Az egyház és a cigányok: hirdetni az evangéliumot a peremvidékeken – Ferenc pápa beszéde a cigánypasztorációs világtalálkozó résztvevőihez

Június 5-6-án zajlik a Vatikánban az Elvándorlók és Úton levők Pápai Tanácsa által szervezett találkozó, amelynek mintegy hetven résztvevőjével csütörtökön délelőtt találkozott Ferenc pápa. Hozzájuk intézett beszédében az egyház és a cigányság kapcsolatáról, a megismerés és az evangelizálás fontosságáról szólt.

A cigányok gyakran a társadalom peremén élnek, ellenséges és gyanakvó tekintetektől övezve. Kevéssé vonják be őket a politikába, a gazdasági és társadalmi életbe. Tudjuk, hogy összetett valóságról van szó, de a cigány népnek is hozzá kell járulnia a közjóhoz, és ehhez kölcsönös felelősségvállalásra, a kötelességek és a jogok tiszteletben tartására van szükség – hangsúlyozta a pápa.

A mai társadalomban megjelenő nyomor mögött, mely a lakosság egy részét sújtja többek között a nevelési és kulturális, szakmai képzés, az egészségügyi ellátás hiánya, a munkaerőpiacon való hátrányos megkülönböztetés és a nem méltó lakáskörülmények állnak. A gyengébb társadalmi csoportokat fokozottan sújtják ezek a jelenségek, és könnyebben áldozataivá válnak ennek az újfajta rabszolgaságnak. A védtelen személyek esnek bele ugyanis a kizsákmányolás, a koldulásra kényszerítés és az egyéb visszaélések csapdájába. A cigányok sokszor a legkiszolgáltatottabbak, főként amikor nem kapnak megfelelő segítséget a beilleszkedéshez és a személyi fejlődéshez az élet különböző területein.

Ebben az összefüggésben válik fontossá az egyházi cigánypasztoráció hozzájárulása – jegyzi meg beszédében a pápa. Az Evangélium ugyanis az öröm hirdetése mindenki, különösen pedig a gyengék és a kitaszítottak számára. Az a feladatunk, hogy melléjük álljunk és szolidárisak legyünk velük, Jézus Krisztus példája nyomán, aki tanúskodott az Atya irántuk való szeretetéről. Emellett a helyi és nemzeti intézmények, valamint a nemzetközi közösség támogatására is szükség van az életminőség javítását célzó tervek kidolgozásához, mindig szem előtt tartva az emberi méltóságot, amely mindenkit megillet. Ami a cigányság mai helyzetét illeti, új megközelítésre van szükség világszerte polgári, kulturális és szociális téren egyaránt. Az egyháznak pedig lelkipásztori szinten kell válaszolnia a kihívásokra, amelyeket az üldöztetés, az elnyomás és olykor a rabszolgaság modern formái fölvetnek.

Ferenc pápa arra bátorította a cigánypasztorációért felelős püspököket és nemzeti igazgatókat, hogy odaadóan folytassák fontos munkájukat. Ne csüggedjenek, hanem kötelezzék el magukat a rászorulók és a kirekesztettek életének javítására az emberi lét peremvidékein. A cigányokat testvérként szeressék úgy, ahogy Krisztus szerette a kitaszítottakat. Legyenek az egyház befogadó és örömteli arca. A Szentatya Szűz Mária anyai oltalmát kérte munkájukra, áldását adta rájuk és búcsúzóul azt kérte tőlük, hogy imádkozzanak péteri szolgálatáért, miként ő is imádkozik értük.

Itt jegyezzük meg, hogy a vatikáni cigánypasztorációs találkozón részt vesz és előadást tart Székely János Esztergom-budapesti segédpüspök, a MKPK cigánypasztorációs megbízottja.


(gá)