Kőszívű emberek – P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése az évközi 15. vasárnapra
Jézus a magvetőről
szóló példabeszédét maga magyarázza meg tanítványainak. A Máté-evangélium 13. fejezetéből
vett hosszabb szakaszban egy súlyos figyelmeztetést idéz a Mester Izajás prófétától
(Iz 6, 9-10), amikor a hitetlen nemzedékre céloz: „Szemük van, de nem látnak, fülük
van, de nem hallanak, és nem értenek”.
Az isteni Ige kemény, köves talajra
hull azoknál, akik gőgösen megkeményítik szívüket, sőt megátalkodnak. Az Istentől
elforduló elszakadó ember elvakultságát, fokozatos megmerevedését megátalkodásnak
nevezi a Biblia. Megátalkodni annyi, mint lanyha vagy hazug szellemben járni; az
ilyen ember keménynyakú és kőszívű. Vannak ilyenek a pogányok, az izraeliták, sőt
Jézus tanítványai között is, de a mai új-pogányok, önelégült ateisták között is. Azok,
akik beképzelik, hogy minden igazságot birtokolnak, akik az élő Isten helyett a maguk-teremtette
bálványokat imádják: Pénz, Hatalom, Hírnév… Akik azt hiszik, hogy nincs szükségük
megváltásra, akik csak ebben az életben reménykednek, akiknek istenük a has, a pillanatnyi
élvezete. „Együnk, igyunk, holnap úgyis meghalunk!” Ahogy Szent Pál írta a korinthusi
híveknek, akiknek korábban a feltámadás hitét hirdette.
Ha az ember ellenszegül
Isten hívásának, ha hazug, képmutató, ha szíve megosztott Isten és a bálványok között,
ha az Igét nem fogadja be készséges szívvel, nem lehet teljesen Istené, Krisztusé.
A hit megvilágosítja a készséges szív „szemét”, hogy meglássa, megértse Krisztus misztériumát.
A Zsidóknak írt levél (3, 7-12) a 95. zsoltárt (7k) idézi: „Ha meghalljátok Isten
szavát, ne keményítsétek meg szíveteket!” De már az ószövetségi próféta, Ezekiel is
(36, 26k) előre megmondta: Isten Lelkének hatalma van, hogy átalakítsa az emberek
kőszívét hússzívvé. A feltámadt Krisztus elküldte Szentlelkét, aki tanulékonnyá teszi
az embereket Isten tanítására, az Ige befogadására. Megkaptuk az isten-gyermekség
Lelkét, a Szentlelket, aki nem kőtáblára írja a törvényt, hanem szívünkbe a szeretet
törvényét, amint Jeremiás próféta megjövendölte (31, 33).
„Isten szeretete
kiáradt szívünkbe a ránk árasztott Szentlélek által” (Róm 5, 5), írja Szent Pál a
római levélben. „Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten gyermekei. (…) Maga a Lélek
tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk, ha pedig gyermekei, akkor
örökösei is: örökösei Istennek, Krisztusnak pedig társörökösei. Előbb azonban szenvednünk
kell vele együtt, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.” (Róm 8, 14-17)