Egy év Ferenc pápával – az egyház kinyitotta kapuit

2013. március 13-án, pontosan egy évvel ezelőtt választották meg Péter székébe Jorge Mario Bergoglio bíborost, Buenos Aires érsekét. Megkezdődött tehát Péter 266. utódának pápasága, egy hónappal azt követően, hogy előde, XVI. Benedek bejelentette történelmi lemondását, mely által addig elképzelhetetlen gesztusra került sor. A választás évfordulója alkalmából a Vatikánban ma munkaszüneti napot tartanak, kivéve a Vatikáni Rádiót. Maga a Szentatya a lehető legszebb módon ünnepli megválasztását, a Róma melletti Aricciában egy szerzetesházban nagyböjti lelkigyakorlaton vesz részt a római kúria bíborosaival és püspökeivel együtt.

Ferenc lehengerlő pápasága a világ legnormálisabb „Jó esetét kívánok” köszöntésével kezdődött. Jorge Mario Bergoglio mindjárt azt akarta jelezni, hogy az evangéliumi egyszerűség, az alázat, a hétköznapi reformját akarja követni, amely meglepett és megdöbbentett egyszerre. Az új pápa első gesztusai – az első, aki Assisi Szegénykéjének nevét választotta, az első jezsuita, az első latin-amerikai – felborította azt, ami addig a megszokott volt. Első megjelenésekor a Szent Péter bazilika loggiáján, meghajolt és kérte magára az egybegyűlt hatalmas embersereg imáit és áldó közreműködését. Péteri szolgálata elsőként meghirdetett programja az volt, hogy a püspök és a nép együtt legyenek. Róma új püspöke úgy képzeli el az egyházat, mint amely „halad, épít és gyóntat”, amint azt megválasztása másnapján első pápaként bemutatott szentmiséjén megfogalmazta a Szixtusz-kápolnában.

Az új pápa szegény egyházra gondol. Ezt pedig a VI. Pál teremben egybegyűlt több ezer újságírónak mondta, amikor felfedte névválasztásának indítékát. „Ne feledkezzél el a szegényekről” – a konklávén mellette ülő barátja, Hummes bíboros szavaira emlékezett. „Ez a szó behatolt ide” - mutatott a szívére a pápa. „A szegényekről pedig mindjárt Assisi Szent Ferenc jutott eszembe. Aztán a háborúkra gondoltam…és arra, hogy Ferenc a béke embere volt. Ferenc olyan ember, aki szereteti és védelmezi a teremtést… Mennyire szeretném ha az egyház szegény lenne a szegényekért” - hangzottak fel az azóta oly jól ismert, világhírűvé vált szavak az új pápa ajkáról.

Ferenc pápa a szegénység mellett tette le voksát, ezt tanúsítja az a mértékletesség is, amellyel lakhelyét kiválasztotta. Nem akart a szépséges, pompás Apostoli Palotában lakni, hanem egyszerű kis lakosztályt választott a Vatikánban dolgozó prelátusok házában, a Szent Márta házban. Néhány nappal megválasztása után a vasárnapi Úrangyala imádság alkalmával folytatta pápasága terveinek feltárását. A Szent Péter téren, ahol soha nem látott tömeg gyűlt egybe a mindig megbocsátani kész Isten szeretetére emlékeztetett. Isten soha nem fárad bele abba, hogy megbocsásson nekünk embereknek, hanem inkább olykor mi vagyunk azok, akik megunjuk azt, hogy bocsánatot kérjünk.

Március 24-én, Virágvasárnap ezt mondta a fiataloknak: Ne engedjétek meg senkinek, hogy elrabolják tőletek a reményt, a Jézus által adott reménységet.” Első plébániai látogatásai egyházmegyéjében a külvárosokba vezetnek. Az evangélium nem maradhat elzárva egy-egy közösségbe. El kell jutnia a perifériákra, az életek perifériáira, oda, ahol a legnagyobb a szenvedés – figyelmeztet a Szentatya. Ki kell lépnünk saját magunkból, a hit elfásult, szokványos megéléséből, meglepetésekre, kreativitásra van szükség. Az új pápa Istene a meglepetések Istene, Loyolai Szent Ignác tanítása szerint, „Deus semper major”. Végülis XVI. Benedek pápa lemondása is óriási meglepetés volt egyház számára, amely új lehetőségeket nyitott meg. A konklávé után sokan aggódva kérdezték: hogyan fog a két pápa egymás mellett élni, olyan helyzetben, amely totálisan újat hozott az egyház történelmében. A félelmeket azonban csodálatos módon mindjárt eloszlatta Péter két utódának baráti ölése Castel Gandolfóban, március 23-án. „Testvérek vagyunk” – suttogták egymásnak mielőtt együtt letérdeltek imára a kápolna oltára előtt. Ez az egyedülálló kapcsolat Ferenc pápa első enciklikájával folytatódik. A Lumen Fidei befejezi azt a munkát, amelyet az emeritus pápa kezdett el lemondása előtt.

Ferenc pápa, akit sokan a gyöngédség apostolának neveznek, valójában rendkívül határozott tud lenni abban, amit a püspököktől és a papoktól elvár. Azt kéri tőlük, hogy küzdjenek a gondjaikra bízott népért. Legyenek „bárány szagú” lelkipásztorok, vigyázzanak a nyájra, hogy egyetlen bárány se tudjon elveszni. „Ezt kérem tőletek, legyetek bárány szagú pásztorok a nyáj körében, emberhalászok”. Ferenc pápa egyházában az ajtó mindig nyitva áll az emberek előtt. Nemcsak azért, hogy bárki beléphessen a templomok és a plébániák kapuin, hanem azért is, hogy Jézus kiléphessen az emberek közé, az utcára.

Ferenc pápa világos egyszerű, ám mély tartalmat hordozó szavai, amelyek közvetlenül a mindennapi életből fakadnak, megdobogtatják milliók szívét és nemcsak a hívők emberekét. Ferenc a találkozás kultúráját gyakorolja. Megöleli az időseket, a betegeket, nem zárkózik el a fényképező gépek villanásai elől, kávét iszik a brazíliai barakk negyed lakosaival. Amint az első interjúban mondta a Civiltà Cattolica jezsuita magazinnak, úgy gondol az egyházra, mint egy front-kórházra, melynek küldetése, hogy gyógyítsa azokat, akik a mai világ sebeit hordozzák magunkban, testükben és lelkükben. Ezért utazott Lampedusa szigetére, ahová a föld déli szegény féltekéjéről érkeznek tömegesen ha közben nem fulladnak a tengerbe a jobb életkörülményeket kereső szerencsétlen emberek. A tenger áldozataira emlékezve ezt mondja: „Elsiratta-e valaki ezeknek a testvéreknek a halálát…a fiatal anyukákat gyermekeikkel együtt…Ezeket a férfiakat, akik valamivel többet akartak, hogy el tudják tartanai családjukat…A közöny globalizációja elvette tőlünk a sírni tudás képességét.”

2013. szeptember 22-én szardíniai látogatása során a pápa olyan kérdést érintett, amely korunk egyik legnagyobb tragédiája, a munkalehetőségek hiányát. „Munka, munka, munka. A munka méltóságot jelent, azt, hogy megkeressük a mindennapi kenyeret, a munka szeretet jelent.”

Brazíliai útjáról visszatérőben a pápa a repülőgépen interjút adott. Nem zárkózott el semmitől, a legkényesebb kérdésektől sem. Választ adott az un. „meleg-lobbyval”, az elváltak és az áldozás, valamint a IOR és az egyház központi kormányzása reformjával kapcsolatos kérdésekre. Ez utóbbi kihívásra azzal akar válaszolni, hogy az öt földrészt képviselő 8 bíborosból álló tanácsot hozott létre. A reform körébe tartoznak azok a szentmisék is, amelyeket reggelenként a Szent Márta házban mutat be Ferenc pápa. Az ott elhangzott gondolatait a Vatikáni Rádió tovább adja az egész világnak. Ezek a homíliák alkotják Róma püspöke lelkipásztori elgondolásának vezérfonalát, azokkal a beszédekkel együtt, amelyeket szerdánként az általános kihallgatások alkalmával tart A Nobel Béke-díjra javasolt pápa imatalálkozót hirdetett meg Szíria békéjéért, amelyhez minden vallás képviselői csatlakoztak. Az Evangelii Gaudium apostoli buzdítás teljes erővel vallja, hogy az egyenlőtlenség erőszakot vált ki és hogy a pénznek nem kormányoznia kell, hanem szolgálnia.

A február végén tartott bíborosi konzisztóriumon így szólította meg az új bíborosokat: „A bíboros az egyházba lép be, nem pedig uralkodó házba. Segítsük egymást kölcsönösen és kerüljük el, hogy uralkodóházi szokásokat vegyünk fel, mint rivalizálás, fecsegés, csoportokra szakadás, előnyök keresése. A mi nyelvezetünk legyen az, ami az evangéliumé: igen, igen, nem, nem. Magatartásunk mértéke pedig legyen a nyolc boldogság, utunk az életszentség.”

Ferenc pápa szolgálatának első 12 hónapját világszerte a mérhetetlen népszerűség jellemezte olyan környezetben is, amely távol áll az egyháztól. A pápa mindenki elé az irgalmas szamaritánus alakját állította és ő az első aki ezen az úton jár. Isten neve az irgalmasság – üzeni minden embernek Ferenc pápa, akit pontosan egy évvel ezelőtt választottak meg Péter utódának. Ma az egész világ hallgathatja ezt a szót Ferenc pápa ajkáról.
(ik)