Az imádság harc Istennel, amely megváltoztatja a szívünket – mondta csütörtöki homíliájában a Szentatya

Az ima harc Istennel, amit szabadon és kitartóan kell folytatnunk, mint egy őszinte baráti párbeszédet. Ez az imádság megváltoztatja a szívünket, mert általa jobban megismerjük, milyen valójában Isten – így foglalhatjuk össze Ferenc pápa szentbeszédének lényegét, amelyet a csütörtök reggeli szentmisén mondott a vatikáni Szent Márta-ház kápolnájában.

Mózes és Isten párbeszéde a Sínai-hegyen - ez állt a Szentatya homíliájának középpontjában. Isten meg akarja büntetni népét, mert aranyborjút emelt és bálványként imádta azt. Mózes erőteljesen imádkozik az Úrhoz, hogy gondolja meg magát. Ez az imádság egy igazi harc Istennel – állapította meg a pápa. A nép vezetőjeként harcol, hogy megmentse népét, amely Isten népe. Mózes szabadon beszél az Úr előtt és ezzel megtanítja nekünk, hogyan imádkozzunk félelem nélkül, szabadon, kitartóan. Mózes kitartó, bátor. Az imának pedig egyben alkudozásnak is kell lennie Istennel, amelyben érvelünk. Mózes végül meggyőzi Istent, és az olvasmányból megtudjuk, hogy az Úr megengesztelődött és nem tette meg azt a rosszat, amelyet népe ellen mondott (vö. Kiv 32,14). A pápa ekkor föltette a kérdést: „De mi változott meg itt? Az Úr meggondolta magát? Én úgy gondolom, hogy nem:

Mózes változott meg, mert azt hitte, hogy az Úr elpusztította volna népét. Ekkor emlékezetében fölidézi, hogy milyen jó volt az Úr népéhez, kiszabadította az egyiptomi fogságból és egy ígérettel vitte előre. Ezekkel az érvekkel igyekszik meggyőzni Istent, de eközben rátalál népe emlékezetére és Isten irgalmasságára. Mózes félt, de végül Isten irgalmasságával a szívében jött le a hegyről. Isten megbocsát. Visszavonja döntését. Atyaként viselkedik”.

Többé-kevésbé tisztában volt mindezzel Mózes, de az imádságban talált rá újra. És ezt teszi velünk is az imádság: megváltoztatja a szívünket – magyarázta Ferenc pápa.
„Az ima megváltoztatja a szívünket. Segít jobban megérteni, milyen a mi Istenünk. Ezért hát fontos, hogy beszéljünk az Úrral, de nem üres szavakkal, hanem a valóságot bemutatva: Nézd, Uram, ez a gondom a családban, a gyerekemmel, ezzel, azzal kapcsolatban… Mit lehet tenni? Nézd, nem hagyhatsz így engem! Ez az imádság! És igen, ez az imádság időigényes” – fűzte hozzá a Szentatya.

„Úgy kell beszélnünk Istenhez, mint ahogy Mózes tette: szemtől szembe, akár egy baráttal. Szabadon, kitartóan, érvekkel alátámasztva imádkozni. Kicsit meg is lehet dorgálni az Urat: De hát te ezt ígérted nekem és nem tetted meg… - így, ahogy egy baráthoz beszél az ember. Meg kell nyitni a szívünket ennek az imádságnak. Ezáltal jobban megismerjük az Urat és megerősödünk.

Az Úr adja meg mindnyájunknak a kegyelmet, ugyanis az ima kegyelem. A Szentlélek tanítson meg minket imádkozni, ahogy Mózes tette, alkudozni Istennel, szabad szellemben, bátran. A Szentlélek, aki mindig jelen van imáinkban, vezessen minket ezen az úton” – fohászkodott végül csütörtöki homíliája végén Ferenc pápa.


(gá)