„A papi élet öröme és a papi testvériség szépsége” – Ferenc pápa beszéde a cassanoi egyházmegye papjaihoz

A város püspöki székesegyházában találkozott a pápa az egyházmegye papjaival. Ferenc pápa a beszédét átadta a papoknak, helyette azonban közel egy órás beszélgetést folytatott a résztvevőkkel. Rögtönözve válaszolt a sebtiben megfogalmazott kérdésekre. A papoknak átadott beszédében két témát érintett a pápa: a papi élet örömét és a papi testvériség szépségét.

Először a „papi élet örömét osztja meg” a papsággal. „A mindig új meglepetés abban áll, hogy meghívottak vagyunk, sőt hogy az Úr Jézus meghívottjai vagyunk. Ő pedig a követésére hív, hogy vele legyünk, hogy menjünk el és vigyük el másokhoz őt, a Szavát és a megbocsátását. Nincs ennél szebb dolog az ember számára, nem igaz?” –írta a pápa az átadott beszédében. „Amikor megállunk a tabernákulum előtt egy kis időre, csendben, akkor újból érezzük Jézus tekintetét rajtunk és ez a tekintet megújít és éltet bennünket.

Biztos, néha nem könnyű megmaradni az Úr előtt, amikor annyi dolog és annyi személy köt le minket, amikor érezzük a nehézséget és ráadásul Jézus tekintete nyugtalanít bennünket, sőt válságot is okoz…! De ez is csak jót tesz nekünk! Az imádság csöndjében Jézus megmutatja, hogy valóban jó munkásként dolgozunk-e vagy pedig csak „alkalmazottak” vagyunk. Tudunk-e szeretetének és kegyelmének a „csatornáivá” válni, vagy pedig csak „képernyők” maradunk, melyek nem segítik az Úrral, a világossággal és az evangélium erejével való találkozást”.

Második gondolatként Ferenc pápa a papi testvériség szépségét dicsérte beszédében. Amikor együtt követik az Urat, nem külön – külön, egyedül, hanem együtt az adományok és a személyiségek gazdag sokféleségében. Éppen ez gazdagítja a papságot, a származás, a kor, a talentumok sokfélesége. Mindez együtt közösségben, testvériségben.

De ez sem könnyű, mert mi papok is része vagyunk a mai szubjektivista kultúrának, mely az egyént egészen a bálványimádásig felmagasztalja. Továbbá az egyházmegyéinkben is elterjedt egyfajta lelkipásztori individualizmus, amire a testvériség választásával kell reagálnunk”. A pápa szándékosan használta a „választás” szót, mert „ez a választás megfelel a valóságnak, annak az ajándéknak, amit kaptunk, de amit továbbra is hallgatni és művelni kell, Krisztussal közösségben, a papságban, a püspök körül. Ezt a közösséget apostoli távlatban, missziós stílussal, testvériséggel és az élet egyszerűségével kell végezni. Erre buzdít Jézus: „Arról ismernek meg benneteket, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást!”

Végül egy utolsó dolgot éppen csak megemlít még a pápa a beszédében: „Bíztatlak benneteket, hogy a családokkal együtt és a családokért dolgozzatok! Ezt most külön kéri tőlünk az Úr, amikor a családok önmagukban, és mint intézmény is válságban vannak. De éppen akkor, amikor nehéz idő járja, Isten érezteti velünk az ő közelségét. Majd Ferenc pápa megköszönte a papság szolgálatát és arra kérte őket, hogy legyenek tanúi és közvetítői Isten családok melletti közelségének.

(vl)