„Az Úr megszabadít a félelemtől és menedékhelyeinktől” – Ferenc pápa homíliája Péter és Pál apostolok ünnepén

„Szent Péter és Pál apostolok, Róma városának fővédőszentjei ünnepén – kezdte homíliáját a pápa – imádkozzunk azért, hogy a konstantinápolyi pátriárkátus küldöttségének látogatása erősítse meg a kapcsolatot a két testvér-egyház között, az annyira óhajtott teljes közösség felé vezető úton.

Ferenc pápa homíliáját az Apostolok Cselekedeteiből vett olvasmány szavaihoz fűzte: „Az Úr elküldte az angyalát és ő kiszabadított engem Heródes kezéből” (ApCsel 12,11). Péter apostolnak a jeruzsálemi keresztény közösségben végzett szolgálata kezdetén nagy volt a félelem Heródesnek, az egyház néhány tagja elleni üldöztetése miatt. Jakabot megölték, magát Pétert börtönbe vetették, hogy elnyerjék a nép tetszését. Miközben börtönben tartották megbilincselve, ő az angyal hangját hallotta: „Kelj fel sietve!... Övezd fel magad, kösd fel sarudat…, vedd a köntösöd és kövess engem! (ApCsel 12,7-8). A bilincsek lehullanak, a börtön kapuja magától megnyílik.

Péter megérti, hogy «az Úr megszabadította Heródes kezétől» és észreveszi, hogy az Úr megszabadította őt a félelemtől és a bilincsektől. Igen, az Úr megszabadít a félelemtől és minden bilincstől, azért hogy valóban szabadok lehessünk. A mai liturgikus ünneplés jól kifejezi ezt a zsoltár válaszos versével: «Az Úr megszabadított engem minden félelemtől» - mondta ki Ferenc pápa homíliája vezérfonalát.
„Íme a probléma számunkra, a félelem és a lelkipásztori menedékhely problémája” – fogalmazott élesen és egyértelműen, majd kifejtette a gondolatát, elsőként a palliumot elnyert püspöktársaihoz fordulva: „Mi vajon félünk? És mitől félünk? Ha pedig félünk, milyen menedékhelyet keresünk a lelkipásztorkodásunkban, hogy biztonságban legyünk?” – kérdezte. „Talán azok támogatását kérjük, akiknek hatalmuk van ebben a világban? Vagy hagyjuk, hogy rászedjen bennünket a gőg, mely megjutalmazást és elismerést keres és így biztonságban legyünk? Hova tesszük a mi biztonságunkat?” – kérdezte őszintén és egyenesen a pápa.

„Péter apostol tanúságtétele emlékeztet bennünket, hogy a mi menedékünk az Istenben való bizalom: ez eltávolít minden félelmet és megszabadít bennünket minden rabszolgaságtól és minden világias kísértéstől” – folytatta homíliáját Ferenc pápa. „Ma itt Róma püspökét és a palliumot elnyert metropolitákat Szent Péter példája felszólítja arra, hogy igazoljuk az Úrba vetett bizalmunkat” – fordította a pápa az általa felvetett kérdéseket önmagára és püspöktársaira.

„Péter megtalálta a bizalmát, amikor Jézus háromszor mondta neki: «Legeltesd bárányaimat!». Ugyanakkor Simon háromszor megvallotta a Jézus iránti szeretetét, helyreállítva így háromszoros tagadását a passió során. Péter még érzi bensőjében az égő sebét, melyet az árulása éjszakáján az Úrnak okozott csalódása szerzett. Most ő kérdezi tőle: «Szeretsz-e engem?», és Péter nem bízik többé önmagában, saját erejében, hanem Jézusban és irgalmában: «Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek téged» (Jn 21,17). És itt eltűnik a félelem, a bizonytalanság és a kislelkűség”.

„Péter megtapasztalta, hogy az Úr hűsége nagyobb a mi hűtlenségünknél és erősebb a mi tagadásainknál. Megérti, hogy az Úr hűsége eltávolítja a félelmeinket és felülmúlja minden elképzelésünket. Jézus ma nekünk is felteszi a kérdést: «Szeretsz engem?». Éppen azért teszi ezt, mert ismeri a félelmeinket és fáradalmainkat. Péter mutatja az utat: bízni benne, aki «ismer mindent bennünk», bízni nem annyira a mi képességünkben, hogy hűségesek vagyunk hozzá, hanem az ő megingathatatlan hűségében” – mutatott rá Ferenc pápa Péter példájára a homíliájában, majd folytatta: „Jézus nem hagy el bennünket sohasem, mert önmagát meg nem tagadhatja (vö: 2Tim 2,13). Az Úr hűséges. A hűség, amit az Isten meg nem szűnően nekünk, pásztoroknak is igazol, az érdemeinken túl, az alapja a bizalmunknak és a békénknek. Az Úrnak irántunk mutatott hűsége tartja bennünk mindig égve a vágyat, hogy szolgáljuk őt és szolgáljuk a testvéreket a szeretetben”.

Végül Ferenc pápa homíliája utolsó részében bíztatással fordult a püspöktársaihoz: „Az Úr szeretetének elegendőnek kell lennie Péter számára. Nem engedhet a kíváncsiskodás, az irigység kísértésének, amikor Jánost közel látja ott és megkérdi Jézustól: «Uram, hát ővele mi lesz?» (Jn 21,22). Jézus pedig válaszol neki ezekre a kísértésekre: «Mit törődsz vele? Te csak kövess engem!» (Jn 21,22). Péternek ez a tapasztalata fontos üzenet számunkra is, kedves érsek-testvéreim! Az Úr ma is megismétli nekünk: Kövess engem! Ne vesztegesd el az időt kérdezősködéssel és haszontalan fecsegéssel, ne állj meg másodlagos dolgoknál, hanem tekints a lényegesre és kövess engem! Kövess engem a nehézségek ellenére! Kövess engem az Evangélium hirdetésében! Kövess engem a keresztség és a papszentelés kegyelmének megfelelő élet tanúságtételével!

Kövess engem azzal, hogy beszélsz rólam azoknak, akikkel együtt élsz, napról napra, a munka fáradalmaiban, a párbeszédben és a barátságban! Kövess engem az evangélium hirdetésében mindenki számára, különösen az utolsóknak, mert senkinek ne hiányozzék az Élet Igéje, mely megszabadít minden félelemtől, és bizalmat ad az Isten hűségében” – fejezte be Ferenc pápa homíliáját Péter és Pál főapostolok ünnepén a vatikáni Szent Péter bazilikában.

(vl)