„A szentek nem azt kérik tőlünk, hogy tapsoljunk nekik, hanem azt, hogy kövessük példájukat” – Angelo Comastri bíboros homíliája

Szent II. János Pálnak erre a buzdítására emlékeztetett Ferenc pápa vatikánvárosi helynöke, Comastri bíboros azon a szentmisén, amelyet április 28-án, hétfőn délelőtt mutatott be a lengyel zarándoknak a Szent Péter téren. A mintegy 80 ezer hívő között magyar csoportok is jelen voltak. Zászlóik elvegyültek a Lengyelország számos városából érkezett hívek piros-fehér lobogói között.

A vasárnapi „soha nem látott” nap után a hívek tízezrei tértek vissza a Szent Péter térre, hogy ismét átérezzék a 24 órával azelőtti esemény rendkívüli hangulatát. A bazilika homlokzatáról a két szent pápa képe továbbra is mosolyogva tekint a téren hullámzó sokszínű tömegre, amely azért gyűlt össze, hogy hálát adjon az Úrnak az életszentség ajándékáért, amely megújítja az egyház életét.

A lengyel hívek Stanisław Dziwisz bíboros, Szent Karol Wojtyła krakkói érsek utóda, egykori magántitkára vezetésével érkeztek Rómába. A szertartás elején a bíboros érsek a következő üdvözlettel fordult a jelenlévőkhöz:

„Három évvel ezelőtt, május 2-án, II. János Pál boldoggá avatása másnapján ugyanitt, a Szent Péter téren hálaadó szentmisét mutattunk be azért, hogy az Egyház új boldoggal ajándékozott meg bennünket. Ma még nagyobb örömünk és hálánk: tegnap a szentek sorába iktattak két boldog pápát. Az első XXIII. János, olasz föld szülöttje, aki a „jó pápa” címet érdemelte ki. Ő hirdette meg egy fél századdal ezelőtt a II. Vatikáni Zsinatot. A második új szent, II. János Pál lengyel föld szülöttje, az Isteni Irgalmasság pápája, aki a gyakorlatba átvitte a zsinat döntéseit és átvezette az Egyházat a keresztény hit harmadik évezredébe. Hálát adunk a két lelkipásztor rendkívüli tanúságtételéért, szeretetéért és szolgálatáért. Az ő szeretetükben és szolgálatukban megvalósult Isten Jeremiás próféta által küldött ígérete: „Szívem szerinti pásztort adok nektek.” (Jer 3, 15) E kettős ajándékért szívből köszönetet mondunk Szentatyánknak, Ferenc pápának is, mivel pápasága első évében elhatározta két elődje szentté avatását, amelynek időpontját Irgalmasság vasárnapjára tűzte ki. Köszönetet mondunk XVI. Benedek pápának is mindazért, amit az egész Egyház számára oly fontos ügyért tett.

Dziwisz bíboros még a jelen levő lengyelek, és főleg az olasz, valamint a lengyel püspöki kar nevében köszönetet mondott a Szentszéknek, a Szentté avatási kongregációnak a különböző vatikáni szerveknek, a római polgári hatóságoknak az ünnepség megszervezéséért és lebonyolításáért. Karol Wojtyła távoli országból érkezett Rómába és Olaszország második hazája lett. Ma Szent II. János Pál az égből biztosan megáldja Itáliát, miként Lengyelországot és az egész világot. Szívébe zárt minden nemzetet, kultúrát és nyelvet”.

A szertartáson, amelyen krakkói kórus énekelt, Comastri bíboros homíliájában hangsúlyozta Szent II. János Pál rendkívüli tanúságtételét a hitről: a hit sziklája volt, bátran védelmezte Isten családra vonatkozó tervét, az emberi életet a kiselejtezés és az önzés kultúrájával szemben. Hallatta a társadalomból kirekesztettek hangját, hirdette életével a papi hivatás szépségét, hagyta, hogy Mária vezesse a hit útján. Úgy tudott beszélni az ifjú szívekhez, mint egy valódi apa, őszinte nevelő.

Angelo Comastri bíboros felidézte 2005. április 8-át, Karol Wojtyła temetésének napját, amikor a szél párbeszédet folytatott a pápa koporsójára helyezett evangéliumos könyv lapjaival.

„Abban a percben feltettük a kérdést: Ki volt II. János Pál? Miért szerettük őt annyira? A láthatatlan kéz, amelyik az evangéliumos könyvet lapozgatta, mintha ezt mondta volna: A válasz az evangéliumban van. II. János Pál élete folyamatos engedelmesség volt Jézus evangéliumának: ezért szerettétek őt annyira – mondta nekünk a szél. Életében felismertétek az örök evangéliumot, amely világosságot és reményt adott a keresztényeknek nemzedékről nemzedékre” – mondta a pápa vatikánvárosi helynöke, majd így folytatta:

„Ma tudjuk, hogy az akkori előérzetünk sugallat volt, mert az egyház, Ferenc pápa révén elismerte II. János Pál életszentségét”. Comastri bíboros azért fohászkodott az új szenthez, hogy imádkozzon az egyházért, amelyet annyira szeretett: ne féljen attól, hogy bátran előre haladjon a Jézushoz való hősies hűség ösvényén.

(vm-szf)