"A Jézussal való találkozás megváltoztatja az életünket: az irgalmasság nagyobb, mint az előítéletek" - a pápa vasárnapi Úrangyala imádsága

„Az Úr nagyobb az elõítéleteknél” – állapította meg Ferenc pápa március 23-án, vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozása elõtt mondott beszédében. Elmélkedését a napi evangéliumi szakasznak szentelte (Jn 4,5-42), amely Jézus és a szamariai asszony találkozásáról szól. A pápa hangsúlyozta, hogy mindnyájan az irgalmasság élõ vizét keressük és hozzátette: Nagyböjt alkalmas idõszak arra, hogy önmagunkba tekintsünk. Jézus gesztusa leküzdötte az ellenségeskedés határait, az asszonnyal folytatott párbeszéde megdöntötte a nõkkel szembeni elõítéleteket – ezekkel a szavakkal foglalta össze Ferenc pápa Jézus és a szamariai asszony találkozását Jákob kútjánál.

Az asszony minden nap elment Szamaria Szikar városában a kúthoz, hogy onnan vizet merítsen. Egy nap ott találta Jézust, aki elfáradva az úttól (Jn 4,6) így szólt hozzá: „Adj innom!” (7). Ezáltal túljutott az ellenségeskedés határain, amelyek Júdea és Szamaria lakói között fent álltak, és megdöntötte a nõkkel szembeni elõítéleteket. Jézus egyszerû kívánságát õszinte párbeszéd követi, amely révén Jézus nagy tapintattal belép egy olyan személynek a legbensõbb világába, akivel a társadalmi szokások szerint még szóba sem állhatott volna. Jézus azonban megteszi ezt! Jézus nem fél. Jézus, amikor találkozik valakivel, közelít hozzá, mert szeret. Mindnyájunkat szeret. Soha nem torpan meg senki elõtt elõítéletek miatt. Jézus a személyt elõbbre valónak tekinti, mint helyzetét, nem ítéli meg, hanem érezteti vele, hogy figyelmet, elismerést érdemel.

Ezáltal a személyben felébreszti azt a vágyat, hogy túlhaladjon a mindennapok megszokott rutinján. Jézus nem annyira vízre volt szomjas, mint arra, hogy találkozzon egy kiszáradt lélekkel. Jézusnak szüksége volt arra, hogy találkozzon a szamariai asszonnyal, hogy megnyithassa számára szívét: inni kér tõle, hogy rámutasson magának az asszonynak a bensõ szomjúságára. Az asszonyt mélyen megérinti ez a találkozás: Jézushoz intézi azokat a mélyenszántó kérdéseket, amelyek mindnyájunkban jelen vannak, de gyakran nem veszünk tudomást róluk. Nekünk is annyi kérdésünk lenne, de nincs hozzá bátorságunk, hogy Jézushoz forduljunk velük!

Nagyböjt, kedves testvérek – folytatta beszédében Ferenc pápa – alkalmas idõszak arra, hogy magunkba tekintsünk, hogy felszínre hozzuk leghitelesebb spirituális szükségleteinket és segítséget kérjünk az Úrtól az imában. A szamariai asszony példája arra szólít fel bennünket, hogy így fejezzük ki kérésünket: „Jézus, adjál nekem abból a vízbõl, amely örökre oltja szomjamat!” Az evangélium elbeszéli, hogy a tanítványok csodálkoztak, hogy Mesterük beszélt azzal a nõvel. Az Úr azonban nagyobb az elõítéleteknél, ezért nem félt attól, hogy megálljon és beszéljen a szamariai asszonnyal: az irgalmasság nagyobb, mint az elõítélet. Ezt jól meg kell tanulnunk! Az irgalom nagyobb az elõítéletnél és Jézus olyannyira irgalmas!

A kút melletti találkozásnak az lett az eredménye, hogy az asszony teljesen megváltozott: „otthagyta edényét” (28), amellyel a vízért jött, a városba sietett és elmesélte rendkívüli tapasztalatát. „Találkoztam egy emberrel, aki elmondott nekem mindent, amit cselekedtem. Vajon nem õ a Messiás?” Lelkes volt. Elment vízért a kúthoz és egy másfajta vizet talált, az irgalmasság élõ vizét, amely az örök életre szökellõ vízforrás. Megtalálta a vizet, amelyet mindig keresett! Elsiet a faluba, abba a faluba, amely megrótta, amely elítélte és visszautasította és bejelentette, hogy találkozott a Messiással: valakivel, aki megváltoztatta életét. Mert minden találkozás Jézussal örökre megváltoztatja életünket. Egy lépés elõbbre, közelebb az Úrhoz. És így minden találkozás Jézussal megváltoztatja életünket. Ez mindig így van – hangsúlyozta Ferenc pápa.

Ebben az evangéliumi szakaszban mi is megtaláljuk az ösztönzést arra, hogy „ott hagyjuk edényünket” – ami mindazt jelképezi, ami látszólag fontos, de ami értékét veszíti Isten szeretetével szemben. Mindnyájunknak van több ilyen edényünk. Felteszem nektek – és magamnak is – a kérdést: „Melyik a te bensõ edényed, amelyik rád nehezedik és eltávolít Istentõl?” Tegyük félre egy kicsit ezt az edényt és szívünkkel meghalljuk Jézus szavát, aki felkínál nekünk egy másik vizet, amely az Úrhoz közelít bennünket.

Arra kaptunk meghívást, hogy ismét felfedezzük keresztény életünk jelentõségét és értelmét, amely a keresztséggel kezdõdött, és mint a szamariai asszony, tanúságot tegyünk testvéreinknek. Mirõl? Az örömrõl! Tegyünk tanúságot a Jézussal való találkozás örömérõl, mert minden találkozás Jézussal megváltoztatja életünket. Minden találkozás Jézussal, örömmel tölt el bennünket, azzal az örömmel, amely belülrõl jön. Ilyen az Úr. Mondjuk el másoknak, hogy az Úr milyen sok csodálatos dolgot mûvel szívünkben, amikor van bátorságunk ahhoz, hogy félretegyük edényünket - fejezte be a vasárnap déli Úrangyala elõtt mondott beszédét Ferenc pápa.

(vm)