Egy keresztény közösség békében él, tanúságot tesz Krisztusról és segít a szegényeken
– Ferenc pápa homíliája
Minden keresztény
közösségnek össze kellene hasonlítania saját életét az ősegyház életével, és önvizsgálatot
kellene tartania, hogy képes-e összhangban élni, tanúságot tenni a Feltámadt Krisztusról
és segíti-e a keresztényeket – mondta Ferenc pápa április 29-én, a Szent Márta házban
bemutatott reggeli szentmiséjén.
A Szentatya három ecsetvonással vázolta fel
az első keresztény közösség ikonját az Apostolok Cselekedeteinek leírása alapján.
A pápa a csoport három fő vonását emelte ki: képesek voltak a teljes belső összhangra,
a kívülállóknak tanúságot tettek Krisztusról, megakadályozták, hogy tagjaik közül
bárki is nyomorban szenvedjen: ez volt az újjászületett nép három sajátossága.
A
pápa homíliájában abból indult ki, amire az egyház Húsvét nyolcadában rávilágít: újjászületünk
a Szentlélekből, aki életet ad az „új keresztények” első csoportjának, amikor még
nem így nevezték őket. „A hívők sokaságának egy volt a szíve-lelke” (ApCsel 4,32)
– idézett Ferenc pápa az Apostolok Cselekedeteiből. A béke közösségét alkották. Ez
azt jelentette, hogy abban a közösségben nem volt helye a pletykának, az irigykedésnek,
a rágalmazásnak, a másik lejáratásának. Béke és megbocsátás: a szeretet mindent áthatott.
Ahhoz, hogy minősítsünk egy keresztény közösséget, fel kell tennünk a kérdést,
milyen a keresztények magatartása? Szelídek, alázatosak? Abban a bizonyos közösségben
veszekednek a hatalomért? Irigységből veszekednek? Pletykálnak? Nem Jézus Krisztus
útján járnak. Ez a sajátosság nagyon fontos, mert a gonosz lélek mindig arra törekszik,
hogy megosszon bennünket. Ő az egymással való szembeállítás atyja – mondta homíliájában
Ferenc pápa.
Abban az első közösségben sem hiányoztak a problémák. A Szentatya
emlékeztetett a belső harcokra, a tanbeli, hatalmi harcokra, amelyek később felléptek.
Például, amikor az özvegyasszonyok panaszkodtak, hogy elhanyagolják őket és az apostoloknak
diakónusokat kellett kiválasztaniuk.
A kezdet fontos pillanata azonban örökre
meghatározta a Szentlélekből született közösség lényegét. Olyan közösség volt, amely
egyetértett és tanúságot tett a hitről. Egy mai közösség tanúságot tesz-e Jézus
Krisztus feltámadásáról? Egy plébánia, egy közösség, egy egyházmegye valóban hiszi-e,
hogy Jézus Krisztus feltámadt? Vagy azt mondja: Igen, feltámadt, de azt hiszi, hogy
Jézus csak a templomban van jelen. Szíve messze van ettől az erőtől. Tanúságot kell
tenni arról, hogy Jézus él és közöttünk van. Így lehet megállapítani, hogy hogyan
működik egy közösség.
A keresztény közösség életének harmadik mércéje a szegények.
Először is az, hogy hogyan viselkedik a szegényekkel szemben, másodszor pedig, hogy
maga a közösség szegény-e. Szegény-e szívében, szegény-e lelkében? Vagy bizalmát a
gazdagságba helyezi? A hatalomba? Összhang, tanúságtétel, szegénység és a szegények
gondozása.
Ez az, amit Jézus Nikodémusnak elmagyarázott: ez jelenti azt, hogy
„felülről újjászületünk” (vö. Jn 3,1-21). Mert egyedül csak a Szentlélek teheti ezt
meg. Ez a Szentlélek műve. Az egyház a Szentlélek műve. A Szentlélek alkotja meg az
egységet. A Szentlélek késztet a tanúságtételre. A Szentlélek tesz szegénnyé, mert
Ő a gazdagság és arra késztet, hogy gondoskodjunk a szegényekről.
A Szentlélek
segítsen mindnyájunkat, hogy ezen az úton haladjunk, újjászületve a keresztség erejében
– fejezte be kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa.