Semmi nem igazolja a megosztottságot – mondta a pápa az olasz püspöki konferenciának

„A szeretetközösség hiánya vagy az abban való szűkölködés jelenti a legnagyobb botrányt; eretnekséget, amely eltorzítja az Úr arcát és tönkreteszi egyházát. Semmi nem igazolja a megosztottságot” – Ferenc pápa ezeket a szavakat intézte az olasz püspökök 66. közgyűléséhez, amelyet május 19-22-e között tartanak a Vatikánban. Megnyitó beszédében a püspökkari elnök, Angelo Bagnasco bíboros azokról a javaslatokról beszélt, amelyek a CEI, az olasz püspöki konferencia statútumának módosítására érkeztek.

Ferenc pápa tréfás hangnemben nyitotta meg a közgyűlést, utalva egy újságcikkre, ami ezzel kapcsolatban megjelent: „Az egyik újság az elnökségi tagokról írt, hogy ez meg ez a pápa embere, amaz nem a pápa embere és így tovább… Ezzel szemben mindenki a pápa embere” – hangsúlyozta a Szentatya, aki ezután az egység fontosságáról beszélt.

Alapvető jelentőségű, hogy az egyházban az egységet keressük, mert a szeretetközösség hiánya a legnagyobb botrány.

„Ezért a lelkipásztoroknak őrizkedniük kell a kísértésektől, amelyek különben eltorzítják az egyházat: az idő egyéni érdekeket szolgáló használatától, mintha jól érezhetnénk magunkat a közösség nélkül. Tartózkodjanak a fecsegéstől, a féligazságoktól, amelyekből hazugság lesz, a panaszáradattól, ami belső csalódottságról árulkodik”.

Az olasz püspöki konferenciának tehát az egységet kell szolgálnia, a nyitás szellemében szőnie a kapcsolatokat, hiszen papjaiknak erre van szükségük.
„Jól tudjátok, hogy papjainkat gyakran próbára teszik a szolgálat követelményei és olykor elcsüggednek a csekélynek tűnő eredmények láttán: neveljük őket arra, hogy ne álljanak meg a bevételek és a kiadások számításánál, a befektetett munka és a várt teljesítmény méricskélésénél”.

És hogy milyen legyen a püspök? A nyitott hozzáállásra nap mint nap szükség van: lelkipásztorként éljen egyszerű, tartózkodó, szegény és irgalmas életet.
Annál is inkább, mert számos kihívás előtt állunk, hiszen a jelenlegi válság nemcsak gazdasági jellegű, hanem főként lelki és kulturális gyökerű. Új humanizmusra van szükség. Ezért védelmezni kell az életet, a fogantatástól a természetes halálig, mint ahogy a családot is. A jelszó az irgalmasság:

„Mindig együtt érzőn forduljatok azokhoz, akik megsérültek szeretetkapcsolataikban és veszélyben látják jövőbeli életüket” – buzdította az olasz főpásztorokat a pápa.
Kitüntetett figyelemmel kell követni a munka világának válságát is, amely munkanélküliséget és bérpótló juttatást idéz elő, valamint sokakat elvándorlásra kényszerít jobb életlehetőségek reményében.

„Azoknak a drámája, akik nem tudják hogyan vigyék haza a mindennapi betevő kenyeret találkozik azokéval, akik nem tudják fenntartani vállalkozásukat. Történelmi szükséghelyzetről van szó, amely fölveti mindenki társadalmi felelősségét. Mint egyház segítsünk abban, hogy az emberek ne adják át magukat a katasztrófahangulatnak, a beletörődésnek. Támogassuk a kreatív szolidaritás minden formájával azoknak az erőfeszítéseit, akik úgy érzik, hogy munkájukkal együtt elvesztették méltóságukat is”.

Ferenc pápa tehát arra bátorította az olasz püspöki konferencia tagjait, hogy senki ne fordítsa félre a fejét a nehézségek láttán. Végül arra kérte őket, hogy imádkozzanak érte szentföldi zarándoklata küszöbén, amelynek során fölkeresi Ammant, Betlehemet és Jeruzsálemet, ötven évvel VI. Pál és Athenagorasz pátriárka történelmi találkozása után.

(gá)