Ferenc pápa: A betegekkel foglalkozók számára „nagy iskola” Jézus szenvedése. II. János Pál pápa élő tanúságot tett a szenvedés keresztény értelméről

Nincs olyan betegség vagy testi-lelki szenvedés, amelyben ne ismerhetnénk föl az emberi élet szent értékét és Krisztus szenvedésének jelét, amely arra ösztönöz, hogy szeretettel gondoskodjunk a szenvedőkről, megvédve méltóságukat. Ferenc pápa ezt hangsúlyozta beszédében, amelyet az Egészségügy Pápai Tanácsa plenáris ülésének tagjaihoz intézett. Mintegy nyolcvanan vettek részt a pápai audiencián, amelyre hétfőn délben került sor az Apostoli Palota Kelemen termében.

A szenvedésben senki sincs egyedül, mert Isten irgalmas szeretetében az ember és az egész világ iránt magához öleli a legembertelenebb helyzeteket, amelyekben a Teremtő képe homályosan vagy eltorzultan jelenik meg az emberekben. Így volt Jézus szenvedésében is. Ő valamennyi emberi szenvedést, szorongást, fájdalmat magára vett szeretetből, pusztán azért, hogy közel legyen hozzánk, hogy velünk legyen.

Jézus szenvedésében találja a legnagyobb iskolát az, aki a beteg és szenvedő testvérek szolgálatának akarja szentelni magát – mondta Ferenc pápa. A szenvedővel való testvéri együttérzés megnyit bennünket az emberi élet igazi szépsége előtt, amely magában foglalja a törékenységet is. Az élet megóvásában és előmozdításában – annak minden egyes szakaszában – fölismerhetjük minden ember méltóságát és értékét a fogantatástól egészen a halálig.

Ferenc pápa beszédében emlékeztetett II. János Pál 30 évvel ezelőtti, Salvifici doloris – k. levelére, amely a szenvedés értelmének keresztény távlataira mutatott rá. Boldog II. János Pál pápa élete végén példás tanúságot tett erről a tanításról, élő tanító volt, akit emberek millióinak szeretete és tisztelete övezett. Példája és tanítása követendő a mai napig – mutatott rá Ferenc pápa, aki végül arra buzdította az Egészségügy Pápai Tanácsa plenáris ülésének tagjait, hogy mindennapi szolgálatuk végzése közben mindig ismerjék föl Krisztus testét a szegényekben, a szenvedőkben, a gyermekekben – még a nem kívántakban is, a fizikai vagy szellemi fogyatékkal élőkben és az idősekben.

(gá)