A püspök, a bíboros, a pápa hivatása, hogy jó szolgáló és ne jó uraság legyen – hangsúlyozta Ferenc pápa az Úrangyala imádság előtti beszédében

A vasárnapi második olvasmányban Szent Pál megállapítja: „Senki se dicsekedjék tehát emberekkel. Mert minden a tietek, akár Pál, akár Apolló, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár a jövendők: minden a tietek, ti pedig Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené.” (1Kor 3,23)

Miért mondja ezt az apostol? – tette fel a kérdést a pápa, majd így folytatta: mert a probléma az, hogy az apostolnak a korinthusi közösség megosztottságaival kell szembe néznie, ahol csoportok formálódnak, amelyek különböző prédikátorokra hivatkoztak, mint vezetőikre. Azt mondták: „Én Pálé, Apollóé, Kéfásé vagyok” (1,12).

Szent Pál elmagyarázza, hogy ez hibás gondolkodásmód, mert a közösség nem az apostolokhoz tartozik, hanem ők, az apostolok tartoznak a közösséghez, de a közösség teljes egységében Krisztushoz tartozik!

Ebből a hovatartozásból származik, hogy a keresztény közösségekben – az egyházmegyékben, plébániákon, társulatokban és mozgalmakban – a különbözőségek nem mondhatnak ellent annak a ténynek, hogy mindannyian a keresztség révén ugyanazzal a méltósággal rendelkezünk: mindannyian Jézus Krisztusban Isten gyermekei vagyunk. Ez a mi méltóságunk.

Azok, akik a vezetés, a prédikálás, vagy a szentségek kiszolgáltatásának feladatát kapták, ne tekintsék magukat különleges hatalom birtokosainak, uraknak, hanem vessék alá magukat a közösség szolgálatának, segítve azt, hogy örömmel haladjon az életszentség útján.

Az egyház ma a lelkipásztori életmódnak ezt a tanúságtételét bízza az új bíborosokra, akikkel a pápa vasárnap délelőtt szentmisét mutatott be. Köszöntsük az új bíborosokat egy tapssal – fordult a hívekhez a pápa. Mindannyian köszöntsük őket – kérte, amelyre nagy taps hangzott fel a Szent Péter téren.

A szombati konzisztórium és a vasárnapi szentmise értékes alkalmat adott arra, hogy megtapasztaljuk az egyház katolicizmusát, egyetemességét, amelyet jól képvisel a Bíborosi Kollégium tagjainak változatos összetétele, akik szoros szeretetközösségben gyűlnek össze Péter utóda körül.

Az Úr adja meg nekünk a kegyelmet, hogy az egyház egységéért tudjunk munkálkodni, és hogy építsük ezt az egységet, mert az egység sokkal fontosabb, mint a konfliktusok! Az egyház egysége Krisztusban van, a konfliktusok problémák, amelyek nem mindig Krisztustól valók – hangsúlyozta Ferenc pápa.

A liturgia és az ünnep pillanatai, amelyeket megélhettünk az elmúlt két napban, erősítse meg mindannyiunkban a hitet, a Krisztus és egyháza iránti hitet! A Szentatya arra szólította a híveket, hogy támogassák ezeket a pásztorokat és segítsék őket imáikkal, hogy mindig lelkesen vezessék a rájuk bízott népet, megmutatva mindenkinek az Úr gyengédségét és szeretetét. Mekkora szüksége van az imára egy püspöknek, egy bíborosnak, egy pápának, hogy segíteni tudja előre haladni Isten népét! – tette hozzá Ferenc pápa.

Nyomatékosan megismételte a „segíteni”, vagyis Isten népét szolgálni kifejezést, mert a püspök, a bíboros, a pápa hivatása pontosan ez: legyen szolgáló Krisztus nevében szolgálva. Imádkozzatok értünk, hogy jó szolgálók legyünk: jó szolgálók és ne jó uraságok legyünk! – kérte a pápa.

Mindannyian együtt, püspökök, papok, megszentelt személyek és világi hívek tanúságot kell tennünk egy Krisztushoz hű egyházról, amelyet a testvérek szolgálatának vágya hat át és készen áll, hogy prófétai bátorsággal nézzen szembe a mai emberek várakozásaival és spirituális igényeivel. Szűz Mária kísérjen el és védelmezzen bennünket ezen az úton – zárta Ferenc pápa az Úrangyala imádság előtt mondott beszédét.

A déli Mária-imádságot követően köszöntötte a Szent Péter teret és az oda vezető széles utat megtöltő több mint százezer hívőt. Kiemelten üdvözölte azokat, akik a konzisztórium alkalmából érkeztek, hogy elkísérjék az új bíborosokat. Köszönetet mondott annak a számos országnak, amely hivatalos küldöttségekkel jelen kívánt lenni ezen az alkalmon.

A Szentatya üdvözölte továbbá a Toulouse-ból érkezett egyetemistákat és az Olaszországban élő venezuelai közösséget, az Itália számos régiójából érkezett zarándokokat, majd szép vasárnapot és jó ebédet kívánt mindenkinek a napsütéses tavaszi vasárnapon.

(sv)