Velünk a Vigasztaló Szentlélek (Jn 14, 15-21) - P. Szabó Ferenc elmélkedése Húsvét 6. vasárnapjára

Nagycsütörtökön este az apostoloktól búcsúzó Jézus megígéri a Vigasztaló Szentlelket, az Igazság Lelkét, aki mindig velük marad. Halála és feltámadása után visszatér az Atyához, de megdicsőülten, Szentlelkével Velünk-lakó-Isten lett. itt él a hívők közösségében, Egyházában, és beteljesíti a megváltás művét. A pünkösdi Lélek megtanítja övéit minden igazságra, megvilágítja a Messiásról szóló jövendöléseket, amelyek a Názáreti Jézusban teljesedtek be. A teremtő és megszentelő Lélek ma is működik nemcsak a megkereszteltekben, hanem minden jóakaratú, igazságot kereső ember szívében lelkiismeretében. (Vö. Gaudium et spes, 22)

Mennyire szükségünk van a Vigasztalóra zaklatott, válságos korunk különféle bajoktól és csapásoktól szenvedő embereinek: a külső és belső béke hiánya, saját és szeretteink testi-lelki szenvedése, családi viszályok, céltalan és lelki üresség miatt szenvedő fiatalok és felnőttek rokoni és baráti társaságában! Ilyenkor égi segítségért fohászkodunk, a teremtő és vigasztaló Szentlélek ajándékaiért könyörgünk, hogy árassza szívünkbe a szeretetet és békét, amelyet a világ nem adhat. Hinnünk kell – a kegyelem segítségével – abban, hogy a Szentlélek megtéríthet, megújíthat bennünket, és szívünket eltöltheti örömmel. Ez a hitből és a biztos reményből forrásozó öröm a Szentlélek ajándéka.

A Lélek láthatatlan, ezért a nem hívők számára nem is létezik. Csak az Egyház látható arcát, a szervezetet, külső megnyilvánulásait látják számos fogyatékosságával, árnyaival, bűnös tagjaival. A láthatatlan misztérium, a hívő közösség isteni arcának alakítása, a megszentelés a pünkösdi Lélek műve. A bennünk kibontakozó isteni élet, a kegyelem már a jövendő dicsőség magva, csírája. Az Egyház tehát szent, mert a Szentlélek életi és az életszentség gyümölcseit termi, de mivel tagjai – egyháziak és világiak – bűnösek, azért a bűnbánat útját járja, szüksége van megtérésre és megújulásra, amint zsinat tanítja (Lumen gentium 8), és amint Ferenc pápa állandóan hangoztatja. És ezt magára is vonatkoztatja: „Amikor arra kapok felszólítást, hogy úgy éljek, ahogy másoktól is megkívánom, gondolnom kell a pápaság (pápa) megtérésére is!” (Evangelii gaudium, 32) A pápát követve mindenkinek, valamennyiünknek a bűnbánat és a megtérés útját kell járnunk, hogy a Jézus által hozott üdvösség örömhírének hiteles tanúi lehessünk.

Könyörögjünk a teremtő Lélekhez: „Jöjj, Vigasztaló és teremtő Lélek, alakítsd át, teremtsd újjá szívünket, hogy megújuljon a világ!