Ferenc pápa koreai látogatása elé

Ferenc pápa augusztus 13-án, szerdán délután kezdi meg harmadik nemzetközi útját, amely ez alkalommal Koreának szól. Az utazás mottója, „Kelj föl, ragyogj föl!” (Iz 60,1) – Izajás próféta szavait idézi. Célja a VI. ázsiai ifjúsági találkozón való részvétel, 124 koreai vértanú boldoggá avatása, valamint a két részre osztott ország újraegyesítésének, kiengesztelődésének elősegítése.

A Koreai Köztársaság, vagyis Dél-Korea lakóinak száma 49 millió. Az ország kilenc tartományra oszlik, 6 tartományi jogú városa van. Fővárosa, a különleges igazgatású Szöul, az ország észak-nyugati részén található, nem sokkal az észak-koreai határtól délre fekszik. Lakóinak száma több mint 9 és fél millió. Másik két legnépesebb városa Puszan és Incshon.

Korea a világ egyik legsűrűbben lakott országa: lakóinak száma több mint megkétszereződött a múlt század második felében. Sok koreai ugyanis, aki Japánba emigrált a második világháború előtt, 1945 után visszatért hazájába. Kétmillióra tehető azoknak az észak-koreaiaknak a száma, akik az ötvenes évek elején dúló háború idején vándoroltak délre. A ’70-es években jelentősen megnőtt a lakosság száma a gazdasági fejlődés és az életkörülmények javulása következtében. Jelenleg a dél-koreai népességnövekedés a világon a legalacsonyabbak közé tartozik.

Dél-Korea etnikailag a világ egyik leghomogénebb összetételű nemzete: a lakosság 99%-a koreai, a fennmaradó 1% kínai. A koreai nyelv ábécéje a hangul, amelynek kialakítását hagyományosan Nagy Szedzsong királynak tulajdonítják az 1440-es években. Az egyik legtudományosabbnak tartott, jelenleg is használatban lévő ábécé a világon. A hangul összesen 24 gyökből (betűből), 10 magánhangzóból és 14 mássalhangzóból áll. A gyökök nem mindig egymást követik, hanem egységekbe rendeződnek. Egy egység egy szótagot jelöl. A koreai nyelvben továbbra is számos kínai eredetű szó található, mondattani szerkezete hasonló a kínaihoz és a japánhoz. Egyes elméletek szerint a magyar és a finn nyelvvel együtt az urál-altáji nyelvcsoporthoz tartozik.

Dél-Korea néhány évtized alatt a fejletlen országok kategóriájából a világ 12. gazdasági hatalmává lett; Ázsiában a negyedik Kína, Japán és India után. Dél-Korea 1991-ben csatlakozott az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez. Honfitársuk, Ban Ki Mun, az ENSZ jelenlegi főtitkára második mandátumát teljesíti ezen a poszton.

A mai fiatalok szüleikkel ellentétben jó anyagi körülmények között nőnek fel. A digitális kor gyermekei, akik az átlagnál nagyobb jártasságra tettek szert az új technológiák, kommunikációs eszközök terén. A koreai családok 95,9%-a kapcsolódik a világhálóhoz, ez a világon a legmagasabb arány. Másik primátusuk, hogy 67,6%-os az okostelefonok elterjedtsége. Ez a fajta fejlett társadalom igen csak messze áll a konfucianizmus hagyományos értékeitől, amelyek még áthatották az előző nemzedékeket. A fiatalok elsősorban a világhálón létesítenek kapcsolatot egymással és cserélik ki információikat.

A koreai fiatalok olyan társadalomban nőttek fel, amelyben a legfőbb prioritás a versenyképesség és a szakmabeli siker. Ennek eredményeként szüntelen versengésben élnek és folytonos célkitűzésük a maximális teljesítmény. Ennek a mentalitásnak az egyik negatív következménye az öngyilkosságok magas száma, ami valóságos csapás Korea számára, ha figyelembe vesszük, hogy a fiatalok között ez a halált kiváltó okok közül a második. Lemondanak a házasságról és a gyermekekről a karrier és a kitűzött célok elérése érdekében. A kortárs kultúra mindig előre tekint és maximalista. Nem veszi figyelembe az élet valódi értelmét, értékét, és az első kudarc után a fiatalok már selejtesnek érzik magukat. Úgy látják, hogy az egyetlen lehetséges kiút a válságból az öngyilkosság. Az egyház ebből a szempontból jelentős válaszokat kínál fel határozott elkötelezettsége révén.

Heo atya, a szöuli egyházmegye papja rámutatott, hogy a világi hívek nagyon fontosak, mert sokat dolgoznak, támogatják az egyházat, imádkoznak a papokért és a békéért. Elkötelezték magukat a szolidaritás, a szegények megsegítése terén. Az utóbbi évek fiatal nemzedéke azonban egészen más, egyre nagyobb a távolság az egyház és az ifjúság között, mert az egyház a hagyományok felé irányul, míg az új nemzedékek az újdonságok iránt érdeklődnek.

Egy gyermekkorától kezdve Koreában élő olasz fiatal, a Neokatekumenális út tagja arra a kérdésre, hogy milyen a fiatal koreaiak helyzete, egy kemény szóval válaszolt: „Tragikus. A nemzet nagytöbbsége ateista, kizárólagos értéket jelentenek a tanulás, a siker, a büszkeség, a hírnév. Egy fiatal koreai számára az egyetlen vonatkozási pont, hogy jó hírű iskolába, egyetemre járjon” – mondta az olasz fiú.

A fiatalok részvétele a plébániai életben, az utóbbi években csökkenő tendenciát mutat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a fiatalok nem érdeklődnek a katolikus egyház iránt. Minden évben egyre többen csatlakoznak azokhoz a lelkigyakorlatokhoz, amelyeket a Katolikus Biblikus Mozgalom szervez. Említésre méltó, hogy a hadsereg 20%-a katolikus.

Egy nemrégen végzett felmérés szerint a fiatalok nagy része azért megy el a vasárnapi szentmisére, hogy „egy kis békét” találjon, vagyis nem Isten szava és a keresztény üzenet jelenti számukra a fő motivációt.

A fiatalok körében végzett pasztoráció egyik formája a vasárnapi iskola, amelyen az általános iskolások, a közép- és felsőoktatásban tanulók vesznek részt. A Koreában működő csoportok között jelen van a Mária-légió, a Katolikus Biblikus Mozgalom és Páli Szent Vince Társasága; különféle kezdeményezéseiket kínálják fel a koreai ifjúságnak, mint a zarándoklatok, a szociális tevékenységek, imacsoportok. Az egyház arra törekszik, hogy megértesse a fiatalokkal: Isten mindig mellettük áll, ne bátortalanodjanak el, hanem vállalják keresztjüket és haladjanak előre.

(vm)