Vég nélkül – Szentavatás régen és ma

A közelmúltban jelent meg Kovács Gergely posztulátor: „Vég nélkül – Szentavatás régen és ma” című könyve a Szent István Társulat kiadásában. Hallgassák meg a szerzővel készített interjúnkat:

A könyv olvasása során végig az volt az érzésem, hogy egyszerre olvasok egy alapos szakkönyvet és egy nagyon érdekes népszerűsítő írást, minek köszönhető ez a két síkon mozgó fogalmazás?

Ez a két cél lebegett végig a szemem előtt, hogy egyrészt segítséget nyújtsak azoknak, akik Magyarországon szentté avatási ügyekkel foglalkoznak, másrészt válaszolni próbáljak arra a kifogyhatatlanul sok kérdésre, amit előadások alkalmával a hívek megfogalmaznak egyházunknak ezzel a kedves és nagy érdeklődéssel övezett témájában. A közérthetőséget ezért fontosnak tartottam. Én is átélhettem Rómában a Posztulátorképző Kurzuson, hogy milyen nagy segítséget – és lelki örömet is – jelent ezt a bonyolult folyamatot jobban megérteni, érdekes példák és magyarázatok segítségével kicsit közelebb kerülni magukhoz a szentekhez is.

A könyv címében két olyan szó is van, amely magyarázatot igényel: vég nélkül és szentavatás; utóbbi ui. eltér a megszokott szentté avatás kifejezéstől.

Bevallom, nagyon szeretek címet adni, ez a névadáshoz hasonló izgalmas kihívás: tömören és érdekesen megfogalmazni valaminek a tartalmát. A Vég nélkül cím sok mindenre utal, most nem árulom el a könyvben leírt és könnyen ki is található magyarázatokat, csak egyre szeretnék utalni, melyre azután figyeltem fel, meglepetésszerűen, amikor már a sok próbacím közül kiválasztottam a végleges variációt. A szentmise legszentebb részét ez a fohász vezeti be:
Ezért mi is, miként az angyalok és főangyalok, a trónod körül álló hatalmas égi szellemek, és minden seregek a mennyben, a Te dicsőséged himnuszát zengjük és velük együtt vég nélkül énekeljük: Szent vagy, Szent vagy, Szent vagy, mindenség ura Istene!
A főcím tehát sok párhuzamos jelentése mellett a Legszentebbre, az egyedül Szent Istenre utal.

És a szentavatás kifejezés?

A szentavatás szót két okból használtam a címben és következetesen a könyvben is: egyrészt bánt, hogy a hagyományos magyar írásmóddal szemben ma már nem írjuk egybe a szentté avatás kifejezést, miként például a pappá szentelést sem. De ha elhagyjuk az első szavak ragozását, akkor a két szó egybe írható és egy hangulatos, kicsit régies kifejezést kapunk: szentavatás. Ez pedig kapóra jött nekem, hogy a pápai szentté avatás – vagy latinosan kanonizáció – évezredes gyakorlatával szemben ezzel a szóhasználattal is megkülönböztessem az első évszázadok spontán-népi és a kora középkor püspöki-zsinati szentavatásait.

A könyv olvasása során három rész különösen is felkeltette az érdeklődésemet: a szentté avatások története, a jelenlegi folyamat nagyon részletes bemutatása és a magyar vonatkozások kiemelése.

A történeti rész számomra is nagyon izgalmas időutazás volt, hogy ne csak a nagy változásokat, hanem a már említett három korszak kiemelkedő és érdekes epizódjait, máig élő hatását, örökségét is bemutathassam. Nagyon izgalmas látni és tapasztalni, hogy a Katolikus Egyházban milyen organikusan alakul akár a szentavatás folyamata, vagy akár a lelki életünket meghatározó szentségekkel és a szent liturgiával kapcsolatos egyéni és közösségi magatartásunk. A jelenlegi folyamatot azért részleteztem, mert éppen ezzel kapcsolatban érzékeltem mindig a legnagyobb bizonytalanságot és érdeklődést, és ez is sok érdekességet tartogat elsősorban a XX. század gazdag örökségéből.

És a magyar vonatkozások?

A magyar vonatkozású fejezetnek azt a címet adtam, hogy Magyar útlevéllel a Mennyországba. Igyekeztem számba venni a legismertebb szenteken túl a közelmúlt – nemzetközi viszonylatban is jelentős számú – új magyar boldogjait és azokat, akiknek még folyamatban van az eljárása.
Az új boldogok összegyűjtött miseimádságai pedig, a maguk szép és tömör megfogalmazásával az ő életük és a mi keresztény életünk lényegére irányítják a figyelmet, a legnagyobb sikerre és eredményre, amit ebben a sokszor bizony nehéz és szenvedésekkel teli életben elérhetünk: az Istennel, szeretteinkkel és egymással fennálló kapcsolataink mélységét és múlhatatlanságát.

Végül szeretnék rákérdezni a könyv igényes és szép borítójára és gazdag képanyagára, hogyan alakult ezek kiválasztása?

Örülök a kérdésnek, mert amilyen hálás feladat számomra a címadás, éppen annyira közel áll hozzám a képek kiválasztása is. A címlap és a képtár legjobb képei személyesen kötődnek Istenben boldogult Feleségemhez, akinek a könyvet is ajánlottam. Mert együtt éltük át a képeken látható élményeket vagy együtt dolgoztunk azokkal a tárgyakkal, melyek a könyvben láthatóak. Ezek közül két érdekeset szeretnék csak megemlíteni: Boldog Károly király magyarországi ereklye elhelyezéseit és Isten Szolgája Mindszenty József tárgyhagyatékának rendezését.
A témához kapcsolódó személyes vonatkozású képeken túl igyekeztem sok nemzeti és nemzetközi érdekességet is bemutatni: a magyar boldoggá avatások során leleplezett ún. standarképeket, különleges test- és vérereklyéket, köztük XXIII. János és II. János Pál pápák ereklyéit és további ritkán látható képeket.
Ebben, a könyv megírásában és kiadásában sokan segítették a munkámat, amit szeretnék nekik szívből megköszönni!


(vm)