„A gazdagok korruptságát a szegények fizetik meg” – Ferenc pápa hétfő reggeli homíliája
„A hatalmasok korrupt gazdagsága azzal végződik, hogy a szegények fizetik meg annak
az árát, anélkül hogy megkapnák azt, amire szükségük és joguk is van. Az egyetlen
út, hogy legyőzzük a korrupció bűnét, a mások szolgálata, mely megtisztítja a szívet”
– így foglalható össze a pápa hétfő reggeli szentmiséjének a homíliája a Szent Márta
Házban.
„A korrupció egy nagyon szomorú történet, jóllehet ősi jelenség és
mindmáig egyike a legkézenfekvőbb bűnöknek”. Gondolatait Ferenc pápa a hétfő reggeli
szentmise olvasmányához fűzte, amely Nábót szőlőjének a történetét meséli el. Ácháb
király ’egy kicsit ki akarja terjeszteni a kertjét’ és ezért arra kéri Nábótot, hogy
adja el neki a szőlőskertjét. De Nábót ellenáll, mert nem akar megválni a nemzedékek
óta őrzött örökségétől. A király zokon veszi az elutasítást, ám felesége Jezabel kelepcét
állít Nábótnak: hamis tanúk cinkosságával a törvényszék elé állítják, amely elítéli
és halálra kövezteti. A szőlőt pedig átadja Jezabel a férjének, aki úgy veszi azt
birtokba, mintha semmi sem történt volna”. Ferenc pápa így foglalta össze Nábót szőlője
történetét, majd hozzáfűzte: „Mindez megismétlődik ma is azok között, akik gazdasági,
politikai vagy lelki hatalom birtokosai”.
„Az újságokban oly sokszor
olvassuk: ezt és ezt a politikust törvényszék elé vitték, mert csodás módon szaporodott
meg a vagyona. Bíróságra került, törvényszék elé vitték ezt és ezt a vállalkozót,
mert csodás módon meggazdagodott, vagyis kizsákmányolta a munkásait. Sokat beszélnek
egy prelátusról, aki nagyon meggazdagodott és így elhagyta a lelkipásztori kötelességét,
hogy a javaival törődjön. Így lesznek korruptak politikusok, üzletemberek és egyházi
személyek is. Mindenütt sok van belőlük. Ki kell mondani az igazságot: a korrupció
valóban a legkézenfekvőbb bűne annak, akinek hatalma van mások felett, akár gazdasági,
politikai vagy lelki síkon. Mindannyian kísértést szenvedünk ezen a téren. A legkézenfekvőbb
bűn. Mert amikor valakinek tekintélye van, hatalmasnak érzi magát, szinte Istennek”.
„Egyébként az ember – folytatta a pápa – korrupttá válik saját biztonságának
az útján, a jóléttel, a pénzzel, a hatalommal, a gőggel…, sőt ezen túl mindennel.
Még ölni is képes”. „De ki fizeti meg mindezt?” – kérdezte. „Aki a kenőpénzt viszi
neked? Nem, az csak a közvetítő. A korrupciót valójában a szegény ember fizeti meg”.
„Ha korrupt politikusról és korrupt üzletemberről beszélünk, vajon ki fizet
ezért? Megfizetik a gyógyszer nélküli kórházak, az ápolás nélküli betegek, az oktatás
és nevelés nélkül maradt gyermekek. Ők a modern Nábót, akik megfizetik a nagyok korrupcióját”
– szögezte le a pápa. „És ki fizeti meg a prelátus korrupcióját? Azok a gyerekek,
aki nem tudnak keresztet sem vetni, akik nem járnak hittanra, akiket nem gondoznak.
Megfizetik a korrupciót azok a betegek, akiket nem látogatnak, a foglyok a börtönben,
akiknek nincs lelki-gondozójuk. A szegények fizetik meg. A korrupciót a szegények
fizetik meg, az anyagilag és a lelkileg szegények”.
„Mindezzel szemben az
egyetlen kiút a korrupcióból: a szolgálat – állapította meg a pápa -, hogy legyőzzük
vele a kísértést, a korrupció bűnét. Azért, mert a korrupció a büszkeségből, a gőgből
ered, míg a szolgálat az alázatos karitászból, mely mások segítségére siet”.
Beszéde
végén a pápa felhívással fordult a Szent Márta ház kápolnájának hívő gyülekezetéhez:
„Ajánljuk fel ezt a szentmisét azokért – és milyen sokan vannak! – akik a korrupció
áldozatai, akik megfizetik a politikai, gazdasági és lelki korrupció bűneit. Az Úr
legyen hozzájuk közel! Biztos közel volt Nábóthoz, megkövezése pillanatában, úgy mint
István diákónushoz is. Legyen velünk is az Úr, hogy tovább tudjunk haladni tanúságtételünk
útján – zárta homíliáját a pápa a Szent Márta házban hétfő reggel.