Ahhoz, hogy megismerjük Jézust, szükség van arra, hogy imádkozzunk hozzá, hogy ünnepeljük és kövessük őt, nem elegendő pusztán a tanulás és az elmélet

Május 16-án, pénteken reggel, a Szent Márta házban bemutatott szentmiséjén Ferenc pápa ismét az evangélium olvasására buzdította a híveket. Kommentálva Jézus megállapítását: „Én vagyok az út, az igazság és az élet”, a pápa megjegyezte, hogy Jézus megismerése életünk legfontosabb feladata.

Feltette a kérdést: hogyan tudjuk megismerni Jézust? Valaki azt válaszolhatná: „Tanulással, atyám. Sokat kell tanulni.” Ez igaz, tanulnunk kell a katekizmust, de a tanulás önmagában véve nem elegendő ahhoz, hogy megismerjük Jézust. Mások azt képzelik, hogy csak az eszmék révén juthatunk el Jézus megismeréséhez. Az első keresztények között is voltak egyesek, akik így gondolkoztak. Végül pedig saját gondolatuk csapdáiba rekedtek.

Az eszmék önmagunkban véve nem fakasztanak életet, és aki ezen az úton halad, az egy labirintusban találja magát, ahonnan soha nem jut ki. Ezért van az, hogy az egyház kezdetei óta léteznek eretnekségek. Az eretnekség a következő: arra törekszünk, hogy pusztán a mi értelmünkkel és a mi világosságunkkal megértsük azt, hogy ki Jézus. Egy nagy angol író mondta, hogy az eretnekség egy olyan eszme, amely megőrült. Valóban így van! – tette hozzá a pápa. Amikor az eszmék egyedül vannak, megőrülnek. Ez nem egy helyes út.

Ahhoz, hogy megismerjük Jézust, három ajtót kell kinyitnunk – mondta a pápa, majd felsorolta a Jézus megismeréséhez vezető három utat.

Az első ajtó: imádkozni kell Jézushoz. A tanulás ima nélkül nem használ semmit. Imádkozni kell Jézushoz, hogy jobban megismerjük őt. A nagy teológusok is térden állva imádkoznak és így képesek közelebb kerülni Jézushoz, így születnek meg teológiai műveik.

Imádkozzunk Jézushoz! A tanulással és az imával egy kicsit közelebb kerülünk hozzá. De ima nélkül soha nem ismerhetjük meg Jézust. Soha! Soha!

A második ajtó: ünnepeljük Jézust. Nem elég az ima, szükség van az ünneplés örömére. Ünnepeljük Jézust szentségeiben, mert azokban ad számunkra életet, erőt, táplálékot, vigaszt, szövetséget, küldetést. A szentségek ünneplése nélkül nem jutunk el Jézus megismerésére. Ez az egyház sajátossága: az ünneplés.

A harmadik ajtó: Jézus követése. Vegyük elő az evangéliumot: mit tett Ő, milyen volt az élete, mit mondott nekünk, mit tanított és próbáljuk meg követni őt.

Ha belépünk ezen a három ajtón, akkor Jézus misztériumába lépünk be. Csak akkor ismerhetjük meg Jézust, ha képesek vagyunk arra, hogy belépjünk misztériumába. Ne féljünk attól, hogy belépjünk Jézus misztériumába. Ez azt jelenti, hogy imádkozunk Jézushoz, ünnepeljük és követjük őt. Így találjuk meg az utat, hogy eljussunk az igazsághoz és az élethez.

Ma tehát a nap folyamán gondolhatunk arra, hogy hogyan működik életemben az ima ajtaja: a szívből jövő imájé, nem pedig a papagáj imájáé. Hogyan áll életemben a keresztény ünneplés? Hogyan követem Jézust életemben? Hogyan kell őt követnem?

Valóban nem emlékszel rá, hiszen az evangéliumos könyvet por lepi, mert soha nem nyitják ki.

Vedd a kezedbe az evangéliumos könyvet, nyisd ki és megtalálod a módját, hogy hogyan kövesd Jézust! Gondoljunk erre a három ajtóra, hogy hogyan is vannak jelen életünkben és ez mindnyájunknak jót fog tenni – fejezte be péntek reggeli homíliáját Ferenc pápa.


(vm)