Semmi nem igazolja a megosztottságot – mondta a pápa az olasz püspöki konferenciának
„A szeretetközösség hiánya vagy az abban való szűkölködés jelenti a legnagyobb botrányt;
eretnekséget, amely eltorzítja az Úr arcát és tönkreteszi egyházát. Semmi nem igazolja
a megosztottságot” – Ferenc pápa ezeket a szavakat intézte az olasz püspökök 66. közgyűléséhez,
amelyet május 19-22-e között tartanak a Vatikánban. Megnyitó beszédében a püspökkari
elnök, Angelo Bagnasco bíboros azokról a javaslatokról beszélt, amelyek a CEI, az
olasz püspöki konferencia statútumának módosítására érkeztek.
Ferenc pápa tréfás
hangnemben nyitotta meg a közgyűlést, utalva egy újságcikkre, ami ezzel kapcsolatban
megjelent: „Az egyik újság az elnökségi tagokról írt, hogy ez meg ez a pápa embere,
amaz nem a pápa embere és így tovább… Ezzel szemben mindenki a pápa embere” – hangsúlyozta
a Szentatya, aki ezután az egység fontosságáról beszélt.
Alapvető jelentőségű,
hogy az egyházban az egységet keressük, mert a szeretetközösség hiánya a legnagyobb
botrány.
„Ezért a lelkipásztoroknak őrizkedniük kell a kísértésektől, amelyek
különben eltorzítják az egyházat: az idő egyéni érdekeket szolgáló használatától,
mintha jól érezhetnénk magunkat a közösség nélkül. Tartózkodjanak a fecsegéstől, a
féligazságoktól, amelyekből hazugság lesz, a panaszáradattól, ami belső csalódottságról
árulkodik”.
Az olasz püspöki konferenciának tehát az egységet kell szolgálnia,
a nyitás szellemében szőnie a kapcsolatokat, hiszen papjaiknak erre van szükségük. „Jól
tudjátok, hogy papjainkat gyakran próbára teszik a szolgálat követelményei és olykor
elcsüggednek a csekélynek tűnő eredmények láttán: neveljük őket arra, hogy ne álljanak
meg a bevételek és a kiadások számításánál, a befektetett munka és a várt teljesítmény
méricskélésénél”.
És hogy milyen legyen a püspök? A nyitott hozzáállásra nap
mint nap szükség van: lelkipásztorként éljen egyszerű, tartózkodó, szegény és irgalmas
életet. Annál is inkább, mert számos kihívás előtt állunk, hiszen a jelenlegi
válság nemcsak gazdasági jellegű, hanem főként lelki és kulturális gyökerű. Új humanizmusra
van szükség. Ezért védelmezni kell az életet, a fogantatástól a természetes halálig,
mint ahogy a családot is. A jelszó az irgalmasság:
„Mindig együtt érzőn forduljatok
azokhoz, akik megsérültek szeretetkapcsolataikban és veszélyben látják jövőbeli életüket”
– buzdította az olasz főpásztorokat a pápa. Kitüntetett figyelemmel kell követni
a munka világának válságát is, amely munkanélküliséget és bérpótló juttatást idéz
elő, valamint sokakat elvándorlásra kényszerít jobb életlehetőségek reményében.
„Azoknak
a drámája, akik nem tudják hogyan vigyék haza a mindennapi betevő kenyeret találkozik
azokéval, akik nem tudják fenntartani vállalkozásukat. Történelmi szükséghelyzetről
van szó, amely fölveti mindenki társadalmi felelősségét. Mint egyház segítsünk abban,
hogy az emberek ne adják át magukat a katasztrófahangulatnak, a beletörődésnek. Támogassuk
a kreatív szolidaritás minden formájával azoknak az erőfeszítéseit, akik úgy érzik,
hogy munkájukkal együtt elvesztették méltóságukat is”.
Ferenc pápa tehát arra
bátorította az olasz püspöki konferencia tagjait, hogy senki ne fordítsa félre a fejét
a nehézségek láttán. Végül arra kérte őket, hogy imádkozzanak érte szentföldi zarándoklata
küszöbén, amelynek során fölkeresi Ammant, Betlehemet és Jeruzsálemet, ötven évvel
VI. Pál és Athenagorasz pátriárka történelmi találkozása után.