A keresztény élet nem állandó ünnep, hanem „öröm a reménységben” – Ferenc pápa péntek
reggeli szentmiséje
Május 30-án, pénteken
reggel a Szent Márta házban bemutatott szentmisén a pápa mintegy himnuszt zengett
a keresztény örömről, amelyet nem lehet megvásárolni, hanem csak a Szentlélek ajándékaként
kaphatjuk meg. A keresztények öröme a reménységgel teli öröm.
Az Apostolok
Cselekedeteiben (18,9-18) olvasott szakaszból kiindulva Ferenc pápa megállapította:
„Szent Pál nagyon bátor volt, mert erejét az Úrból merítette”. Homíliája középpontjában
a keresztény öröm állt. Mindnyájunkkal megtörténik életünkben, hogy egy kicsit félünk
– fejtette ki a pápa. Feltesszük a kérdést, hogy nem lenne-e jobb kissé leszállítani
a színvonalat és kevésbé kereszténynek lenni, kompromisszumot keresve a világgal.
Pál tudta, hogy műve nem tetszett sem a zsidóknak, sem a pogányoknak, de nem
állt le tevékenységével, ezért el kellett szenvednie a problémákat és az üldöztetéseket.
Ez félelmeinkre és ijedelmeinkre irányítja a figyelmet. Jézus is félt a Getszemáni
kertben, tele volt aggodalommal. Búcsúbeszédében kifejezetten megfogalmazza, hogy
„ti sírtok majd, és jajgattok, a világ pedig örvendeni fog” (Jn 16,20-23a). Ez be
is következik a Colosseum első vértanúi esetében.
Nekünk az igazságot kell
mondanunk: a keresztény élet nem mindig ünnep. Nem mindig! Sokszor sírunk is. Amikor
beteg vagy, amikor problémád van a gyermekeddel, a feleségeddel, a férjeddel; amikor
látod, hogy nem elég a fizetésed a hónap végéig és van egy beteg gyermeked; amikor
látod, hogy nem tudod a lakáskölcsönt kifizetni, és el kell hagyni otthonodat… Nekünk
is nagyon sok problémánk van. De Jézus ezt mondja: „Ne félj!” Igen, szomorúak lesztek,
sírtok és az emberek örülnek, mert az emberek ellenetek vannak.
Van egy másik
fajta szomorúság is – folytatta homíliáját Ferenc pápa. Az a szomorúság, amely mindnyájunkat
érint, ha nem jó úton haladunk. Amikor például – egyszerű szavakkal kifejezve – örömet,
vidámságot akarunk vásárolni, a világ, a bűn örömét, végül üresség, szomorúság marad
bennünk. Ez a rossz vidámság szomorúsága. A keresztény öröm viszont olyan öröm, amely
reménnyel van tele.
A megpróbáltatás pillanatában nem érezzük. Olyan öröm
ez, amelyet megtisztítanak a megpróbáltatások, a mindennapok próbatételei. „Szomorúságotok
örömre fordul”. Nehéz azonban azt mondani egy sokat szenvedő betegnek, hogy „Bátorság,
holnap örülni fogsz”. Nem lehet ezt mondani. Éreztetnünk kell, mint ahogy Jézus éreztette
velünk. Mi is, amikor sötét pillanatokat élünk át, nem látunk semmi kiutat. „Tudom,
Uram, hogy ez a szomorúság örömre fordul. Nem tudom, hogyan, de tudom”. Ez az Úrba
vetett hit aktusa – hangsúlyozta Ferenc pápa.
Hogy megértsük az örömre forduló
szomorúságot, Jézus a szülő nő példáját hozza fel: A nő ugyanis sokat szenved a szüléskor,
de amikor vele van gyermeke, elfelejti szenvedését. Ami megmarad tehát, az Jézus öröme,
a megtisztult öröm. Ez az az öröm, amely maradandó. Olyan öröm, amely az élet egyes
pillanataiban el van rejtve, amelyet nem érzünk a rossz pillanatokban, de amely később
felbukkan: reményteli öröm. Ez tehát ma az egyház üzenete: ne féljetek!
Legyünk
bátrak a szenvedésben és gondoljunk arra, hogy utána jön az Úr, jön az öröm, a sötétség
után felkel a nap. Az Úr adja meg mindnyájunknak ezt az örömteli reményt! A béke a
jele annak, hogy reményteli öröm van bennünk. Hány beteg van, akik az életük végén
járnak, fájdalmakkal és lelkükben béke lakozik…Ez az öröm magva, ez a reményteli öröm,
a béke.
Békesség van a szívedben, a sötétség, a nehézség, az üldöztetés pillanatában,
amikor mindenki örül, hogy neked rosszul megy a sorsod? Béke van benned? Ha béke van
a szívedben, akkor benned van annak az örömnek a magva, amely majd később jön. Az
Úr adja meg nekünk a képességet, hogy megértsük mindezeket! – fohászkodott homíliája
végén Ferenc pápa.