A gyermekek éheznek a menekülttáborokban, míg a fegyvergyártók ünnepelnek: a keresztények
nem maradhatnak közömbösek – figyelmeztetett keddi homíliájában Ferenc pápa
Egyfelől a menekülttáborokban
éhező gyermekek, másfelől a szalonokban ünneplő fegyverkezők – erről az égbekiáltó
ellentétről beszélt kedden reggel a Szentatya a vatikáni Szent Márta-ház kápolnájában
bemutatott szentmisén. A keddi szentleckében Jakab apostol a civakodó és háborúskodó
emberekről ír, akik öldökölnek és versengenek, civakodnak és tusakodnak. De honnan
ered mindez? Ferenc pápa a szentleckéből, valamint az evangéliumi szakaszból kiindulva
elmélkedett, mely utóbbi Jézus tanítványainak civakodásáról szól, vajon melyik a nagyobb
közülük? A Szentatya rámutatott, hogy amikor a szívek eltávolodnak, akkor születik
meg a háború. Nap mint nap találkozunk a háborúkkal az újságban, halottak itt, újabb
áldozatok ott.
„És a halottak úgy tűnik, hogy a mindennapi mérleg részét képezik.
Hozzászoktunk ahhoz, hogy ilyesmiről olvassunk! Mintha a háború szelleme erőt vett
volna rajtunk. Sok megemlékező anyag készült az első világháború századik évfordulójára,
amely sok millió halottat követelt… amely botrány mindenki számára! Csakhogy ma ugyanez
történik! Egy nagy háború helyett, sok kis háború zajlik mindenütt, megosztott népeket
látunk… és saját érdekeikért megölik, legyilkolják egymást” – mondta keserűen a pápa.
„Honnan
a háborúság és civakodás köztetek?” (Jak 4,1) – idézte a Szentatya Jakab apostolt,
majd így válaszolt: a háborúk, a gyűlölet, az ellenségeskedés nem a piacon kapható,
hanem innen, a szívünkből ered. Amikor gyermekként hittanórán Káin és Ábel történetét
magyarázták nekünk, mindannyian megbotránkoztunk, elfogadhatatlan volt, hogy valaki
megölje a testvérét. Ma azonban sok millióan gyilkolják egymást a testvérek. De már
hozzászoktunk. Az első világháború megbotránkoztat, de ma ez a kissé rejtett háború
mindenütt nem. És sokan halnak meg egy darab földért, egy ambícióért, fajgyűlölet,
féltékenység miatt. A szenvedély visz bennünket a háborúba, a világias szemlélethez.
A
háború nyelve helyett a béke nyelvét kell elsajátítanunk. Hány család megy tönkre
azért, mert az apa és az anya nem képesek meglelni a béke útját és inkább háborúznak,
pereskednek… a háború elpusztít! A háborúság és a veszekedés a szenvedélyből, a szívünkből
ered. Ferenc pápa azt kérte a hívektől, hogy imádkozzanak a békéért, ami ma csupán
egy szónak tűnik, semmi többnek. Imádkozzanak azért, hogy ez a szó, béke újra tettre
kész legyen. Kövessük Jakab apostol tanácsát: „Alázkodjatok meg az Úr színe előtt”
(Jak 4,10).