Gondolatok Virágvasárnapra - P. Szabó Ferenc elmélkedése

„A fényes Isten-arcot vér s fájdalom fedi…” Virágvasárnappal megkezdődik nagyhét, a készülődés hitünk központi eseményére, a húsvéti misztérium: Jézus kereszthalála és feltámadása ünneplésére. Jézus áldott, üdvösséget hozó szenvedéséről elmélkedve, együtt érzünk a nagy Szenvedővel, de ugyanakkor tudatában vagyunk annak, hogy nagypéntekkel nem fejeződött be Jézus története: hiszen az Úr “harmadnapon feltámadt! Ferenc pápa figyelmeztetett az Evangélium öröméről írt buzdításában (6.pont): “Vannak keresztények, akiknek látszólag nagyböjti stílusuk van, húsvét nélkül.” A pápa nem feledkezik meg arról, hogy életünkben vannak kemény pillanatok, testi-lelki szenvedés érhet bennünket és szeretteinket, de ha hiszünk, az ilyen megpróbáltatások közepette is tudatosítsuk: Atyánk, aki egyszülött Fiát adta értünk, végtelenül szeret minket, és ha Reá hagyatkozunk, feléled szívünkben a reménység. “Az Istent szeretőknek minden a javukra válik”, ahogy Szent Pál hirdeti a Rómaiaknak (8, 28) “Omnia cooperantur in bonum…” Szent Ágoston hozzáfűzte: “Etiam peccata…”, még a megbánt bűnök is, mert a bűnbánatban és a bűneink bevallásában Isten végtelen irgalmával találkozunk.

Ismét csak Ferenc pápát idézzük (EG 5): “Az evangélium, melyben dicsőségesen ragyog Krisztus keresztje, nyomatékosan meghív az örömre. (…) Amikor Jézus megkezdi szolgálatát (keresztelő) János felkiált: ‘Az öröm most teljes lett’ (Jn 3, 29) Maga Jézus ’kitörő örömmel dicsőítette Istent a Szentlélekben’ (Lk 10,21). Üzenete az öröm forrása. (…) A mi keresztény örömünk az ő túláradó szívének forrásából fakad. A tanítványoknak ezt ígéri: ‘Szomorkodtok, de szomorúságotok örömre változik’ (Jn 16, 20) Majd hozzáteszi: ‘Viszontlátlak benneteket, s akkor majd örül a szívetek, és örömötöket nem veheti el tőletek senki.’ (Jn 16, 22). Amikor meglátták a Feltámadottat, ‘öröm töltötte el’ a tanítványokat (Jn 20, 20).

Egy régi himnuszban az Egyház ezt énekli: “Regnavit a lingo Deus”, Isten a keresztfáról uralkodik. Egyik ismert népénekünk szólalt meg elmélkedésünk elején: szövegét Rosty Kálmán jezsuita költő írta. A második versszakot hallják befejezésül:

„Ó Isten Egyszülötte, mindenható Király…”