A püspök legyen alázatos és bátor tanúja a Feltámadt Krisztusnak – nincs szükségünk menedzserekre

Csak Isten tekintetében lehet jövő a számunkra – mondta Ferenc pápa a Püspöki Kongregáció tagjainak. Ez a dikasztérium azért létezik, hogy biztosítsuk: akit püspökké választottak, annak a nevét elsőnek az Úr mondta ki – fejtette ki a pápa, hozzátéve: amikor aláírom egy püspök kinevezését, minden alkalommal szeretném kézzel kitapintani ítélőképességetek tekintélyét.

Megrajzolva az ideális püspök alakját hangsúlyozta: szükségünk van valakire, aki felülről figyel bennünket, aki olyan tágra nyitott szívvel tekint ránk, mint Isten. Nincs szükségünk menedzserre, vagy egy vállalati vezérigazgatóra, és olyan valakire sem, aki a mi kicsinységünk színvonalán áll. Olyan emberre van szükségünk, aki fel tud emelkedni Isten tekintetének magasságába, hogy bennünket Őhozzá vezessen.

Nem létezik egy szabvány főpásztor minden helyi egyház számára. Olyan főpásztorokra van szükségünk, akik rendelkeznek a parrésia – a szabad szólás képességével, akiket nem befolyásol a másoktól való félelem. A kongregáció tagjai végezzék munkájukat szakértelemmel, szolgálattal, életszentséggel és szent nyugtalansággal. Az embereknek arra van szükségük, hogy az egyházban megtalálják a kezdetek kegyelmének kitörölhetetlen állandóságát.

Ki a Feltámadt Krisztus tanúja? Az, aki Jézust a kezdetektől fogva követte, és mint Apostol tanúja volt Feltámadásának. Számunkra is ez az egyesítő kritérium: a püspök az a személy, aki jelenvalóvá tudja tenni mindazt, ami Jézussal történt és főleg tud az egyházzal együtt tanúságot tenni Feltámadásáról.

A püspök mindenekelőtt a Feltámadt Krisztus vértanúja. Nem egy elszigetelt tanú, hanem az egyházzal együtt tesz tanúságot.

A püspöki szolgálat DNS-ébe be van írva a vértanúsághoz szükséges bátorság, a nagylelkű életáldozat a nyájért. A lemondás és az áldozathozatal természetes velejárója a püspöki küldetésnek – hangsúlyozta Ferenc pápa.

Nincs szükség az emberi, intellektuális, kulturális, lelkipásztori adottságok számvitelére. A püspök arcéle nem erényeinek algebrai összege. Két magatartásra van szükség, amelyek elengedhetetlenek: az Isten előtti lelkiismeret és a kollegiális elkötelezettség.
Mindig biztosítani kell Isten szuverenitását. Választásainkat nem befolyásolhatják esetleges lobbik, érdekszövetségek. Isten szuverenitását két alapvető magatartás biztosítja: saját lelkiismeretünk ítélőszéke Isten előtt és a kollegialitás.

A pápa arra buzdította a püspököket, hogy mindenekelőtt hirdessék az igét, legyenek kerigmatikusak. Őrizzék a tanítást, de nem azért, hogy lemérjék, milyen távol áll a világ az igazságtól, hanem azért, hogy elbűvöljék a világot a szeretet szépségével, az evangélium által felkínált szabadság ajándékával.

Az egyháznak nincs szüksége apologetikusokra, sem keresztesekre, akik megvívják harcukat, hanem az igazság alázatos és bizalommal teli magvetőire, akik bíznak az igazság hatalmában – mondta a Püspöki Kongregáció üléséhez intézett beszédében Ferenc pápa.

(vm)