„A keresztények a társadalom spirituális megújulásának erejét képviselik” – Ferenc pápa homíliája Nagyboldogasszony ünnepén

Mária mennybevételének ünnepén Ferenc pápa arra buzdította a koreai keresztényeket, hogy legyenek a társadalom minden területén a spirituális megújulás nagylelkű előmozdítói. A szertartásra a Szöultól mintegy 100 km-re fekvő Daejeon stadionban került sor. Ezzel az eseménnyel kezdődött Ferenc pápa koreai apostoli látogatásának második napja, amely egyben koreai nemzeti ünnep is: a Függetlenség napja. 69 évvel ezelőtt a japán hadsereg megadta magát és véget ért a II. világháború.

A szertartáson jelen voltak a sewoli hajótörés túlélői és áldozatainak hozzátartozói. A dél-koreai partok mentén áprilisban elsüllyedt hajó 293 ember halálát okozta, 10 az eltűntek száma. A hajón összesen 476 személy tartózkodott.

A pápa Nagyboldogasszony ünnepén a következő homíliát mondta:
Krisztusban kedves testvérek! Az egész egyházzal egységben ünnepeljük Mária mennybevételét, azt, hogy a Szűzanya testében és lelkében felvétetett a mennyei dicsőségbe. Mária mennybevétele megmutatja nekünk, mi az elrendeltetésünk Isten fogadott gyermekeiként és Krisztus Testének tagjaiként. Mint Mária, aki a mi Anyánk, mi is arra kaptunk meghívást, hogy teljes egészében részesüljünk az Úr bűn és halál felett aratott győzelmében, és Vele együtt uralkodjunk örökké tartó Országában.

A „nagy jel”, amelyet az első olvasmány mutat be – (vö. Jel 12,1) – a napba öltözött asszony, fején csillagkorona - , arra szólít fel, hogy szemléljük Máriát, aki trónuson ül dicsőségben, isteni Fia mellett. Arra szólít fel továbbá, hogy tudatára ébredjünk jövőnknek, amelyet a Feltámadt Úr ma is megnyit előttünk. A koreaiak hagyományosan ezt a napot történelmi tapasztalatuk fényében ünneplik, elismerve Mária szeretetteljes közbenjárását a nemzet történelmében és a nép életében.

A második olvasmányban Szent Pál szavait hallgattuk, aki megállapítja, hogy Krisztus az új Ádám. Az Atya akaratához való engedelmessége ledöntötte a bűn és a rabszolgaság uralmát és elhozta az élet és a szabadság uralmát (vö. 1 Kor 15,24-25). Az igazi szabadság az Atya akaratának szeretettel teljes befogadásában van.

A kegyelemmel teljes Máriától tanuljuk meg, hogy a keresztény szabadság több mint a bűntől való megszabadulás. Olyan szabadság, amely egy új spirituális gondolkodás felé nyit, amellyel a földi valóságokat szemléljük. Szabadság, hogy tiszta szívvel szeressük Istent és a testvéreket, és örömteli reménnyel várjuk Krisztus országának eljövetelét.

Ma, miközben a Mennyekbe felvett Máriát tiszteljük, hozzá fordulunk, mint a koreai egyház Anyjához. Arra kérjük, hogy segítsen bennünket: legyünk hűségesek a királyi szabadsághoz, amit a keresztség napján kaptunk. Vezesse erőfeszítéseinket, hogy Isten terve szerint alakítsuk át a világot, tegye képessé a helyi egyházat, hogy maradéktalanul Isten országa kovásza lehessen a koreai társadalomban. E nemzet keresztényei legyenek a spirituális megújulás nagylelkű előmozdítói minden társadalmi környezetben.

Küzdjenek a materializmus vonzása ellen, amely elfojtja a hiteles spirituális és kulturális értékeket, küzdjenek a féktelen versengés közszelleme ellen, amely önzést és konfliktusokat eredményez. Utasítsák továbbá vissza az embertelen gazdasági modelleket, amelyek a szegénység új formáit teremtik meg és kirekesztik a dolgozókat. Utasítsák vissza a halál kultúráját, amely alábecsüli Isten képmását, az élet Istenét és sérti minden férfi, nő és gyermek méltóságát.

Mint koreai katolikusok, egy nemes hagyomány örökösei, arra kaptatok meghívást, hogy érvényre juttassátok ezt az örökséget, és azt átadjátok a jövő nemzedékeinek. Ez mindenki számára azt jelenti, hogy szüksége van megújult megtérésre Isten Szavához, valamint nagyfokú gondoskodásra a szegények, szükséget szenvedők, gyengék iránt.

Ezen az ünnepen egyesülünk a világon jelen lévő egész egyházzal és Máriára, mint reménységünk Anyjára tekintünk. Dicsőítő éneke arra emlékeztet bennünket, hogy Isten soha nem felejti el irgalmasságának ígéreteit (vö. Lk 1,54-55). Mária boldog, mert „hitte, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki” (vö. Lk 1,45). Máriában minden isteni ígéret beigazolódott. Trónusán ülve a dicsőségben megmutatja, hogy reménységünk valós; már mostantól kezdve ez a remény „lelkünk biztos és szilárd horgonya” (Zsid 6,19), ott van, ahol Krisztus ül dicsőségében.

Ez a remény, kedves testvérek, amelyet az evangélium kínál fel, ellenszere annak a kétségbeesésnek, amely úgy tűnik, hogy rákként növekszik a társadalomban, amely külsőleg gazdag, de mégis gyakran belső keserűséget és ürességet tapasztal meg. Fiataljaink közül hányan adóztak ennek a kétségbeesésnek! Bárcsak ezektől a fiataloktól, akik ma örömükkel és bizalmukkal körülöttünk vannak ezekben a napokban, soha ne lopnák el reményüket! – mondta Ferenc pápa, majd Máriához, Isten Anyjához fordult.

Fohászkodjunk a kegyelemért, hogy örömmel legyünk eltelve, Isten gyermekeinek szabadságában: fohászkodjunk, hogy ezt a szabadságot bölcsen használjuk fel testvéreink szolgálatára, hogy a remény jeleiként éljünk és cselekedjünk: azé a reményé, amely Isten örökké tartó országában teljesedik be, ahol az uralkodás szolgálatot jelent – fejezte be Nagyboldogasszony ünnepén mondott homíliáját Ferenc pápa.

(vm)