A koreai nép 66 éve él megosztottan - a koreai püspöki konferencia elnökének beszéde Ferenc pápához

Ferenc pápa a politikai vezetőkhöz és a diplomáciai testület tagjaihoz intézett beszéd után a Koreai Püspöki Konferencia székházába ment autóval, ahol Peter Kang U-il püspök, a konferencia elnöke köszöntötte.

Itt említjük meg, hogy a konferenciát 35 püspök alkotja, közöttük van Nicholas Cheong bíboros, nyugalmazott szöuli érsek és Phenjan nyugalmazott apostoli adminisztrátora, valamint Andrew Yeom bíboros, szöuli érsek, phenjani apostoli adminisztrátor. Az ország 16 egyházmegyére oszlik.

Peter Kang U-il püspök a pápát köszöntő beszédében emlékeztetett rá: Szent II. János Pál két alkalommal látogatta meg Koreát – 1984-ben és 1989-ben, tehát ez egy harmadik pápalátogatás ezen a földön. Tudatában vagyunk annak, hogy Ferenc pápa látogatása az Úr különleges gondviselésének jele. Nem gondoljuk, hogy azért részesülünk ebben a kegyelemben, mert a koreai helyi egyház különleges sikereket ért el a múltban – mondta a főpásztor. Inkább azokat az embereket kerestük fel, akik szenvednek, akik nehézségekkel küzdenek. Meglátogattuk a konfliktus és a haláltusa területeit, mindig arra törekedve, hogy kimutassuk együttérzésünket, és vigaszt nyújtsunk a legkisebbeknek.

A koreai félszigeten 66 év telt el a nemzet megosztottsága óta. A véres háború Észak- és Dél-Korea között, amely 1950-től kezdve másfél millió halottat és 3 millió 600 ezer sebesültet okozott három év alatt, már régen véget ért. A két Korea között azonban a mai napig még háborús viszony áll fenn. Mindkét fél bármelyik pillanatban készen áll a háborúra. A fegyvermentes övezetet egyre fejlettebb fegyverzetekkel erősítik meg.

Ezen a földön több mint 10 millió ember él elválasztva családjától. 66 éve a koreai nép, északon és délen, annak ellenére, hogy ugyanaz a nép, ugyanazt a nyelvet beszéli, különböző politikai rendszerben, különböző társadalmi ideológiában, gazdasági helyzetben él. Egyre növekszik a két nép közötti kultúra eltérése. Ha meg is valósulna a két Korea egyesítése, kétséges, hogy képesek lennénk-e elfogadni és átölelni az északi népet, mint testvérünket, mint felebarátunkat.

A koreai félsziget olyan hely, ahol Északkelet-Ázsiában a világ leghatalmasabb országai csúcstalálkozókon ütköznek össze egymással. Az utóbbi időkben minden északkelet-ázsiai ország arra törekszik, hogy növelje és megerősítse a felfegyverkezést, hatalmas összegeket költve, hogy túltegyen az ellenfeleken. Egyre jobban növelik a nacionalizmusokat, saját érdekeiket keresve. A fegyverek semmilyen eredményt sem érhetnek el. Északkelet-Ázsia olyan időszakba lép be, amelyben feltétlen szükség van az együttműködésre, az együttélésre és a közös jólétre. Az egyes országok nem kereshetik pusztán saját gazdagodásukat.

A Koreai Püspöki Konferencia elnöke azokról a problémákról szólt ezután, amelyek a gyors iparosodáshoz, demokratizálódáshoz és evangelizáláshoz kapcsolódnak. Mindez a múlt század második felében történt. Olyan gyorsan, hogy irigységet kelt a fejlődésben lévő országok körében. Azonban ez a gyorsaság számos jelentős mellékhatással járt és begyógyíthatatlan sebeket okozott. Az egész országra jellemző neoliberális gazdaság egyre inkább polarizálta a társadalmat, láncreakció nélkül. Az emberek sokat szenvednek. A munka miatti aggodalom, a társadalmi biztonság hiánya még öngyilkossághoz is vezethet.

Az egyház rövid idő alatt sokat fejlődött, de ha komolyan megvizsgáljuk önmagunkat, nem kevesen kételkedhetnének abban, hogy hiteles evangéliumi közösséget építettünk-e? Egyházi valóságunkra gondolva látjuk, hogy olyan nép vagyunk, amelynek inkább szüksége van a Szentatya támaszára és bátorítására, semmint nagyrabecsülésére és dicséretére.

A koreai népnek nagy szüksége van szeretetközösségre és egyetértésre az állampolgárok között. Északkelet Ázsia egész népe erőteljesen akarja a népek közötti békét – fejezte be beszédét a Koreai Püspöki Konferencia elnöke, kérve a Szentatya különleges áldását Koreára.


(vm)