„A keresztény, aki nem tesz tanúságot, terméketlenné válik” – állapította meg kedd reggeli homíliájában Ferenc pápa, a Szent Márta házban bemutatott szentmisén

A pápa Szent István diakónus, első vértanú történetéből indult ki, amelyet az Apostolok Cselekedetei beszélnek el (ApCsel 7,51-8,1a). Az egyház nem a vallás egyeteme, hanem a Jézust követő nép. Csak így válik az egyház termékennyé és anyává – tette hozzá Ferenc pápa.

István vértanúsága Jézus vértanúságának másolata – mondta a Szentatya, majd homíliájában végigkövette azt az utat, amely az egyház első vértanúját a halálig vezette el. Ő is, mint Jézus, találkozott a vezetők féltékenységével, akik meg akarták őt semmisíteni. Számára is akadtak hamis tanúk, felette is hevenyészve ítélkeztek. István figyelmezteti őket, hogy ellenállnak a Szentléleknek, mint ahogy ezt mondta Jézus is.

De ezek az emberek nem voltak nyugodtak, nem töltötte el béke a szívüket – folytatta homíliájában Ferenc pápa. Ezeknek az embereknek gyűlölet lakott a szívében. Ezért „megdühödtek szívükben”, amikor meghallották István szavait. Ezt a gyűlöletet az ördög hintette el szívükben, ez az ördög gyűlölete Krisztussal szemben.

Az ördög gyűlölete, ami azt tett, amit akart Jézus Krisztussal kínszenvedése során, most megismétli ugyanezt Istvánnal. A vértanúságban világosan látható a harc Isten és az ördög között. Jézus egyébként megmondta övéinek, hogy örüljenek, ha neve miatt üldözik őket. A nyolc boldogság egyike, ha üldöznek valakit, ha vértanú lesz, ha Jézusért adja életét – emlékeztetett rá a pápa. Ezért nem tűri az ördög az egyház vagy egy személy életszentségét, mindig kell, hogy tegyen valamit ellene. Ezt teszi Istvánnal is, de ő úgy hal meg, mint Jézus: megbocsát üldözőinek.

„Mártír” – görög szó, amely tanút jelent. Így azt állíthatjuk, hogy egy keresztény számára az út ezen a tanúságtételen keresztül vezet, Jézus nyomdokain át, hogy tanúságot tegyünk róla. Gyakran ez a tanúságtétel úgy végződik, hogy az illető életét adja. Nem lehet megérteni egy keresztényt anélkül, hogy tanú lenne, hogy tanúságot tenne. Mi nem egy eszme, nem pusztán egy teológia, szép dolgok, parancsolatok vallása vagyunk. Nem. Mi egy olyan nép vagyunk, amely követi Jézus Krisztust és tanúságot tesz Jézus Krisztusról és ez a tanúságtétel olykor egészen az életáldozatig vezet.

István megölése után – olvassuk az Apostolok Cselekedeteiben – nagy üldözés tört ki a jeruzsálemi egyház ellen. Ezek a személyek erősnek érezték magukat, és az ördög késztette őket minderre. Így a keresztények szétszéledtek Júdea és Szamária környékén.

Az üldözés nyomán az emberek messzire mentek és ahová eljutottak, ott magyarázták az evangéliumot, tanúságot tettek Jézusról és így kezdődött el az egyház küldetése. Sokan megtértek, akik ezeket az embereket hallgatták. Az egyik egyházatya megállapította: „A vértanúk vére a keresztények magvetése”. Tanúságtételükkel hirdetik a hitet.

A tanúságtétel akár a mindennapi életben, akár nehézségek, sőt az üldöztetés, az életáldozat esetében mindig termékeny. Az egyház termékeny és anya, amikor tanúságot tesz Jézus Krisztusról. Amikor azonban az egyház önmagába zárkózik, azt hiszi, hogy a „vallás egyeteme”, szép templomokkal, sok szép múzeummal, annyi minden szép dologgal, akkor nem tesz tanúságot, hanem terméketlenné válik. A keresztények ugyanígy. A keresztény, aki nem tesz tanúságot, meddő marad, anélkül, hogy tovább adná az életet, amit Jézus Krisztustól kapott.

Ma, amikor erre a két ikonra gondolunk: Istvánra, aki meghal és az emberekre, a keresztényekre, akik elmenekülnek az erőszakos üldöztetés következtében: tegyük fel a kérdést: milyen az én tanúságtételem? Olyan keresztény vagyok, aki tanúságot tesz Jézusról, vagy ennek a szektának csak egy egyszerű tagja vagyok? (A pápa szóhasználata szerint: numerario – általában olyan világi tag, aki nem köt házasságot).

Termékeny vagyok, mert tanúságot teszek, vagy meddő maradok, mert nem vagyok képes arra, hogy hagyjam: a Szentlélek vigyen előbbre engem keresztény hivatásom útján?” – mondta végül kedd reggeli homíliájában Ferenc pápa.

(vm)