A társadalomba való visszailleszkedés külső és belső útja - Ferenc pápa beszéde az
iserniai börtönlakókhoz
Ferenc pápa szombaton délután fél 5-kor érkezett meg Isernia börtönéhez, ahol Cibotti
püspök és a helyi polgári méltóságok fogadták. A börtön udvarán a Szentatyát az intézet
igazgatónője és egy fogoly köszöntötte. A pápa a következő beszédet intézte a börtönlakókhoz,
akiket egyenként is köszöntött:
Köszönöm szépen a fogadtatást és a reménységről
tett tanúságtételt. Az igazgatónő beszédében is meghatott a reménység szó. Ez az a
kihívás, ahogy két hete mondtam Castrovillari börtönében: a társadalomba való visszailleszkedés
kihívása. Ehhez szükség van egy útra, mind külsőleg, a börtönben és a társadalomban,
mind belsőleg, a lelkiismeretben, a szívekben.
Fontos, hogy ne álljunk egy
helyben – az állóvíz is megromlik. Előre kell haladni, minden nap egy lépéssel előbbre
az Úr segítségével. Isten az Atya, mindig irgalmas, mindig szeret bennünket. „Soha
nem fárad bele, hogy megbocsásson”: ez a mottója ennek a látogatásnak. Lehetővé teszi,
hogy ismét talpra álljunk, maradéktalanul visszaadja méltóságunkat. Isten nem feledkezik
meg rólunk. Izajás próféta mondja a Bibliában: Ha egy anya megfeledkezne gyermekéről
– és ez lehetetlen – én akkor sem feledkezem el rólad soha sem (vö. Iz 49,15). Ezzel
a bizalommal nap min nap előbbre haladhatunk. Ezzel a hűséges szeretettel, ami elkísér
minket, nem csalatkozunk a reményben – mondta a pápa, majd a börtönfoglyokkal együtt
elimádkozta az Üdvözlégy Mária imát.
A képen a börtönlakók Ferenc pápának
készített ajándéka látható: egy nagy tábla csokoládé, ami egy olajfát és egy mandulafát
ábrázol a béke és az újjászületés jelképeként.