Szégyen tölt el bennünket Isten előtt napjaink síró, éhező, tengerbe fulladó, kizsákmányolt gyermekei miatt – Ferenc pápa homíliája Betlehemben

„Ez a jele: kisdedet találtok a pólyába takarva és jászolba fektetve” (Lk 2,12).
Milyen nagy kegyelem azon a helyen ünnepelni az Eucharisztiát, ahol Jézus született! – kezdte homíliáját Ferenc pápa. Hálát adott Istennek és köszönetét fejezte ki mindazoknak, aki zarándokútján fogadták: Mahmúd Abbász elnöknek és a hatóságok többi képviselőjének, Fouad Twal patriárkának, a többi szentföldi püspöknek, a papoknak, az Istennek szentelt személyeknek és mindazoknak, akik azon fáradoznak, hogy életben maradjon a hit, remény és szeretet ezeken a területeken, továbbá minden hívőnek, akik Gázából, Galileából érkeztek, akik ázsiai és afrikai bevándorlók. Köszönet a fogadtatásért! – mondta Ferenc pápa.

A Betlehemben megszületett Gyermek Jézus jel, amelyet Isten adott azoknak, akik az üdvösséget várták. Örökre Isten gyöngédségének és világban való jelenlétének jele marad – hangsúlyozta a Szentatya.

Az angyal ezt mondja a pásztoroknak: „Ez a jele: kisdedet találtok a pólyába takarva és jászolba fektetve”. A gyermekek ma is a remény, az élet jelei, továbbá „diagnózis” jeleként kimutatják, hogy milyen egy család, egy társadalom, az egész világ egészségi állapota. Amikor a gyermekeket befogadják, szeretik, vigyáznak rájuk, óvják őket, akkor a család egészséges, a társadalom jobbá válik, a világ emberibb lesz. Ferenc pápa utalt az „Effetŕ” – azaz Nyílj meg! VI. Pál Intézetre, amely a palesztin süket-néma gyermekek gondozásával foglalkozik Isten jóságának konkrét jeleként. Jele a társadalom javulásának.
Isten nekünk, a XXI. század férfijainak és nőinek is ismétli: „Ez a jele” – keressétek a gyermeket.

A betlehemi Gyermek törékeny, mint minden újszülött. Nem tud beszélni, pedig ő a testté vált Szó, amely azért jött el, hogy megváltoztassa az emberek szívét és életét. Az a Gyermek, mint minden gyermek, gyönge. Szüksége van arra, hogy segítsék és védelmezzék. Ma is minden gyermeknek szüksége van rá, hogy befogadják, megvédjék már az anyai méhben.

Sajnos napjaink világában, amely a legrafináltabb technológiákat fejlesztette ki, még sok gyermek él embertelen körülmények között: a társadalom peremén, a nagy városok vagy mezőgazdasági területek perifériáin. Sok gyermeket ma is kizsákmányolnak, rossz bánásmódban részesítenek, rabszolgaként és illegális kereskedelem tárgyaiként használják ki őket. Túl sok gyermek ma menekült, olykor a tengerekbe fullad, különösen a Földközi-tenger vizébe. Mindezért szégyen tölt el bennünket ma Isten előtt, aki Gyermekké lett.

Feltesszük a kérdést: kik vagyunk mi a Gyermek Jézus színe előtt? Kik vagyunk mi a mai gyermekek számára? Olyanok vagyunk, mint Mária és József, akik befogadják Jézust és anyai, vagy apai szeretettel viselik gondját? Vagy olyanok vagyunk, mint Heródes, aki ki akarja oltani életét? Olyanok vagyunk, mint a pásztorok, akik sietve elmennek hozzá, letérdelnek és imádják, felkínálva szerény ajándékaikat? Vagy közömbösek vagyunk? Talán retorikusak és szenteskedők vagyunk, olyan személyek, akik a szegény gyermekeket nyereség céljából kihasználják? Képesek vagyunk arra, hogy a gyermekek mellett legyünk, „időt veszítsünk” velük? Meg tudjuk-e őket hallgatni, tudjuk-e őket védelmezni, tudunk-e imádkozni értük és velük? Vagy elhanyagoljuk őket, hogy saját ügyeinkkel foglalkozzunk?

Ez számotokra a jel: találtok majd egy gyermeket – talán sír az a gyermek. Sír, mert éhezik, mert fázik, mert szeretné, ha ölbe vennék…Ma is sírnak a gyermekek, sokat sírnak és sírásuk kérdőre von bennünket. Egy olyan világban, amelyik minden nap több tonna élelmiszert és gyógyszert dob ki, vannak gyermekek, akik hiába sírnak éhségtől, könnyen gyógyítható betegségektől szenvedve. Napjainkban, amikor hirdetik a kiskorúak védelmét, olyan fegyvereket gyártanak, amelyek gyermek-katonák kezébe kerülnek; olyan termékeket hoznak forgalomba, amelyeket kis rabszolga-munkások készítettek. Sírásuk elfojtott: küzdeniük, dolgozniuk kell, nem sírhatnak! Sír értük anyjuk, a mai Ráchelek: sírnak gyermekeikért és nem akarnak vigasztalódni (vö. Mt 2,18).

A Betlehemben megszületett Gyermek Jézus, minden gyermek, aki a világ bármely táján születik és nevelkedik, „diagnózis jele”, amely lehetővé teszi, hogy megállapítsuk családunk, közösségünk, nemzetünk egészségi állapotát. Ebből az igaz és őszinte diagnózisból új életstílus fakadhat: a konfliktusok, a másik eltiprása, a konzumizmus helyett az emberi kapcsolatokat a testvériség, a megbocsátás és kiengesztelődés, a javak megosztása és a szeretet jellemzi – mondta a pápa, majd Máriához, Jézus Anyjához fohászkodva fejezte be homíliáját: A Szűzanya tanítson meg bennünket a befogadásra, az imádásra, Krisztus követésére.

(vm)