagyon mélyen megérintette a pápát, és azért tett róla ismét említést, mert
jelen volt egy koreai jezsuita, aki Kambodzsában él. Voltak tehát olyan jezsuiták
is a találkozón, akik más országokban élnek” – fejezte be a Vatikáni Rádiónak adott
interjúját P. Antonio Spadaro SJ, a „La Civiltà Cattolica” c. jezsuita folyóirat igazgatója.