Bizalom a Gondviselésben – P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése az évközi 8. vasárnapra

Az évközi 8. vasárnapon az egyik legszebb jézusi példabeszédet olvassuk Máté 6. fejezetéből: „Ne aggódjatok megélhetésetek miatt! Nézzétek az ég madarait…Nézzétek a mezők virágait!... Tudja a ti mennyei Atyátok, mire van szükségetek!...Keressétek elsősorban Isten országát! …Elég a napnak a maga baja!”

A mai zaklatott világban, amikor népbetegség lett a számtalan súlyos következménnyel járó stressz, szorongó idegfeszültség, amikor a világválság miatt az emberek, családok súlyos megélhetési gondokkal küszködnek, nagyon meghökkentők Jézus szavai. Sokszor – főleg bajban, szenvedésben - nehéz hinnünk abban, hogy a mennyei Atya gondunkat viseli, hogy az Istent szeretőknek minden a javukra válik! Sokszor nem értjük a gondviselő Isten útjait. Miért engedi meg ezt és ezt, miért családunkban vagy baráti körünkben a sok baj, szenvedés, szerencsétlenség, aminek persze nem egyszer mi magunk emberek is okozói vagyunk.

Lázadozunk, kétségbe vonjuk Isten emberszeretetét. Ilyenkor kell könyörögnünk hitért, bizalomért, hogy őszinte szívvel mondhassuk: „Legyen meg a te akaratod!” Bár nem értem szándékaidat, Atyám, hiszem, hogy jót akarsz gyermekeidnek. Vallani akarom, hogy „Isten egyenesen ír görbe vonalakkal” (portugál közmondás.)

Egy következő szempont: Tartsuk meg az értékrendet! „Keressétek először az Isten országát, a többi mind hozzá adatik!” A Miatyánk minden lényeges kérést magában foglal. Először ezt kérjük: „Jöjjön el a te országod” De kérjük a mindennapi kenyeret is. De ne várjuk az égből szálló mannát! Dolgoznunk kell megélhetésünkért, előrelátón beosztani javainkat, ha nem is halmozzuk vagyonunkat, amelyet nem vihetünk magunkkal a sírba. Ferenc pápa többször ismételte nagymamája bölcsességét: „A szemfedőn nincsen zseb!”

A keresztény nem követi a pogány carpe diem! – bölcsességet, a „szakítsd le minden perc virágát”-elvet. A mai pogány, gyakorlati materialista, a „fogyasztói” mentalitásba elmerült, élvhajhász, „egydimenziós” ember egyáltalán nem törődik a „túlvilággal”, nem nyugtalanítja az üdvösség gondja; bálványai a pénz, a szex, a hatalom. Szent Pál ma is óvná ettől a pogány magatartástól a hívőket, mint hajdan a korinthusiakat. amikor a feltámadásról beszélt. Ha nincs feltámadás, örök élet, akkor „együnk-igyunk, holnap úgyis meghalunk!” De Krisztus feltámadt, és mindazok, akik hisznek Benne, akik beletestesültek a keresztség által, követik a Főt a dicsőségbe.
(Mt 6, 24-34)



Befejezésül Babits Mihály vallomásból idézek (Zsoltár férfihangra):

Tudod hogy érted történnek mindenek – mit busulsz?
A csillagok örök forgása néked forog
és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog,
a te bűnös lelkedért.

Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs.
Madárka tolla se hull ki – ég se zeng – föld se remeg,
hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem érti meg
aki téged meg nem ért.

Mert kedvedért alkotott mennyet és földet és tengereket
hogy benned teljesedjenek; - a korok történetét
szerezte meséskönyvedül, - s a napba mártotta ecsetét,
hogy kifesse lelkedet. (…)