A jótékonyságon túl fontos az ember átfogó fejlődésének előmozdítása – a pápa beszéde
a világi apostolkodás vezetőihez
A szerzetesekkel tartott
szombat délutáni találkozót követően a Szentatya a pápamobilon a közel 2 km távolságra
levő kkottongnaei lelkiségi központba hajtatott, hogy találkozzon a világi apostolkodás
vezetőivel.
A koreai helyi egyházban a világiak döntő szerepének elismeréseként
1968-ban létrehozták a világi apostolkodás katolikus tanácsát. A szerv jelen van 16
egyházmegyében és 27 székhelyen az országban. Küldetése, hogy párbeszédet folytasson
a nem hívőkkel. Az intézmény kápolnájában 150 személy gyűlt össze, akik nagyon aktív
szerepet vállalnak az apostolkodásban.
A Szentatyát a világiak társulatának
elnöke köszöntötte. Beszédében hangsúlyozta, hogy a koreai egyház a történelem egyedülálló
esete, mert néhány világi kezdeményezésére indult el külföldi misszionáriusok hozzájárulása
nélkül. „Őseink hosszú ideig készültek fel, hogy befogadják a külföldről érkező papokat
és szerzeteseket. Ezek az első keresztények az üldöztetés közepette is ezer kilométereket
gyalogoltak sokszor egészen Pekingig, hogy tájékoztató leveleket küldjenek a Apostoli
Széknek Rómába.”
Az elveszett 99 bárány megkeresésére indulnak egoizmusuk szorító
láncainak levetésével – folytatta az elnök. A perifériák felé akarnak elindulni és
megkeresni legkisebb testvéreiket, vagyis a szegényeket, a betegeket, azokat a személyeket,
akik igazságtalanságot szenvednek és senkitől nem kapnak segítséget. Azok is a perifériákat
jelentik számukra, akik eltávolodtak az egyháztól illetve a fiatalok is, akik elvesztették
a reményt és a helyes irányt. Továbbá a perifériák egyike, amely felé el akarnak indulni,
az észak-koreai testvéreik, a határon túl, ahol üldözik őket és segítséget várnak
tőlük, valamint Ázsia népei, akik Isten ismerete nélkül élnek.
Ezt követően
Ferenc pápa fordult beszéddel a világi apostolkodás képviselőihez. A koreai helyi
egyház világi hívek nemzedékei hitének örököse, akik kitartottak Jézus Krisztus szeretetében
és az egyházzal való szeretetközösségben a papok hiánya és a súlyos üldöztetések fenyegetései
ellenére is. Boldog Paul Yun Ji-chung és a ma boldoggá avatott vértanúk e történet
rendkívüli fejezetét képviselik. Tanúságot tettek a hitről nemcsak szenvedésük és
haláluk által, hanem az egymás iránti szeretetteljes szolidaritásról jeleskedő életükkel
a keresztény közösségekben, amelyeket példamutató szeretet jellemzett.
Ma,
mint mindig, az egyháznak a világiak hiteles tanúságtételére van szüksége az Evangélium
üdvözítő igazságáról, és termékenységéről az emberi család építésében az egység, az
igazságosság és a béke jegyében. Ferenc pápa kiemelte, hogy Isten egyházának egyetlen
küldetése van, és ebben minden megkeresztelt kereszténynek meghatározó szerepe van.
A világiak tehetsége sokféle, apostolkodásuk különböző, de mindez az egyház küldetésének
előmozdítását célozza, biztosítva, hogy az ideiglenes rendet hassa át és tökéletesítse
Krisztus Lelke, és Isten országának eljövetele felé irányuljon.
A pápa különösen
is elismeri a számos társulat munkáját, amellyel közvetlenül a szegények és rászorulók
felé fordulnak a társadalom perifériáin. A hit termékenysége a konkrét szolidaritásban
fejeződik ki testvéreink iránt, kultúrájuk és társadalmi státuszuk figyelembe vétele
nélkül, hiszen Krisztusban „nincs többé görög vagy zsidó” (Gal 3,28). A pápa megállapította,
hogy a szegények segítése jó és szükséges, de nem elegendő. Meg kell sokszorozni a
személy átfogó előmozdítására irányuló erőfeszítéseket, hogy minden ember megismerhesse
az örömöt, amely abból a méltóságból fakad, hogy megkeresi mindennapi kenyerét, ezáltal
eltartja saját családját.
A Szentatya elismerte a koreai katolikus nők hozzájárulását
az egyház életéhez és küldetéséhez, mint családanyák, hitoktatók, tanárok és még más
területeken szolgálva. A pápa továbbá méltatta a keresztény családok tanúságtételének
fontosságát. A családi élet válsága idején keresztény közösségeink arra kaptak meghívást,
hogy támogassák a házaspárokat és a családokat küldetésük betöltésében az egyház és
a társadalom életében. A család továbbra is a társadalom alapsejtje és az első iskola,
ahol a gyermekek megtanulják az emberi, spirituális és erkölcsi értékeket, amelyek
képessé teszik őket, hogy a jóság, a jellemszilárdság és az igazságosság világítótornyai
legyenek közösségeinkben.
Ferenc pápa azt kérte, hogy mozdítsák elő a világi
hívek átfogóbb képzését az állandó katekézis és a lelki vezetés által. Cselekedjenek
teljes összhangban a lelkipásztorokkal, megérzéseiket, tehetségüket és karizmáikat
az egyház egységben és missziós lelkületben való növekedésének szolgálatába állítva.
A világiak hozzájárulása nélkülözhetetlen, hiszen Koreában és egész Ázsiában az egyház
jövője nagyrészt egy olyan ekkleziológiai szemlélet fejlődésétől függ, amely a szeretetközösség,
a részvétel és a tehetségek megosztásán alapul (vö. Ecclesia in Asia, 45) – zárta
beszédét Ferenc pápa a világi apostolkodás képviselőihez.