Május 17-én, szombaton délelőtt Jászvásáron a boldogok sorába iktatták Anton Durcovici
vértanú püspököt, a kommunizmus áldozatát
A délelőtt 11 órakor kezdődött szentmisén Angelo Amato bíboros, a Szentté avatási
Kongregáció prefektusa Ferenc pápa nevében felolvasta a boldoggá avatási dekrétumot.
Ferenc pápa 2013. október 31-én adott engedélyt a püspök vértanúságáról és
hősies erényeiről szóló dekrétum kihirdetésére. Anton Durcovici liturgikus emléknapját
ezt követően minden évben vértanúságának napján, december 10-én tartják meg a jászvásári
egyházmegyében.
A bíboros rádiónknak adott interjújában nyilatkozott az új
boldogról. Mindenekelőtt röviden felvázolta életútját. A vértanú püspök Ausztriában
született 1888. május 17-én. Édesapja korai halála után édesanyjával és testvérével
Romániába költözött. Egyházi tanulmányait a bukaresti szemináriumban kezdte, majd
Rómában folytatta, ahol doktorátust szerzett filozófiából, teológiából és kánonjogból.
1910-ben szentelték pappá. Hosszú éveken át a hitoktatásban és a plébániai lelkipásztori
szolgálatban kötelezte el magát.
Itt jegyezzük meg, hogy XII. Piusz pápa 1947-ben
nevezte ki jászvásári püspökké. Gerald Patrick O’Hara érsek, apostoli nuncius 1948-ban
szentelte püspökké a bukaresti Szent József székesegyházban.
Amato bíboros
rádiónknak adott interjújában megállapította: Anton Durcovici csatlakozik a dicsőséges
romániai görögkatolikus egyház vértanúinak sorához. Legutóbb Vladimir Ghika pap boldoggá
avatására került sor Bukarestben tavaly augusztusban. Ferenc pápa csodálattal tekint
erre a rendkívüli püspökre. Apostoli Levelében „buzgó lelkipásztornak, az Oltáriszentség
imádása apostolának, a Péter székével való szeretetközösség hősies tanújának” nevezi
őt. Durcovici püspök szelíd, békés személyiség volt, tele hittel, szeretettel, irgalommal.
Különösen szerette a szegényeket. Egyes tanúságtevők szerint azokban az években nagy
szegénység volt Jászvásáron. A főpásztor akkor elrendelte, hogy a Sioni Notre-Dame
katolikus iskolában nyissanak menzát a város szegényei számára.
Boldogunknak
nem voltak ellenségei, nem avatkozott bele a politikába, számára a legfontosabbak
voltak felebarátai. A tanúvallomások szerint „in persona Christi” beszélt és élt.
Jól emlékezett Jézus szavaira: „Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak” (Jn
15,20). Annak ellenére, hogy rendkívül óvatosan viselkedett, a püspököt azzal
vádolták, hogy a szocializmus ellensége. Ezért 1949. június 26-án letartóztatták.
Azon a napon 650 fiatalnak kellett volna kiszolgáltatnia a bérmálás szentségét Bukarestben,
egy külvárosi plébánián. Miközben gyalog a plébánia felé indult, a Securitate egy
autója lefékezett mellette és néhány titkosrendőr az autóba kényszeríttette. Durcovici
püspököt így nyelték el örökre a hírhedt kommunista börtönök, amelyekben kihallgatták
és kínozták heteken át, éjjel-nappal, megszakítás nélkül. A kegyetlen bánásmód, víz-
és élelemhiány következtében csontvázzá soványodott. Börtöntársai, akik megmenekültek
a haláltól, mind tanúságot tettek róla. Például Rafael Friedrich atya, szintén a
hírhedt, legkegyetlenebb máramarosszigeti börtön foglya egy nap, amikor ő volt a soros,
hogy felsöpörje az udvart, a püspök cellájához közeledett és latinul ezt suttogta:
„Ego sum Friedrich”.
Egy elhaló hang ezt válaszolta: „Morior fame et siti,
da mihi absolutionem”. (Éhen- és szomjan halok, oldozz fel). A püspököt később szigorított
magánzárkába vitték át, meztelenül a sötét, hideg, piszkos halálcellába dobták be.
Itt halt meg végkimerülésben 1951. december 10-ről 11-re virradó éjszaka. Egy tanú
szerint másnap korán reggel, a börtön sofőrje elvitte meztelen holttestét és bedobta
a börtön közelében lévő zsidó temető közös sírjába.
Arra a kérdésre, hogy
mit tanít nekünk Anton Durcovici vértanú püspök példája ma, Amato bíboros a következőket
válaszolta:
V: - Azt tanítja, hogy legyünk erősek és bátrak a megpróbáltatások
idején. Számára támaszt jelentettek Pál apostol szavai, aki szintén Krisztus foglya
és vértanúja volt: „Ki ragadhat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomor, vagy szükség,
üldöztetés vagy éhezés, ruhátlanság, életveszély vagy kard? … De mindezen diadalmaskodunk
őáltala, aki szeret minket” (Rm 8,35-37).
Életszentsége és vértanúsága kezdettől
fogva élő volt Romániában és máshol. Szemináriumi diákjai, a bukaresti és a jászvásári
egyházmegye papjai, az általa megtért és vezetett hívek, mind egyetértenek abban,
hogy az új boldog élete, lelki vezetése példát jelentett számukra az evangéliumi tökéletesség
útján.
1987-ben, a boldoggá avatási eljárás megkezdésének hírére, Angèle Mornand
asszony, egy bukaresti gyártulajdonos, akit a vértanú püspök térített meg, ezt írta
Párizsból: „Nehéz keresztemet enyhíti a mennyei öröm, ami boldogsággal tölt el: a
csodálatos hír, hogy boldoggá avatják tisztelt és szent Durcovici atyánkat. Nagy isteni
kegyelem az a kiváltság, hogy itt, a földön ismerhettem egy szentet. Egy csodálatos
szentet” – fejezte be rádiónknak adott nyilatkozatát Angelo Amato bíboros, a Szentté
avatási Kongregáció prefektusa.