A keresztény ember akkor egészséges, ha öröm tölti el – Ferenc pápa csütörtöki szentbeszéde
A Szentatya szokásos
reggeli szentmiséjén a Szent Márta Ház kápolnájában az életörömről, a derűs magatartásról
elmélkedett, mint a keresztény ember megkülönböztető jegyeiről. A keresztény a szenvedések,
a viszontagságok között is képes örülni. A pápa hangsúlyozta, hogy lehetetlen elképzelni
egy szomorú keresztényt, hiszen a Szentlélek megtanít bennünket a szeretetre és örömmel
tölt el minket.
Mennybemenetele előtt Jézus számtalan dologról beszélt tanítványainak,
de főként három kulcsfontosságú szó foglalja össze tanítását: béke, szeretet és öröm.
A békével kapcsolatban azt hagyta ránk, hogy az ő békéje nem olyan, mint, amit a világ
ad. Az ő békéje örökké tart. A szeretettel kapcsolatban megismételte azt, amit már
annyiszor mondott, vagyis, hogy a szeretet parancsa arra szól, hogy szeressék Istent
és a felebarátaikat. Máté evangéliumának 15. fejezete lefektet egyfajta szabályt erről
és mi ennek jegyében részesülünk az utolsó ítéletben. A mai evangéliumban János 15.
fejezetének 9-11. versében a szeretetről szólva Jézus új dolgot mond, nemcsak azt,
hogy szeressetek, hanem azt is hozzáteszi, hogy „maradjatok meg szeretetemben”.
A
keresztény ember hivatása ennek megfelelően megmaradni Isten szeretetében, azaz benne
lélegezni, abban az oxigénben, abban a levegőben élni. Megmaradni Isten szeretetében.
Ezzel Jézus lezárja a szeretetre vonatkozó tanítását és tovább lép. Milyen tehát az
Ő szeretete? „Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szerettelek én is titeket.” A szeretet
az Atyától származik és a közte és az Atya közötti szeretetkapcsolat olyan, mint az
Ő és a mi szeretetkapcsolatunk. Jézus azt kéri tőlünk, hogy maradjunk meg ebben az
Atyától jövő szeretetben.
A béke gondolatára visszatérve a pápa szentbeszédében
ezt mondta: a béke nem a világtól származik, hanem tőle. A béke, amelyet nem a világ
ad, az Atyától jön. Ferenc pápa itt elidőzött Jézus felhívásán, hogy „maradjatok meg
szeretetemben.” A Jézus szeretetében megmaradás jele az, hogy megőrizzük a parancsolatokat.
Nem elég tehát ezek követése. Ha megmaradunk a szeretetben, akkor a parancsolatok
maguktól jönnek, a szeretetből fakadnak. A szeretet az, amely a parancsolatok megtartására
indít, mégpedig a legnagyobb természetességgel. A szeretet gyökere a parancsolatokban
hajt ki. A parancsolatok egy fonalat alkotnak, amely egybekapcsolja a lánc szemeit:
vagyis az Atyát, a Fiút és minket.
Az örömre terelve a szót ezt mondta: „Az
öröm a keresztények megkülönböztető jegye. Az örömtelen keresztény vagy nem keresztény,
vagy pedig beteg. Valami nincs rendben az egészségével. A keresztények egészsége az
öröm. Egy alkalommal azt mondtam – idézte fel a pápa -, hogy vannak savanyú, fancsalodott
arcú keresztények (olyanok, mint az ecetbe eltett paprikák). Ezeknek az elszontyolodott
arcú keresztényeknek a lelkük is ilyen és ez bizony elég csúnya. Az ilyenek nem is
keresztények, mert a vigasztalan keresztények valójában nem is igazán keresztények.
A keresztény ember megkülönbözető jegye az életöröm, amely megmarad a szenvedések,
hányattatások és az üldöztetés közepette is.” Az első keresztényekről azt jegyezték
fel, hogy úgy mentek a vértanúság felé, mintha lakodalomba készültek volna. A keresztény
ember öröme a béke és a szeretet megőrzője. Ki adja nekünk ezt a békét – kérdezte
a pápa? A Szentlélek.
A Szentlélek valójában életünk nagy elfelejtettje. Szeretném
feltenni a kérdést – de most inkább eltekintek tőle – hányan vannak közületek azok,
akik imádkoznak a Szentlélekhez. A Szentlélek a nagy elfeledett. A Szentlélek ajándék,
aki békét ad, aki megtanít a szeretetre, aki eltölt minket örömmel. Az imádságban
azt kértünk az Úrtól, hogy őrizze meg bennünk a Szentlelket, adja meg nekünk ezt a
kegyelmet. A Szentlélek tanít meg bennünket a szeretetre, az örömre és adja meg a
békét – mondta végül Ferenc pápa csütörtök reggel elhangzott homíliájában.