Kreativitással és a fantázia szabadságával fogadjátok a jövő kihívásait!
– Jánosi Dalma, a
Pápai Gergely Egyetem hallgatója mondja el élményeit a pápai audienciáról
Nagy
örömmel fogadtuk a hírt, hogy Ferenc Pápa személyesen szeretne találkozni a Pápai
Gergely Egyetem tanáraival és diákjaival. A nagy pillanat perceiben heves szívdobogással
vártuk a Szentatya szavait. A Szentatya megérkezését megelőző órákban a különböző
nemzetiségű kollégiumok kórusai a világ legtávolabbi zenei világát és vallások dallamait
idézték fel. (Később imádsággal és a Szentlélek segítségül hívásával hangoltuk rá
szívünket e csodálatos kegyelem befogadására.) Kitörő tapssal és ujjongással fogaduk
Ferenc pápa megjelenését a VI. Pál teremben. (Ő először a jelen lévő bíborosokat és
püspököket köszöntötte, majd a Pápai Gergely Egyetem rektorát végül pedig testvéri
öleléssel üdvözölte Adolf Nicolas jezsuita generálist.)
Feszülten figyeltük
a Szentatya kezdetben formális szavait. Ezúttal, is mint sok más alkalommal komoly
és mélyreható szavaival szinte tükröt mutatva tárta elénk azokat a veszélyeket, amikkel
egy klerikális magatartású keresztény találkozhat. Szavai bár kemény tónusúak voltak,
de mindig szeretetteljes tartalommal bírtak. Első gondolati a kreativitásra és a fantázia
szárnyalására irányították figyelmünket, hiszen a jövő újdonságait nyitott szívvel
kell fogadnunk ahhoz, hogy a mai társadalom valóságának megfelelően tudjunk válaszolni
a kor kihívásaira.
Ferenc pápa atyai útmutatással figyelmeztetett, hogy
tanulmányaink soha ne legyenek öncélúak, hanem mindig szorosan a hitben gyökerezzenek,
és mindig intenzív lelki élet gazdagítsa. Fáradozásaink annak mértékében lesznek gyümölcsözőek
és mások számára is termékenyek, minél szorosabban éljük meg a Jézussal való belsőséges
kapcsolatunkat. Mert ő a központ. Mindig Jézus álljon életünk középpontjában. Csak
az evangélium hermeneutikájában érthetjük meg a modern társadalmat és annak emberét.
A Szentatya ez alkalommal is bátorított arra, hogy filozófiai és teológiai
tanulmányaink sose maradjanak zárt falak mögött, vagy laboratóriumi körülmények között,
hanem gondolataink mindig legyenek nyitottak Isten meglepetéseire. Ez vonatkozik a
lelkiségünkre is, amit csak alázattal, térden állva érdemes és kell megélnünk. Figyelmezetett
azokra a valós veszélyekre, hogy ha életünk és tevékenységeink nem Isten igazságosságára
irányulnak, akkor könnyen öntetszelgésbe és visszataszító magatartásokba torkollhatnak,
amelyek elidegenítik az Istent kereső tiszta szívű embereket.
A Szentatya
nagyon kedvesen hangsúlyozta, hogy ne feledjük, hogy a tanulmányainkat a közösségi
élet teszi gazdaggá, termékennyé és örömtelivé.
(Szeretetteljes szavai befejeztével
közös imára hívott, majd Mária Bölcsesség Széke és Loyolai Szent Ignác oltalmába ajánlotta
a Pápai Gergely Egyetem tanárait, diákjait és munkatársait.)
Búcsúzásként kérte
hogy imádkozzunk a Szűzanyához, hogy megtartsa őt pápai küldetésében.
Ferenc
pápa beszéde lezárása után először személyesen fordult a hivatalos küldöttséghez,
majd szabadon, majdnem egy órát időzött a diákok között, és kézszorítással, öleléssel,
közös fotókkal tette felejthetetlenné a személyes találkozást. Az volt a benyomásom,
hogy szinte nehezére esett megválni az ünneplő diákoktól, akik remegve várták érintését,
a szív mélységéig hatoló pillantását.