„Egy hétköznapi ember vagyok” – olasz napilap interjúja Ferenc pápával

Március 5-én a „Corriere della Sera” c. olasz napilap hosszú interjút tett közzé, amelyet az újság főszerkesztője, Ferruccio de Bortoli készített a Szentatyával péteri szolgálata megkezdésének közelgő első évfordulója alkalmából. A beszélgetésből kiderül: a pápa nem szereti, ha szupermenként vagy egyfajta sztárként tekintenek rá, mert hétköznapi ember, aki „nevet, sír, nyugodtan alszik, barátai vannak, mint minden normális embernek”. „Nem szeretem az ideológiai értelmezéseket, a Ferenc pápa körül kialakult egyfajta mitológiát” – fejti ki Bergoglio pápa az interjúban, amelynek most első részét ismertetjük.

Egy év telt el azóta az egyszerű „jó estét kívánok” óta, amely az egész világot meghatotta – kezdi cikkét a „Corriere della Sera” c. olasz napilap főszerkesztője. A Szent Márta-ház egyik kis fogadótermében vár Ferenc pápára, hogy magnószalagra rögzítse a hamarosan megkezdődő beszélgetést. Az elmúlt 12 hónap rendkívül intenzív volt az egyház életében; Ferenc pápa számos újdonságot vezetett be, lelkipásztori újításai mély nyomokat hagytak a világ közvéleményében. A szép tavaszi napon a kis szobából csak a római azúrkék égboltnak egy pici csücske látszódik egy udvarra néző ablakon keresztül. A pápa egyszer csak váratlanul felbukkan egy ajtó mögül, arca kisimult, mosolygós. Szórakoztatja a sok magnó, amit az újságíró – ahogy ő maga mondja – aggkori szenilitás miatt – helyezett el az asztalra. „Működnek?” – kérdezi a pápa. Majd a mérleg szót hallván kifejti: nem szeret mérleget készíteni. Minden kéthétben gyóntatójának készít csak mérleget.

Az első kérdés így hangzik:

K: - Ön, Szentatya, időnként telefonál annak, aki segítséget kér. Néha nem is hiszik el, hogy valóban Ön telefonál.

Válasz: - Igen, volt már ilyen. Amikor valaki hív, azt azért teszi, mert szüksége van arra, hogy beszéljen, hogy kérdezzen, hogy tanácsot kérjen. Buenos Aires-i papként ez könnyebb volt. Számomra megmarad ez a szokás. Egy szolgálat. Érzem legbelül. Természetesen most nem olyan könnyű, mivel olyan sokan írnak nekem.

K: - Van olyan kapcsolat, találkozás, amelyre különösen szívesen gondol?

V: - Egy 80 éves özvegyasszony, aki elveszítette a fiát. Írt nekem. Havonta egyszer felhívom. Ő boldog. Én pap vagyok, ez tetszik nekem.

K: - Milyenek a kapcsolatai elődével? Kért már valaha is tanácsot XVI. Benedektől?

V: - Igen. Az emeritus pápa nem egy szobor egy múzeumban. Egy intézmény. Nem voltunk hozzászokva. 60-70 évvel ezelőtt nem létezett a nyugalomba vonult püspök. Ez a zsinat óta létezik. Ma egy intézmény. Ugyanennek kell történnie az emeritus pápa esetében. Benedek az első és talán lesznek követői. Nem tudjuk. Ő nagyon diszkrét, alázatos, nem akar zavarni. Beszéltünk erről és közösen eldöntöttük, hogy jobb lenne, ha találkozna emberekkel, ha kijárna és részt venne az egyház életében.

Egy alkalommal eljött ide a Szent Mihály arkangyal szobor megáldásakor, azután ebédre a Szent Márta-házba és Karácsony után meghívtam, hogy vegyen részt a konzisztóriumon, és ő elfogadta. Bölcsessége Isten ajándéka. Valaki azt akarta, hogy vonuljon vissza egy bencés kolostorba, messze a Vatikántól. Én a nagypapákra gondoltam, akik bölcsességükkel, tanácsaikkal erőt adnak a családnak és nem érdemlik meg, hogy öregotthonban fejezzék be életüket.

(vm)