Ferenc pápa molisei látogatásának utolsó állomása: találkozás Isernia lakosságával és a Jubileumi Celesztiánus Év megnyitása

A pápa köszönetét fejezte ki a szívélyes fogadtatásért mind az egyházi, mind a polgári méltóságoknak, továbbá mindenkinek, aki részt vett a látogatás megszervezésében.
A mai nap utolsó találkozása jelképes helyen történik: a székesegyház előtti téren. A tér az, ahol a városi lakossággal találkozunk, a székesegyház pedig az a hely, ahol Istennel találkozunk, ahol hallgatjuk Szavát, hogy testvérként éljünk. A kereszténységben nincs ellentmondás a szent és a profán között – mutatott rá beszédében Ferenc pápa, majd így folytatta:
Van egy erőteljes gondolat Szent V. Celesztin pápa örökségében, ami nagy hatást tett rám. Ő, Assisi Szent Ferenchez hasonlóan nagyon erősen érezte Isten irgalmasságát és azt a tényt, hogy Isten irgalmassága megújítja a világot.

Pietro del Morrone, Assisi Szent Ferenchez hasonlóan, jól ismerte kora társadalmát, nagy szegénységeit. Mindketten nagyon közel álltak az emberekhez, a néphez. Jézus részvétét érezték a számos elfáradt és elnyomott ember iránt; de nem korlátozódtak arra, hogy jó tanácsokat osztogassanak, vagy kenetteljes vigasztalásokkal szolgáljanak. Elsőként választottak árral szembeni életet, azt, hogy az Atya gondviselésére bízzák magukat. Nem pusztán személyes aszkézisből, hanem azért, hogy prófétai tanúságot tegyenek egy Atyaságról és egy testvériségről, amely Jézus Krisztus evangéliumának üzenete.

Mindig nagy hatással van rám, hogy az emberekkel való erőteljes együttérzésükkel ezek a szentek érezték, hogy a legnagyobbat kell adniuk az embereknek: az Atya irgalmasságát, a megbocsátást. „Bocsásd meg vétkeinket, mint ahogy mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”. A Miatyánknak ebben a szavaiban egy életprogram rejlik, amely az irgalmasságon alapul. Az irgalmasság, a bűnbocsánat, a vétkek elengedése nem pusztán ájtatosság, nem egyfajta spirituális orvosság. Nem! Egy új világ próféciája, amelyben a föld és a munka javait egyenlően osztják szét és senkit sem fosztanak meg a léthez szükséges alapvető javaktól, mert a szolidaritás és a javakban való osztozás a testvériség konkrét következménye.

Íme tehát az új polgári hovatartozás értelme, amelyet itt, ezen a székesegyház előtti téren erőteljesen érzünk. Ezen a téren Szent Pietro del Morrone, V. Celesztin pápa emléke szól hozzánk. Ez a rendkívüli jelentősége a Jubileumi Celesztiánus Évnek, amelynek megnyitását ebben a pillanatban kihirdetem. A jubileumi év során mindenki számára kitárulnak az irgalmasság kapui. Ez nem a valóságtól és problémáitól való menekvés, nem kibúvó, hanem az evangéliumból fakadó válasz: szeretet, mint a lelkiismeretek megtisztításának ereje, a társadalmi kapcsolatok megújításának ereje, egy olyan gazdasági rendszer tervezésének ereje, amely a személyt, a munkát, a családot állítja a középpontba a pénz és a nyereség helyett.

Mindnyájan tudatában vagyunk annak, hogy ez nem a világ útja; nem vagyunk álmodozók, önáltatók, nem akarunk egy valóságon kívüli oázist sem teremteni. Azt hisszük azonban, hogy ez az út mindenki számára jó, ez az az út, amely valóban az igazságossághoz és a békéhez vezet. De azt is tudjuk, hogy bűnösök vagyunk, hogy mi elsőként érezzük a kísértést, hogy ne kövessük ezt az utat és a világ gondolkodásmódjához alkalmazkodjunk. Ezért Isten irgalmasságában bízva elkötelezzük magunkat arra, hogy kegyelmével a megtérés és az irgalmasság tetteit hajtjuk végre. Mária, az Irgalmasság Anyja kísérjen és támogasson bennünket mindig ezen az úton – mondta utolsó molisei beszédében Ferenc pápa.

(vm)