Aki nem következetes keresztény, az botrányt okoz, a botrány pedig öl – Ferenc pápa
csütörtök reggeli homíliája
Február 27-én reggel,
a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén a pápa kiszolgáltatta a bérmálás szentségét.
Aki részesül ebben a szentségben, az kinyilvánítja, hogy keresztény akar lenni – hangsúlyozta
a Szentatya. Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy tanúságot teszünk Jézus Krisztusról.
A keresztény olyan személy, aki keresztényként gondolkozik, keresztényként
érez, és keresztényként cselekszik. Ez egy következetes keresztény élet. Valaki mondhatja
azt is, hogy hisz, de ha egy is hiányzik ezek közül a dolgok közül, akkor nem keresztény
az illető. Van valami, ami nincs rendjén, egy bizonyos következetlenség áll fenn.
A keresztények, akik rendszeresen nem következetesen élnek, nagyon rosszat tesznek.
A pápa utalt az első olvasmány szavaira (Jak 5,1-6): hallottuk Szent Jakab
apostol mit mond néhány nem következetes embernek, akik azzal dicsekedtek, hogy keresztények,
de kizsákmányolták alkalmazottaikat: „Íme, a munkások bére, akik mezőiteket learatták,
s amelyet ti megdézsmáltatok, felkiáltott, és az aratók kiáltása eljutott a Seregek
Urának fülébe”. Az Úr erőteljes szavakat használ. Ha valaki ezt hallja, azt gondolja:
ezt egy kommunista mondta. Nem, ezt Jakab apostol mondta! Ez az Úr Szava. Amikor nincs
keresztény következetesség és e szerint a következetlenség szerint élünk, botrányt
okozunk. A keresztények, akik nem következetesek, botrányt okoznak.
Jézus
erőteljesen felemeli szavát a botrány okozói ellen: „Aki pedig megbotránkoztat egyet
e kicsik közül, akik hisznek bennem: jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára,
és a tengerbe vetnék” (Mk 9,41-50). Egy következetlen keresztény nagyon rosszat tesz,
a botrány pedig megöl. Hányszor hallottuk: de atyám, én hiszek Istenben, de nem hiszek
az egyházban, mert ti keresztények mást mondotok és mást tesztek. Vagy például: én
hiszek Istenben, de bennetek nem. Mindez a következetlenség miatt van így – mondta
a pápa, majd így folytatta:
Ha te például, találkozol egy ateistával, aki
azt mondja, hogy nem hisz Istenben, te felolvashatsz neki egy egész könyvtárat, amely
arról szól, hogy Isten létezik és be is bizonyíthatod, hogy Isten létezik, az ateistának
attól még nem lesz hite. De ha te ez előtt az ateista előtt tanúságot teszel következetes
keresztény életedről, akkor valami elkezd majd működni szívében. Éppen a te tanúságtételed
következtében lép fel majd nála az a kereső nyugtalanság, amely a Szentlélek működéséhez
vezet. Ezt a kegyelmet mindnyájunknak, az egész egyháznak kérnie kell: „Urunk, add,
hogy következetesek legyünk”. Imádkozzunk tehát, mert ahhoz, hogy következetes keresztény
életet élhessünk, imára van szükség.
A keresztény következetesség Isten ajándéka,
amit kérnünk kell: Uram, add, hogy következetes legyek. Uram, add, hogy soha ne botránkoztassak
meg senkit, hogy olyan személy legyek, aki keresztényként gondolkozik, keresztényként
érez, keresztényként cselekszik. Amikor gyöngeségünk miatt elbukunk, kérjünk bocsánatot:
Mindnyájan bűnösek vagyunk, mindnyájan, de mindnyájunknak meg van az a képessége,
hogy bocsánatot kérjen.
És Isten soha nem fárad bele, hogy megbocsásson! Legyünk
alázatosak és kérjünk bocsánatot: Uram, nem voltam következetes, bocsáss meg! Haladjunk
előre az életben keresztény következetességgel, annak a tanúságtételével, aki hisz
Jézus Krisztusban, aki tudja, hogy bűnös, de akinek van bátorsága, hogy bocsánatot
kérjen, amikor téved, és aki nagyon fél attól, hogy botrányt okozzon. Az Úr adja meg
mindnyájunknak ezt a kegyelmet!