A közöttünk élő, névtelen szentek megtanítják nekünk, hogy mit jelent a lelki erősség ajándéka – Ferenc pápa katekézise a szerda délelőtti általános kihallgatáson

Kedves Testvérek! Jó napot kívánok! – köszöntötte a mintegy 60 ezer hívőt Ferenc pápa, majd katekézisében utalt rá, hogy az előző alkalmakkor a Szentlélek három ajándékáról elmélkedett; a bölcsesség, az értelem és a jótanács ajándékáról. Ma arra gondolunk, amit az Úr tesz: mindig eljön, hogy támogasson bennünket gyengeségünkben, és ezt egy sajátos ajándékkal, a lelki erősség ajándékával teszi.

A Szentatya felidézte Jézusnak azt a példabeszédét, amely hozzásegít ahhoz, hogy megértsük ennek az ajándéknak a jelentőségét: egy magvető kimegy, hogy elhintse a magvakat; azonban nem minden elvetett mag hoz gyümölcsöt. Amelyik az útfélre esik, azt a madarak csipegetik föl, amelyik köves helyre esik vagy a tövisek közé, az kikel, de hamar elszárad, mert vagy megperzseli a nap, vagy elfojtják a tövisek. Csak az hoz gyümölcsöt, amelyik jó földre hullott (vö. Mk 4,3-9, Mt 13,3-9, Lk 8,4-8).

Mint ahogy Jézus is elmagyarázza tanítványainak, ez a magvető az Atyát képviseli, aki bőségesen hinti Szavának magvait. A mag azonban gyakran szívünk sivárságával találkozik és akkor is, amikor befogadjuk, fennáll annak a kockázata, hogy meddő marad. A lelki erősség ajándékával azonban a Szentlélek felszabadítja szívünk földjét, megszabadítja a tespedtségtől, a bizonytalanságoktól és minden félelemtől, amely megfékezheti, úgy, hogy megvalósíthassuk a gyakorlatban az Úr Szavát, hitelesen és örömteli módon. Ez a lelki erősség valódi ajándék, erőt ad, megszabadít sok akadályoztatástól.

Vannak olyan nehéz pillanatok és végsőkig fokozott helyzetek is, amelyekben a lelki erősség ajándéka rendkívüli, példaadó módon nyilvánul meg. Ez azoknak az esete, akiknek különösen nehéz és fájdalmas tapasztalatokkal kell szembenézniük, amelyek feldúlják életüket és szeretteik életét.

Az egyházban ragyognak fivéreinknek és nővéreinknek a tanúságtételei, akik nem haboztak, hogy életüket áldozzák fel, hogy hűségesek maradhassanak az Úrhoz és evangéliumához. Ma sem hiányoznak keresztények a világ számos részében, akik továbbra is ünneplik hitüket és tanúságot tesznek róla, mély meggyőződéssel és lelki békével, ellenállnak akkor is, amikor tudják, hogy ezért nagy árat kell fizetniük. Mi is, mindnyájan ismerünk olyan személyeket, akiknek voltak életükben nehéz, fájdalmas időszakok. Gondoljunk azokra a férfiakra és nőkre, akiknek nehéz az életük, akik küzdenek, hogy helyt álljanak a mindennapokban, eltartsák a családot, neveljék gyermekeiket, de ezt azért teszik, mert a lelki erősség segíti őket. Hányan és hányan vannak olyan férfiak és nők, nem ismerjük nevüket, de dicsőségére válnak népünknek, egyházunknak, mert erősek: erősek abban, hogy helyt állnak a mindennapokban, végzik kötelességüket a családban, a munkahelyen, helyt állnak a hitükben.

Ezek a testvéreink szentek, a mindennapok szentjei, szentek, akik közöttünk találhatók: rendelkeznek a lelki erősség ajándékával, hogy teljesítsék kötelességüket, mint apák, mint anyák, mint testvérek, mint állampolgárok. Nagyon sokan vannak! Adjunk hálát az Úrnak ezekért a keresztényekért, akiknek életszentsége rejtve marad, de bennük a Szentlélek működik és segíti őket előre az élet útján. Jó, ha ezekre az emberekre gondolunk: ha ők így tesznek, ha ők képesek így élni, akkor én miért ne lehetnék hozzájuk hasonló?

Kérjük az Urat, hogy adja meg nekünk a lelki erősség ajándékát. Ne gondoljuk azt, hogy a lelki erősség ajándéka csak egyes alkalmakkor vagy sajátos helyzetekben szükséges. Ez az ajándék legyen keresztény lényünk alaphangja mindennapi életünkben. Ahogy már mondtam – ismételte meg Ferenc pápa – hétköznapi életünkben minden nap erősnek kell lennünk, szükségünk van erre az erősségre, hogy helyt álljunk életünkben, családunkban, a hit terén.

Pál apostol mondott egy mondatot, amit jó lesz újra meghallgatnunk: „Mindent elviselek abban, aki nekem erőt ad” (Fil 4,13). Amikor azonban a mindennapi életben felbukkannak a nehézségek, emlékezzünk ezekre a szavakra: „Mindent elviselek abban, aki nekem erőt ad”. Az Úr adja az erőt mindig, ez az erő soha nem fogy el. Az Úr nem ad nekünk olyan megpróbáltatásokat, amelyeket nem tudunk elviselni. Ő mindig velünk van. „Mindent elviselek abban, aki nekem erőt ad” – ismételte meg Szent Pál szavait a pápa.

Kedves barátaim! Néha megkísért bennünket a lustaság, vagy még rosszabb, a csüggedés, főleg az élet nehézségei, megpróbáltatásai következtében. Ezekben az esetekben ne veszítsük el lélekjelenlétünket, hívjuk a Szentlelket, hogy a lelki erősség ajándékával enyhítsünk szívünkön és ismét új erővel és lelkesedéssel töltsük meg életünket és kövessük Jézust. Köszönöm szépen.

(vm)