Az üldöztetés egyesíti a keresztényeket – Kurt Koch bíboros az ökumenizmus jelenlegi állásáról

Apró lépésenként ugyan, de halad előre a keresztények egységének ügye. Az ökumenikus párbeszéd gyakran áldozattal jár és sok türelmet kíván. Olykor pedig a legmagasabb árat kell érte fizetni, a vértanúk által kiontott vért. Erről beszél Kurt Koch bíboros, a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának elnöke az Osservatore Romano vatikáni napilapnak adott interjúban.

- Milyen újdonságok tapasztalhatók a katolikus-ortodox párbeszédben?

- Az ortodox világ rendkívül szerteágazó, mert számos egyházból tevődik össze. Jelenleg Ukrajnában a legnehezebb a helyzet, mivel a moszkvai ortodox pátriárkátus a katolikus egyház szemére veti, hogy nem választja el egyértelműen a hitet a politikától. Ellenben a konstantinápolyi ökumenikus pátriárkátussal nagyon jók a kapcsolatok, a barátság régi keletű. Ez jól látszik a kölcsönös látogatásokban: Szent Péter és Pál ünnepe alkalmából Rómába, Szent Andráskor pedig Konstantinápolyba utazik a két egyház küldöttsége. Ez a hagyomány a jövőben is bizonyára elősegíti a szeretetközösséget, amely spirituális szinten már működik. Sajnos ugyanez nem mondható el több más ortodox egyházzal, akikkel jelenleg nem elképzelhető, hogy közösen imádkozzunk. Éppen ezért sürgősen szembe kell nézni az ortodoxok és katolikusok közötti egység keresésének kihívásával – fejtette ki Kurt Koch bíboros.

- Ferenc pápa és Bartolomeosz pátriárka gesztusai és szavai egy új jelzésként foghatók föl?

- A pápa és a pátriárka találkozása Jeruzsálemben nem csupán emléket állított VI. Pál és Athenagorasz pátriárka ötven évvel ezelőtti történelmi találkozásának, hanem egyben fontos lépést jelentett az ökumenizmus útján, segítve a kötődés és az egység elmélyítését. Keserűen tapasztalom, hogy ma sokan két egyházról beszélnek, holott csak egy egyház létezik. Ugyanaz az egyház van keleten és nyugaton. Éppen emiatt abszolút nélkülözhetetlen, hogy újra rátaláljunk az egységre és a teljes szeretetközösségre az Eucharisztiában is. Ez volt VI. Pál és Athenagorasz pátriárka nagy kívánsága, amit máig nem sikerült megvalósítanunk. Ennek oka az eddig megoldatlan teológiai kérdésekben keresendő. Nagy munka áll még előttünk, főként a nemzetközi teológiai vegyes-bizottságban. Jelenleg a szinodalitás és a primátus kapcsolata a fő téma. Nem kompromisszumot akarunk kötni a két valóság között, hanem szintézisre jutni az ortodoxia fő ereje, a szinodalitás illetve a katolicizmus fő ereje, a primátus között. Emellett vannak más kérdések is, de elengedhetetlen a primátus kérdésének tisztázása – szögezte le a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának elnöke.

- Vajon sokáig fennáll még ez az akadály?

- Már VI. Pál azt mondta, hogy Róma püspökének primátusa az ökumenizmus legfőbb akadálya.
2007-ben a Ravennában összeült vegyes-bizottság egy záró dokumentumot adott ki, amelyet katolikus és ortodox részről is aláírtak. Ebben nyilvánvalóan leszögezték, hogy az egyháznak szüksége van egy protoszra, egy első számú vezetőre helyi, regionális és egyetemes szinten egyaránt. Ez nagy előrelépés volt, mert az ortodoxok is elismerték, hogy az egyháznak szüksége van egyetemes szinten egy primus-ra, egy első emberre, aki így az egység jele és eszköze lesz. Újra vissza kell találnunk Róma püspökének primátusi gyakorlatához, amelyben osztozhat a többi egyház is. A II. vatikáni zsinat után jövő pápák sokat tettek és tesznek az ökumenizmusért. Tény, hogy sok egyházi vezető Rómába akar jönni. Ez azt a benyomást kelti, hogy a pápa már egyfajta ökumenikus elsőséget, primátust élvez, amely barátságból, testvériségből áll. Gondolok itt az Assisiben megtartott imatalálkozókra is. Ki hívhatja meg az összes keresztény felekezetet és más vallásokat egy világtalálkozóra, hogy imádkozzanak a békéért? Ez már az ökumenikus primátus gyakorlata lehet Róma püspöke számára – magyarázta Kurt Koch bíboros.

A vatikáni főpásztor ezután az Európában terjedőben lévő szekularizáció jelenségének feltartóztatásáról, az erre irányuló közös elkötelezettségről beszélt:

A katolikus egyház ebből az okból indította el az új evangelizáció misszióját. Ennek kell, hogy legyen ökumenikus dimenziója is, mivel az elvilágiasodás kihívásával együtt kell szembenéznünk. Szülőhazámban, Svájcban például a lakosság 37%-a katolikus, míg 29%-a protestáns. Nagyon sok a vegyes házasság. Ezt a jelenséget az ökumenikus egyetértés kezdetének kell tekintenünk, mert ha katolikusok és protestánsok úgy élnek együtt, hogy nem tartozhatnak ugyanahhoz az egyházhoz és nem részesülhetnek az Eucharisztiában, az nagy gondot okoz.

- Elősegítheti a békét és a kiengesztelődést a keresztény egyházak és felekezetek közötti párbeszéd?

- Először is bátrabban kell szót emelnünk a keresztényüldözés ellen, ugyanis ma többet üldözik Krisztus követőit, mint az első századokban. Számadatok igazolják, hogy ma a világon a hitükért üldözött emberek nyolcvan százaléka keresztény. Azt hiszem, hogy túl sokat hallgatunk erről. Minden közösségnek, minden egyháznak megvannak a maga vértanúi. A vér nem megoszt, hanem egyesít. Az ősegyházban azt mondták, hogy a vértanúk az új keresztények magvetése. Ma elmondhatjuk, hogy a vértanúk az ökumenizmus és az egység magvetése a jövő számára. II. János Pál nyomán Ferenc pápa a szenvedés ökumenizmusáról beszél. Ez az ökumenikus ügy mély és spirituális alapja. Ez főként a kereszténység szülőföldjére, a Közel-Kelet országaira igaz, ahonnan a keresztények elmenekülnek, kénytelenek elhagyni hazájukat, mert különben megölik őket. Szomorú látni, hogy az üres épületek magukra maradnak az emberek nélkül. És ha ez megtörténik, sokat veszítünk. Pozitív jeleket is látok azonban: néhány helyen, például Szíriában az üldözés egyesíti a keresztényeket – mondta még az Osservatore Romano – című vatikáni napilapnak Kurt Koch bíboros, a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának elnöke.

(gá)