Találkozások Jézussal – P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése nagyböjt harmadik vasárnapjára

János evangélista hosszan, részletesen beszéli el Jézus találkozását Jákob kútjánál a szamariai asszonnyal, akinek beszélgetésük során felfedi messiási mivoltát. A Mester megszomjazott, vizet kér a kúthoz érkező, a zsidók által idegennek tartott, feslett életű asszonytól.

Igazában az Üdvözítő maga nyitja meg a hit kegyelmének élő vízforrását az asszonynak, és mindazoknak, akik nyilvános működése során találkoznak vele: az első apostoloknak, a vakoknak és bénáknak, akiket meggyógyít, Simon farizeusnak, Mária Magdolnának, az emmauszi tanítványoknak. És felkínálja ma is az igazságot keresőknek, nem hívőknek, de nekünk hívőknek is az örök életre szökellő vizet, amely kereszten átszúrt Szívéből fakadt, miután feltámadott, és elküldte Szentlelkét, aki által kiárad szívünkbe Isten szeretete.

Húsvétra készülve visszagondolhatunk Jézussal, Istennel való találkozásainkra: Lehet ez a gyermek első áldozása, egy lelkigyakorlatos élmény, Isten megbocsátó szeretetének megtapasztalása a szentgyónásban, a szépség és a szerelem elragadtatása, amely a Teremtőhöz emeli a lelket, vagy egy hitelesen keresztény, szent személlyel, pappal vagy világi nővel-férfivel való találkozás, mert a szentek Isten hathatós tanúi a földön.

„Ha ismernéd Isten ajándékát!...” Isten kegyelmi ajándékát kell jobban megismernünk, és a feltámadt Jézus Lelke által adott, örök életre szökellő vízforrásból kell merítenünk, hogy új életet éljünk. „Azok, akik ebből a vízből isznak, nem szomjaznak többé…” Az élő víz ott található a kegyelmi életet élő emberben. Bár a mély forrás felszínét - a szabad ég alatt - sokszor tört gallyak, korhadó levelek lepik el, de a romlás rétege alatt a víz kristálytiszta: itt ragyog az isteni fény, amelyben az egész teremtés fürdik: „Őbenne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.”(Jn 1,4)

Adjunk hálát adunk a hit kegyelméért, és kérjük Jézust: adjon saját Lelkéből, hogy - Szentlelke élő vizéből merítve - mi is tiszta források legyünk az Igazságot szomjazó embertestvérek számára.

Halász Piusz fohászával zárjuk elmélkedésünket:

„Ó, jöjj, lilába öltözött bűnbánat, jöjj, pálmát lengető remény, jöjj szárnyaló szeretet és fényben fürdő tiszta hit! Áradjon a lelkemben a kegyelem gazdagsága, ne legyen unalmas az ima, füstölgő mécses a hitem, üres mellverés a bűnbánatom. Jöjjetek élő vizek, árasszátok el a lelkemet, töltsétek be szívemet, hogy a pusztában szomjan ne vesszem!”

(Jn 4, 5-42)