2014-02-22 16:29:43

„Az egyháznak szüksége van bátorságotokra, hogy tanúságot tegyetek az igazságról” – Ferenc pápa homíliája a konzisztóriumon


RealAudioMP3 „Jézus előttük ment” (Mk 10,32 – Ferenc pápa ezekhez az evangéliumi szavakhoz fűzte gondolatait a 19 új bíborost kreáló nyilvános konzisztóriumon. Ebben a pillanatban is Jézus előttünk jár. Ő mindig előttünk van. Megelőz bennünket és megnyitja számunkra az utat. Ebben bízunk, ez a mi örömünk: tanítványai vagyunk, vele vagyunk, mögötte haladunk, követjük őt.

Amikor a bíborosokkal együtt mutattuk be az első szentmisét a Sixtus-kápolnában, a „haladni” szó volt az első, amit az Úr javasolt számunkra: haladni, építeni, megvallani. Ma visszatér ez a szó, de mint egy tett, mint Jézus cselekedete, amely folytatódik: „Jézus előttük ment”. Ez nagy hatással van ránk az evangéliumokban: Jézus sok utat jár be, mindenütt tanítja a népet.

Ez nagyon fontos. Jézus nem azért jött, hogy filozófiát vagy egy ideológiát tanítson, hanem hogy megmutassa az utat, amelyen Vele kell végighaladnunk. Az utat pedig úgy tanuljuk meg, ha végighaladunk rajta. Igen, kedves testvérek, ez a mi örömünk: Jézussal haladni – mondta homíliájában Ferenc pápa. Ez nem könnyű, nem kényelmes, mert Jézus a keresztutat választja.

Miközben útban vannak Jeruzsálem felé, Jézus arról beszél tanítványainak, hogy mi történik majd vele a szent városban: megjövendöli kínszenvedését, halálát és feltámadását. A tanítványok pedig megütköznek szavain, és aggodalommal telnek el. Meglepődnek, hiszen számukra felmenni Jeruzsálembe azt jelentette, hogy részt vesznek a Messiás győzelmében – ez derül ki Jakab és János kéréséből is. Eltelnek aggodalommal, mert félnek attól, amit Jézusnak majd el kell szenvednie, és ami őket is veszélyezteti.

A pápa hozzátette: az akkori tanítványokkal szemben, mi tudjuk, hogy Jézus győzött, és nem kellene félnünk a kereszttől. Sőt, a keresztben van reménységünk. Azonban mi is emberek, bűnösök vagyunk, és ki vagyunk téve annak a kísértésnek, hogy az emberekhez, ne pedig Istenhez hasonlóan gondolkozzunk.

Amikor a világhoz hasonulva gondolkozunk, mi történik? „Ennek hallatára a többi tíz megneheztelt Jakabra és Jánosra” (41). Megnehezteltek rájuk. Ha a világi mentalitásé az elsőbbség, akkor fellép a vetélkedés, az irigység, a széttöredezés.

Ez a Szó, amit ma az Úr nekünk mond, olyan jótékony hatású! Megtisztítja bensőnket, megvilágítja lelkiismereteinket és segít, hogy teljesen Jézusra hangoljuk magunkat, és mindezt együtt, abban a pillanatban, amelyben a Bíborosi Kollégium új tagokkal bővül.

„Jézus ezért magához hívta őket…” (Mk 10, 42) – folytatta homíliájában Ferenc pápa. Ez az Úr másik gesztusa. Az úton haladva észreveszi, hogy beszélnie kell a Tizenkettőhöz. Megáll, és magához hívja őket. Hagyjuk, hogy az Úr Jézus magához hívjon bennünket! – mondta a pápa. Hallgassuk őt, örömmel fogadjuk be Szavát, hagyjuk, hogy Szava és a Szentlélek tanítsanak bennünket, hogy egyre inkább egy szív és egy lélek legyünk Jézus körül.

Miközben összehívott maga körül egyetlen Mesterünk, elmondom, hogy mire van szüksége az egyháznak: szüksége van rátok, együttműködésetekre, és mindenekelőtt szeretetközösségetekre velem és egymás között. Az egyháznak szüksége van bátorságotokra, hogy hirdessétek az evangéliumot, akár alkalmas, akár nem, és tanúságot tegyetek az igazságról.

Az egyháznak szüksége van imáitokra, ahhoz, hogy Krisztus nyája jól haladhasson előre. Az ima – ne feledjük – az isteni Szó hirdetésével együtt a püspök elsődleges feladata. Az egyháznak szüksége van együttérzésetekre különösen ebben a pillanatban, amely a világ számos országa számára fájdalmat és szenvedést jelent. Fejezzük ki lelki közelségünket azokhoz az egyházi közösségekhez és minden keresztényhez, akik diszkrimináció és üldözés miatt szenvednek.

Küzdenünk kell a diszkrimináció minden fajtája ellen. Az egyháznak szüksége van értük mondott imáinkra, hogy erősek legyenek a hitben, és jóval tudjanak válaszolni a rosszra. Ez az imánk kiterjed minden férfire és nőre, aki igazságtalanságot szenved el vallási meggyőződései miatt.

Az egyháznak szüksége van ránk azért, hogy a béke emberei legyünk és a békét építsük tetteinkkel, vágyainkkal, imáinkkal: legyünk a béke munkásai. Ezért fohászkodjunk a békéért és a népek közötti kiengesztelődésért, amelyeket az erőszak, a kirekesztés, a háború sújt ebben az időszakban.

Végül a következő szavakkal fejezte be homíliáját Ferenc pápa: „Köszönöm szépen kedves testvérek! Köszönöm! Haladjunk együtt az Úr mögött és hagyjuk, hogy egyre jobban magához hívjon bennünket, a hűséges nép, Isten szent és hűséges népe körében, az Anyaszentegyházban”.

(vm)








All the contents on this site are copyrighted ©.